Koncertbetiltogató Gábornak úgy látszik nem ért el a keze egy magánklubba. A balról előző fővárosvezérnek most nem sikerült az, ami két éve karácsonykor, hogy mondva csinált vádakkal megfosszon több ezer fiatalt egy tartalmas, lélekre ható, a nemzeti érzületet is tükröző szórakozástól. Lehet, hogy most lekötötte az uniós bársonyszék iránti vágya, és már kevésbé ér rá mesterségesen feltupírozott dolgokkal foglalkozni. De tény, ami tény: jópár évi hallgatás után fergeteges lemezbemutató koncertet adott Budapesten a nemzeti rock egyik kiválósága, az Egészséges Fejbőr zenekar. Persze, az is hozzájárulhatott a koncert megrendezhetőségéhez, hogy olyan neves művészek tették le voksukat az együttes mellé, és adták hangjukat, tehetségüket, művészetüket egy-egy lemez elkészítéséhez, mint Dörner György, vagy a mostani cd-n, Csurka László. Az pedig csak hab a tortán, hogy világszerte elismert magyar népzenészek is segítik az Egészséges Fejbőrt és a másik híres formációt, a Romantikus Erőszakot.

A koncertlátogatók sokáig vártak erre a napra, hogy végre, hosszú-hosszú hallgatás után a világmegváltó deszkákra lépjen az a nemzetirock-együttes, amely már az átkos kádári időkben is felvillantotta szerzeményeiben a nemzetszeretet fontosságát, énekelt a szent magyar madárról, a Turulról és figyelmeztetett a soha be nem gyógyuló sebre, 1920. június 4-ére. Aztán a hatalomátmentés utáni időszakban, amikor szabadabban szólhatott a hang, mint a vörös-ködös színpadképek idején, tovább vive ezt a vonalat, lassan szinte minden szerzeményében a magyar múlt dicsőségét, történelmi hőseink szerepét, és közép-európai ittlétünk több ezeréves jelentőségét domborította ki.

Rendhagyó történelemóráknak is nevezhetjük ezeket a koncerteket, ahol száz és száz fiatal térdelt öngyújtóvilágnál, hogy méltóképpen emlékezzen a kolozsvári kopjafák alatt porladókra. Teltházas hangversenyek jellemezték ezt az időszakot, majd valami oknál fogva a folyamat megszakadt. Már nehéz felkutatni az igazi okokat, tény az, hogy hosszú időn keresztül csak egy-egy kósza hanghordozó, elfelejtettnek tűnő felvétel hirdethette, hogy ezek a zenekarok, voltak, vannak és talán még létezhetnek.
Vitathatatlan a Pannon Rádió szerepe ebben a zenei-szellemi-érzelmi újjászületésben, hiszen rég hallott, és sokaknak ismeretlen hangok töltötték be az étert, s a dallamok, a szövegek alapján szívbe zárta a csapatokat öreg, s fiatal.

Úttörő volt az Egészséges Fejbőr ebben a folyamatban, s elsőként érzett rá, hogy a dalszöveg a stílusában illeszkedő dallam mellé kell a magyar hang, s Reményik Sándor örökérvényű szavait Dörner György tolmácsolta a Csodaszarvas című albumon. Aztán most itt a legújabb, amely szól a holdvilágárok titkáról, és Csurka László mint egy középkori bárd interpretálja a szent magyar szakrális helyről, a Holdvilágárokról szóló gondolatokat.

Nem adjuk fel!  éneklik a fiúk és jelzés ez mindenkinek, hogy a kilúgozott agyú látványsohw-s világban is élnek olyanok, akikből spontán szakad ki a jelszóhalmaz: ria, ria, Hungária! Vesszen Trianon! Az arcokon elszántság, a kezek az ég felé mutatnak, amikor Petrovity Zorán, ez az érzékeny lelkű művészember a magyarokhoz szól magyarul, magyar gondolatokkal. Érzi ezt a jelenlévő politikzs, a könyvesbolt-tulajdonos, a megváltoztatható jövőben bízó vállalkozó, és a Simon Tiborért is rekviemet mondó fradista.

Itt vannak azok a fiúk, akikről annyi mindent összehordtak azért, mert MIÉP-zászlót, s nem csillagos EU-lobogót tűztek ki stadionjukba, és a vezérszurkoló, a jó öreg Hőke vezényletével most a magyar haza miatt tesznek tanúbizonyságot. Középiskolás lányok, akiknek a Havi Magyar Fórumban is publikáló művészettörténész az egyik példaképük, a zászlókészítésről elhíresült család apraja-nagyja, és azok az arcok, akik leginkább lobogtatják a zászlót március 15-én ott, amit a hősökről neveztek el. Mind, mind valami önfeledt boldogsággal és felszabadultsággal arcukon érzik, és ezt mozgásukkal ki is mutatják, hogy együtt vannak, s jó helyen.

Puffan a dob, dübörög a basszus, és néha felsír a hegedű. A Romantikus Erőszak elnevezésű együttes rácáfolt arra, hogy már ezen zenekarok között is felütötte fejét a szakmai féltékenység, hiszen egyetlen hölgytagjuk, a hegedűs lány most, ezen a koncerten a Fejbőrt erősíti játékával. Egymás után következnek a régi, a korábbi bulikról és a Pannon Rádióból ismert felvételek, valamint az újak, a még kevésbé ismertek. Együtt énekel a zenekar és a közönség, néha a reflektorok is megvilágítják boldogan ugrabugráló rajongókat, s a dal elhatol a hátsó bokszokban ülőkhöz is.

A könnyedebb dalok vidámságot teremtenek, a nehezebb, fajsúlyosabb nóták gondolatot ébresztenek, vagy a megmaradás fontosságának kimutatását eredményezik. Újabb dal, az 1920-as témakörből, újabb Hungáriázás, és ismét betölti a teret a régi jelszó, a Nem, nem, soha.

Alig lehet leejteni egy poharat a teremben, a várakozásoknak megfelelően alakult a látogatói létszám. És nincs rendbontás, nincs verekedés, mint sok kárörvendő várta. Szórakoznak a magyarok.

2003. július 01.

gki