A csinált médiasztár belesül a Himnuszba, nem ismeri a szöveget, nem ismeri a szent magyar imát, hiszen úgy kapott lehetőséget, hogy mások tolták a középpontba. A középkorú férfi tevékenységét nem kíséri médiatámogatás, hiszen csendben kiérlelt gondolatait otthon veti papírra, és párszáz fős koncerttermekben, vidéki kocsmákban csendülnek fel dalai. A globalizált világban figyelemfelkeltő erővel hatnak ezek a szerzemények. Nyerges Attila, az Ismerős Arcok énekese-szövegírója idézi a magyar múltat, kinyilvánítja a hazaszeretetet, és a maga sajátos eszközeivel rockban elmondva állít emléket Wass Albertnek.
Mottó:
“És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad…”
Wass Albert
Az eredeti Pannon Rádió hallgatói a kezdetekkor az Ismerős Arcok szerzeményei közül azokat hallgathatták, amelyek az Amerikából származó blues-sémákon keresztül közelítették meg kesergősen a magyar valóságot. Aztán berobbant a köztudatba egy szerzemény, amely hangvételével, szövegével elütött a korábbiaktól. Nyerges Attila úgy gondolta, hogy itt az ideje a titkolt múlt és a felismert múlt közötti különbségek kiküszöbölésének, az elhallgatott valóság közkinccsé tételének. A fiatalember, akit szülei, nagyszülei megvédték az esetleges elszólás lehetőségétől, és az iskolai tankönyvek negyven éven keresztüli történelemhamisító téziseinek mélyebb átértékelésétől, most a szabadabbnak mondott világban fordult a korábbi tabutémák felé.
Legnagyobb lökést Wass Albert költészete, írói munkássága adta ennek az érző, ízig-vérig magyar embernek, aki felnőtt fejjel próbálta értelmezni családja korábbi történéseit, s kereste az ellentmondásokat a valóság, és a kommunista tananyag között. Eddigi munkássága olyan szempontból példaértékűnek mondható, hogy egyre többen ismerik fel a magyar történelem furcsa bemutatásának háttérszándékát, az identitástudatra ébredő ember felemelt fejű létének hatalmi megkérdőjelezését. Működik a csak azért is dac is, hogy ki lehessen mondani ebben a nagy közös kalapban gondolkodó világban: magyar vagyok, érző vagyok és őseim vonalán 83 éve fájok.
Megjelent egy dal és betöltötte a korábban még szabad éterrészt, s az egy hazáról szólt a költemény. Wassalberti gondolatokkal, a dal végén a költő szavait idézve, hogy a kő marad, a kő marad.
Aztán már nem volt megállás. Nyerges Attila ráébredt, hogy kívülállóként nem élhet, és feldolgozta azt a rendszerváltás előtti traumát is, hogy az addigi tanítások hazugságra épültek. Ekkor már megértette, miért mosdatta a nagymama a magatehetetlen nagypapát, aki három napra eltűnt a lakásból, majd szinte úgy lökték haza. Mert a nagypapa, a bátaszéki gazdász a lovával együtt lökte fel az okoskodó, szakmához nem értő párttitkárt, de az esemény ilyen formában, a valóságot kimondva a gyermek érdekében nem lehetett téma odahaza.
Nyerges Attila hazafi. Ilyen egyszerűen. Nem több és nem kevesebb annál. Számára elsőrendű a nemzet, a hit és a magyarság. A kibontott és a felemelt zászló, az embertársi szeretet, a közösségben és nem az egyénben való gondolkodás. Magyar közösségben a magyarokért. Ezért is vallja, hogy nem lehet gátló tényező a csinált határ, kívülről ránk erőszakolt gondolat, a családi tűzhely lerombolásának szándéka.
Nyerges Attila felveszi a harcot sajátos eszközeivel azért, hogy az emberek szembesülhessenek a múlttal, a tervezett jövővel és magyarként élhessenek meg jót és rosszat. Ebben segítik zenekarának tagjai: Galambos Nándor, Práder Vilmos, Kovacsik Tamás. Az Ismerős Arcok él tehát és dolgozik. Nyitogatja a fellegajtót, imádkozik Erdélyért, és járja hittel teli nehéz útját. Nyerges Attila pedig tovább alkot. Írja a dalokat, hogy reményt ébresszen a kívül rekedteknek, hogy utat mutasson a magukra eszmélőknek, és hogy higgyenek az egyedüli üdvözítő ideológiában, a nemzeti radikalizmusban.
A jövő elkezdődött?
Olvadj, légy te is olyan
Olyan mint más, pont mint a többiek
Simulj, légy finom s puha
Meg ne sértsd érzékeny bőrüket
Felejts, felejts el mindent
A szégyent és minden bűnödet
Lapulj, múltad csak emlék
Lassan elmarad, s egyre távolabbról követ
Bámulj, nézz mindig tévét
Eleget tudsz már, dobd félre a könyveket
Röhögve legyints rá az öregemberre
Nagyapád sírjára ne pazarolj könnyeket
Köpj rá a szent ünnepeinkre
Úgy a jó, ha minden nap ünnepelsz
Bújj el, mikor valamit tenni kéne
Aztán tartsd a markod, hogy jutalmat érdemelsz
Élj csak így, hiszen megvan mindened
Boldog lesz és nyugodt az életed
De ha elalszol és meglep majd az álom
Nyüszítve ébredsz, és akkor már elhiszed
Hogy a múltad nélkül nem lehet jövőd
Mert a jövődnek értelmet a múltad ad
S, hogy neked is tenned kell valamit, azért
Hogy Magyarnak nevezhesd magad
(Nyerges Attila)
2003. január 12.
G. Kirkovits István