Ugye már a cím olvasásakor felkapják a fejüket, mi ez a képzavar? És ez a jó. Hasonlóképpen gondolkodott az a nemzeti rock formáció, amely két egymáshoz nem egészen illő fogalommal nevezte el önnönmagát. Hogy felkeltse a figyelmet, hogy pukkasszon polgárt, de ebben az esetben a régi, divatos jelszó egyáltalán nem azoknak szól, akiket polgároknak nevezünk. Bosszantani, dühíteni azokat kell, akik bennünket el akarnak nyomni, akik számára értéktelen kacat a múltunk, akik világban és nem hazában gondolkodnak.

A Romantikus Erőszak mára a nemzeti rock nagyágyúja lett, bejárva azon állomásokat, amelyek törvényszerűen megjelentek az együttes életében. Ha kicsit visszaugrunk az időben és nézzük a magyar rockzene fejlődését, akkor láthatjuk, hogy angolszász alapokon elindulva eljutott odáig, hogy már a hetvenes években jeles képviselői magyaroknak énekeltek magyarul. Az nyugati hatás csak körítés maradt, zenei séma, dobhártya-rezegető zörej. A Romantikus Erőszak is bizonyára átvette a 80-as évek angol bandájának, a Skrewdriver zenei irányulásbeli alapjait, de speciálisan magyarrá fejlesztette és a Kárpát-medencéhez szólónak alakította át.

A szigetországból kiindult zenei és kultikus művészeti-társadalmi irányzat magyar megközelítésben teljesen egyértelmű és különleges, hiszen egy önmagával határos ország ébredő embereihez kíván szólni Budapesten, Békéscsabán, a Délvidéken, Székelyudvarhelyen. Természetesen örök érvényű és kihagyhatatlan a máig elevenen élő gyász, Trianon, és annak következményei, a belpolitikai megközelítésekben a bankárvilág uralma, a pénz hatalma, illetve az ez elleni felszólalási lehetőség. Újabban, s egyre letisztultabban pedig az a jelszó, hogy a zene és a szöveg segítségével még jobban megismertesse múltunkat, sőt a sajátos eszközeivel még a hibás és bűnös történelemszemlélet megváltoztatásán is serénykedjen.

Mindennek alapja, hogy tudjunk azon történésekről, amelyek kezdésképpen arra világítanak rá bennünket, hogy nem vagyunk alábbvalóak másoknál. Ez már lehet a startvonal, és itt jön a Romantikus-folytatás, hogy a dalok, a szerzemények megcélozzák mondakincsünket, ezt az elfelejtett kultúrcsodát, és a múlt tapasztalatait levonva az akkori dicsőségek fényében sütkérezve arra sarkalljuk magunkat, hogy még többet és még hitelesebbet tudhassunk meg több ezer éves valónkról.

Tavaszi hadjárat címet viselte a Romantikus Erőszak legutóbbi koncertje, emlékeztetve az 1849-es nyárelő kimagasló magyar katonai sikereire, a Habsburg-elnyomással szemben álló honvédseregek és szabad csapatok emberfeletti küzdelmére, a hősök agyafúrtságára, és legfőképpen a haza szeretetére. Volt tehát egy rock koncert az Árkádiában, amely előtt ifj. Csoóri Sándor, a világszerte ismert népzenész  a kommunista rendszerrel elsőként szervezetten szembeálló erő, a táncházmozgalom megalapítója  Bese Botond kecskedudással és barátaival a tiszta népdal hangján szólította meg a nagyérdeműt.

A fiatalok és az idősebbek átvették azt a ritmust, amelyet a hegedű, a táltos dob, vagy a duda, a töröksíp közvetített, és egy pillanatra a koncerthelyszínre költözött a Mezőség, a nagy magyar puszta, s úgy összességében ott parázslott a Kárpátok védte haza. Népzene, autentikus népzene egy rock koncerten, melynek közönsége elfogadja, sőt magáévá teszi mindezt, a közismertebb dalokat együtt is énekli a zenekarral. Ismét egy állomás, és ismét egy erősítés, hogy meg kell tartani kultúránkat, őseink nyelvét és szokásait, hogy belőle táplálkozva léphessünk túl a mai korcsmán, amely büdös, szutykos és globalista.

Kossuth Lajos üzent a koncert hallgatóságának, és ifj. Csoóri Sándor, valamint Bese Botond a Romantikus előadásából is kivette a részét, produkálva egy olyan hangzást, amelyet először, így ebben a formában a Székelyudvarhelyre zarándoklók ismerhettek meg a zenekartól. A rock örök és elpusztíthatatlan jelszót megtestesítette Mogyorósi Mogyi László, az a gitáros, akit a szép emlékű Radics Béla sikerei idején a zenész szakma választott az év gitárosának, hogy a kikopott rockerek is emlékezhessenek egy pillanatra a hetvenes évek spontán lázadó időszakaira.

Sorra csendültek fel a Romantikus közismert szerzeményei, és a több száz fős tömegnek szűknek bizonyult a zenekar előtti tér, így szinte egy tömbben hullámzott a közönség és a csapat. Amikor kellett, az emberekből kiszakadt a Vesszen Trianon, amikor a gúnyhatáron túl egy tömbben élőkről esett szó, méltóságteljesen töltötte be a teret a székely imádság, amikor a jelenlévő lelkes és tiszta szívű Fradi-drukkerek lettek megszólítva, akkor pedig piros-fehérből zöld-fehérbe öltözött a táj.

A Romantikus Erőszak már nemcsak nevével, hanem zenéjével, szövegvilágával is úgy figyelmeztet, hogy az ember egyből felkapja a fejét. Igen, ez, s az ehhez hasonló kell. Itt Budapesten, a csonka hazában, s mindenütt, ahol magyarok laknak, hogy meg is maradjanak. Ott és annak.

2004. április 18.

G. Kirkovits István