Egyre többen vannak, akik úgy érzik, hogy várja őket a Pilis, ez a rejtélyes, misztikus hegység, a magyar szellemiség egyik szakrális központja. Amikor sokan a globalizmus térhódításának rabszolgái lesznek, egyre többen próbálják a régmúltban megtalálni az értékeket, és megerősíteni hitüket. A Pilis, ez a sajátos természetföldrajzi egység nagy királyunk, Atilla birodalmának a központja is volt, és nem véletlenül építette fel itt első kolostorát a magyar ősvallás átmentője, a Boldog Özséb alapította Pálos rend.

Amikor alábbhagy a hírverés a Pilis körül, és nő a szkeptikusok száma Pilisszántó és környéke mindig előrukkol egy újabb meglepetéssel. Legyen az a már egyre szélesebb körben ismert titokzatos erejű keresztes kő, vagy az egész falut behálózó földalatti barlangrendszer egy-egy ürege, folyosója, tárnája.

Az ember eldobja a coca-colás dobozt, s ha egy kicsit jobb érzésű, akkor a szemetest választja e hulladék ideiglenes nyughelyéül. Teszi ezt azért, mert a fogyasztói társadalom műalkotásai és tárgyi jellemzői legfeljebb az újrahasznosítható szemét kategóriájába tartoznak, és uniformizálást, nem pedig egészséges különlegességet hordoznak. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert csonka kis országunkban is megmaradt az a rész, amely a Kárpát-medence szellemi közepe, kis túlzással az ősi magyar gondolkodás meghatározó színtere.

Annyi érthetetlen és felfoghatatlan dolog van a világban, annyira fejlődik a technika, hogy alkalmazzuk, de nem ismerjük a számítógépet, a tömegkommunikáció eszközei átsütik a világot, és mégis az ad valami felfoghatatlan lelki töltetet, ha az ember végigsimogatja kezével több ezer évek levonatát, s kézzel foghatóvá teszi a történelmet.

Budapesttől pár kilométerre a Pilis-hegységben nemcsak a tüdőt tágítja a jó levegő, hanem erősödik a hit, és mélyebb tartalommal bír a lélek. Érkezik a vándor azért, mert így akarja, mert úgy érzi, hogy szükséges számára a megnyugvás, és miért ne hihetne a földnek, a kőnek, vagy akár egy kéznyomnak. Árpád-házi királyaink központja is ez a jól védhető hegység, hol mostanság titkos dolgok kerülnek elő a sokat tudó föld méhéből. Mindezek úgy, mintha valami felső rendező erő állítaná sorba az eseményeket.

Boldog Özséb feltételezett sírjának közelében emlékező szent misére készültek a szántóiak. Miután a tervezett helyszínen, az úgymond régi temetőben nem volt a sokaság befogadására alkalmas hely, árokásó géppel rendezték a terepet. A markológép kanala egyszer csak egy földből alig kiálló kőbe ütközött, amelyen aztán a gondos szemlélő rejtélyes jeleket fedezett fel, a művészettörténetben teljesen egyedülálló keresztábrázolást, az úgynevezett tövises keresztet, amely Pap Gábor művészettörténész szerint a római egyház által eretnekséggel vádolt bogumilok jelképrendszerére hasonlít.

Aradi Lajos, a Dobogó mitikus történelmi folyóirat főszerkesztője annak tudatában, hogy a pálosok a magyar ősvallás átmentői, a szkíta kereszténység korából származtatja, így Atilla király idejében is létezhetett és ez a szimbólum biztos, hogy a hun-magyar udvarban ismert volt. A követ vizsgálták különböző technikai eszközökkel és kimutatható volt a háttérsugárzás, sőt, Aradi polaroid fényképezőgépének eleme kisült, amikor a kőhöz közelített. Vannak olyan időszakok, amikor közvetlen közelről digitális fényképezőgéppel sem lehet felvételt készíteni, mert a kő dobogása megzavarja a berendezést.

