Szűk kis hazánkban egyre inkább teret hódít az a zenei irányzat, amelyet a társadalmi viszonyokra is tekintettel nemzeti rocknak neveztek el. Az ország jobbik felének tömegrendezvényein és koncerttermekben, hangulatos kiskocsmákban egyaránt feltűnnek ezek az olyan csapatok, amelyek kifejezik a XXI. századi magyar életérzést. A műfaj kialakulása természetesen nem volt véletlen, az előzmények több mint húsz évvel ezelőttre nyúlnak vissza, de mára olyan meghatározóvá vált, és annyira kedvelt a gondolkodóbb körökben, hogy legújabb kori sikereiről érdemes inkább beszélni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az úgynevezett klasszikus magyar rockzenében már évtizedekkel ezelőtt megjelentek az úttörő elődök.

A rock, ez az ekkor oly lázadó műfaj meghatározó jelentőséggel bírt a letűnt évtizedekben is, hiszen sugározta azt a vágyat, amely eltért a hivatalos irányvonaltól. A szabadság szeretete és tisztelete az 1990 előtti időszakban egyértelműen az úgynevezett fejlett nyugat felé irányult, a magyarországi nyíló szeműek onnan vártak kulturális, ideológiai bíztatást, amelyet a zene közvetített az akkor még lezárt határokon keresztül.

A rock a hatvanas évek végétől tükrözte az adott társadalmi állapotokat, még azt is megkockáztatom, hogy az egyik legfontosabb alkotóeleme volt a szocialista falak lebontásáért folytatott küzdelemnek. Nyugati hatást továbbított, ami abban az időszakban egyenlő volt a szabadsággal, de már megjelentek azok a dalszövegek, amelyek speciálisan a hazai helyzetet vették górcső alá, vagy éppen a magyar múltból próbáltak ihletet meríteni.

A P. Mobil Honfoglalása élen járt a maga idejében, és még az István, a király című rockoperát megelőzve a rockzenei szvit először részesítette a közönséget zenei és történelmi élményben egyaránt.

A Nagy Feró vezette Beatrice, az úgynevezett csöves világ bemutatásával és a szocialista megkötések elleni spontán lázadások tolmácsolásával hívta ki maga ellen a sorsot és az akkori vezetők rosszallását, de nem lehetett nem észrevenni, hogy a hurráoptimistának lerajzolt világban súlyos társadalmi problémák érlelődnek. Az elmúlt időszakokban a régi megbecsült nagyok mellé újabb bandák is felsorakoztak, és ennek a csapatnak egy meghatározó szeletét alkotják azok a zenekarok, amelyek az úgynevezett nemzeti rockot képviselik.

Ezek az együttesek időszakunk globalista kihívásai közepette sajátos eszközökkel próbálják bemutatni a hiteles magyar múltat, és megéneklik a XX. század magyarság számára fájdalmas, döntő sorscsapásait. A zene és a szöveg összhangja a titkuk, mert a hovatartozás érzete, a saját magunk és népünk elfogadása egyre több embernél lesz fontos, meghatározó tényező.
A csapatok térnyerését, a régi zenekarok feléledését, és az újak létrehozásának folyamatát az egykori Pannon Rádió Rockszerda című adásnapja indította el 2000-ben. Az adó zenei kínálatának nagy részét tették ki azoknak az akkor már feloszlott bandák a nótái, amelyeket nemre, korra való tekintet nélkül egyre többen szerettek meg. A nagy siker eredményezte, hogy aktivizálódtak ezek a zenekarok, újból összeálltak, és ismételten hanghordozók készítésébe fogtak. Vannak olyan csapatok, amelyek nem bírták az iramot és visszavonultak, de az igazán elkötelezettek és a szakmai szempontból is az első körbe tartozók egyre jobban aktivizálták magukat.

Az Ismerős Arcok, a Kárpátia, a Romantikus Erőszak más-más utat jár be. Különbözőképpen szólítják meg a közönséget, hiszen zenéjük is más, de egyben mindenképpen azonos. Áthatja a hazaszeretet, a magyarságról, annak jelenéről és remélt jövőjéről szólnak a dalszövegek. Mert ezekkel a zenekarokkal is otthon lehetünk a fesztiválokon, a koncerteken itt, Európa közepén, és otthon lehetünk, mert ezer éve odatartozunk – Európában.

G. Kirkovits István – HunHír