A hajdanvolt Olivérek közül feltétlenül szólni szeretnék Halassy Olivérről – hátha akad, aki nem ismeri sikerekben és kudarcokban egyaránt gazdag élettörténetét.
Vitéz Halassy Olivér (1909-1946) vízilabdázó olimpiai- és Európa-bajnok, valamint úszó Európa bajnok is. E remek sportember már azért is említésre érdemes, mert a magyar vízilabda-hegemónia egyik megalapozója volt: az 1928-as amszterdami olimpián még “csak”második, de 1932-ben a Los Angeles-i és 1936-ban a berlini játékokon már az aranyérmes. És egyáltalán nem mellékesen több távon is volt úszó Európa-bajnok.
A sokszoros magyar bajnokságait már nem is említem. És ez mind semmi! A legegyszerűbb, ha Halassy egy atyafiának sorait idézem szóról szóra a www.tizesvillamos.eoldal.hu-ról:
“Hogyan lett úszó?
Nagyon eleven srác volt és mindent jelentett számára a foci.
Nagy reménységnek mondanák manapság.
Vagány volt és sikeres.
Ám volt egy szerencsétlen „ballépése”.
A nyitott peronú villamosra egyszer felugorván – pedig hányszor megtette előtte (!) – lecsúszott a lépcsőről. Bal lábát térd alatt amputálni kellett.
A focireményeknek vége lett, de ő nem adta fel: sportágat váltott és mozgáskorlátozottként – akkoriban persze még nem volt ilyen kategória – úszásban és vízilabdában is bajnok tudott lenni az épek, az egészségesek között. Az első tragédiát így élte túl.
De nemcsak az életében volt tragikus sorsú, hanem halálában is: 1946 szeptember 10-én, úgy tudom, taxival ment az Úszószövetségbe, mert akkor már békeidő volt és újjá kellett szervezni a sportéletet is. A „felszabadító csapatok” egy különítménye, járőre vágott eléjük.
Nem akartak semmit, sem tőle, sem a taxisofőrtől, csak az autó kellett nekik. Ők rosszkor voltak rossz helyen?! Tény, hogy mindkettőjüket agyonlőtték. Az eset évtizedekig elkenve, meghamisítva, rablótámadásnak beállítva élt a köztudatban, érthető, ám meg nem bocsátható módon.”
Halassy Olivér neve az Egyesült Államok-beli Fort Lauderdaleben működő Úszó Hírességek Csarnokának falára is felkerült. Itt az úszás, a vízilabda, a szinkronúszás, a műugrás és a hosszútávúszás nemzetközi kiválóságainak állítanak örök emléket.
Érdemes a névsort böngészni, hisz jócskán van ott magyar név is, nézzük csak a dicsőséglistát:
Bárány István (1978), Csik Ferenc (1983), Darnyi Tamás (2000), Donáth Leó (1988), Egerszegi Krisztina (2001), Faragó Tamás (1993), Gyarmati Andrea (1995), Gyarmati Dezső (1976), Gyenge Valéria (1978), Hajós Alfréd (1966), Halassy Olivér (1978), Halmay Zoltán (1968), Hargitay András (2008), Homonnai Márton (1971), Hunyadfi István (1969), Kárpáti György (1982), Kemény Dénes (2011), Kiss László (2012), Komjádi Béla (1995), Kovács Ágnes (2013), Lemhényi Dezső (1998), Markovits Kálmán (1994), Mayer Mihály (1987), Nagy József (2013), Németh János (1969), Novák Éva (1973), Novák Ilona (1973), Rajki Béla (1996), Rózsa Norbert (2005), Sárosi Imre (1981), Szabó József (2012), Széchy Tamás (2010), Székely Éva (1976), id. Szívós István (1997), ifj. Szívós István (1996), Szőke Katalin (1985).
Mindenki neve alatt rövidke (sport)életrajz is olvasható.
Vagyis Halassynál jelzik, hogy balesete miatt a katonai szolgálat alól fölmentették, ám mégis háborús halott lett, hisz az ellenséges szovjet (a tábla oroszt ír) katona lőtte le.
Névnapján emlékezzünk e kiváló sportemberre!
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info