A szent mise lezajlott Boldog Özséb tiszteletére és két évvel később újabb hírrel örvendeztette meg Pilisszántó a mitikus történelem barátainak egyre növekvő táborát. Takarítás közben leszakadt a templom padlózata, és a feltárás után egy rejtélyes üregrendszer nyomaira bukkantak a kutatók. Ugyanez a mesterséges barlangrendszer fellelhető a közelben lévő Baross-kúria melletti ház pincéjében is úgy, hogy több évszázadot felölel az építmények létrehozása. A középkori térképeken Esztergom, Visegrád, Szentendre mellett megemlítik régi nevén Pilisszántót is, s ha ez az 1700-as évekre elnéptelenedett település nem lett volna valami szellemi-társadalmi központ, miért hozták volna létre ezt a föld alatti folyosórendszert, illetve kik voltak azok, akik ezt megalkották?

Véletlenek nincsenek, ezt alátámasztja, hogy Szőnyi József polgármester személyében egy olyan ember vezeti a települést, aki elkötelezetten vallatja a múltat. Hittel és bizakodással. Ez a fajta elhivatottság meg is hozza eredményét. Szőnyi felvetéseiből tovább gondolkodhatunk, és tehetjük fel magunknak a bennünket erősítő kérdéseket. Miért építették oda a betelepített tótok az 1700-as évek elején a templomot, ahol most áll, hiszen általában a dombtetőkre szokták emelni az isten hajlékát? A pilisszántói jelenleg is álló templomot áztathatja a hegyről lezúduló víz, szinte úgy van beékelődve a lejtőbe. Miért pont oda? De itt a válasz, a földalatti barlangrendszer, amelyet ismertek, és valamiért fontosnak is tartottak az ideérkezett egyszerű emberek.

Miért használták és honnan ismerték azokat az ősi szimbólumokat, amelyek megjelennek a község címerében a kettős betlehemi csillaggal? Szőnyi magyarázata szerint az asztrológusok két betlehemi csillagról beszélnek, hiszen emiatt volt lehetséges, hogy a Jézus születésekor felragyogó fény nappal is bevilágítsa a földet. Honnan tudtak a tótok Árpád-házi királyainkról, akiknek cselekedeteit ábrázoló freskókkal díszítették templomuk belső homlokzatát? Honnan, kitől tanulták ezek az emberek a szív-keresztes ábrázolást? Miért illetik az ősi sumér nyelven értelmezhető kifejezéssel egyik földrajzi területüket, a Ziribár dűlőt? Honnan tudhatták az ottélők felmenői, hogy ez a furcsa kifejezés a sumér nyelvek kutatói szerint az újjászületést jelenti? Hogy lehet az, hogy a téli nap-éj fordulókor a Ziribár felől kell fel és világítja be a Pilist az életet adó nap?

Ugye ezek nem lehetnek véletlenek, és talán az sem, hogy a nemrégiben előkerült tüskés keresztes kő valójában egy folyamat állomása. Kúpos alakú, így hát illeszkedhet valamibe. Széleit megcsiszolták, s így biztos, hogy további két darabját rejti még valahol a pilisszántói régi temető környéke. A kő különben olyan, mint egy kulcs. Egy hatalmas, a világmindenség kapuját szimbolizáló jelkép. Ha hozzáillesztenénk a későbbiek során fellelendő két másik darabot, akkor egyben egy oltárt és magát a zárat is jelképezhetné. Kulcs, zár, hármas oltár vagy koporsódísz? Akkor mégis helyes az elgondolás, hogy köze lehet Boldog Özsébhez, a pálosokhoz és a magyar ősvalláshoz? Igen. Újabb lépések és egyre erősödő hit, hogy ezekre szükségünk van. Mindannyiunknak segíteni kell Szőnyit és társait, s megtalálni a kulcsot és az oltárt önmagunkban.

2004. március 08.

G. Kirkovits István