Százötven romániai élősködő cigány él meg kéregetésből Malmőben. Liberális művészek természetesen nem abban segítenek, hogy az élősködőkből keményen dolgozó, társadalmilag is hasznos és elfogadott emberek legyenek, hanem a svéd középosztályt akarják érzelmileg terrorizálni, hogy többet adakozzon a mocskos idegen cigány élősködők számára. Ez a multikultúra, ahol direkt arra ösztönzik az élősködőket, hogy társadalmi ellentéteteket is szüljön a számolatlanul a világra hozott purdék mellett.
Cigány koldus olyan jól még nem keresett, mint a románia Luca Lacatus és Marcella Cheresi a malmői kiállításon. Naponta két órát kellett üldögélniük a város egyik legnagyobb művészeti galériája, a Konsthall termében, és ezért fejenként tizennégy eurós órabért kaptak – tudósít a a Néphauugság.
– Na persze Svédországban jó magas adókat kell fizetni – teszi hozzá nevetve Anders Carlsson, a rendhagyó kiállítást megálmodó Institutet színésztársulat művészeti vezetője.
–Hallgattam a bevándorlás körüli, Európa-szerte zajló vitákat, és láttam, hogy a szegénység az utcákon is megjelenik. A svéd városokban, így Malmőben új jelenség, hogy közterületen pénzt kéregetnek – meséli a Népszabadságnak a 42 éves színházi rendező. S mivel észrevette, hogy a svédek zavarba jönnek a szegénység testközelbe kerülésétől, elhatározta, hogy új találkozási lehetőséget teremt a nélkülözők és a középosztály között.
(A mocskos liboldó hiába hazudozik a világ szemébe, mindenki tudhatja. Az ultraliberálisok eszközként használják fel a cigány élősködőket, hogy a társadalmi ellentéteket növeljék, mert így az emberek kevesebben foglalkoznak azzal, hogy építi ki világhatalmát a háttérhatalom)
A cigány koldusokat, a 28 éves Lucát és természetesen terhes élettársát, a 26 éves Marcellát a malmői utcákon „toborozta”. Ám Anders Carlsson azt mondja, hogy nem az ő személyes történetükre, hanem a jelenlétükre volt szükség a különleges installációhoz: arra, amit jelképeznek.
– Nem éppen hízelgő a tapasztalat, amelyet a kiállítás néhány hete alatt szereztem. A svédek humanisták, és támogatják az egyenlőséget, ugyanakkor képmutatók is, mert nem egyetemesen, mindenkire kiterjedően akarják a humanizmust – magyarázza a malmői születésű, jelenleg Berlinben élő művész.
Legalább kimondta ez a senkiházi liberális, hogy mint értenek a páholyfik a humanizmus alatt. Az egyik embernek az a kötelessége, hogy törvénytisztelő módon építse a társadalmat, a másiknak meg az, hogy ezt kihasználva élősködjön, hogy azért az építő ne érezze magát annyira jól és biztonságban.
Többen beszélgetni is próbáltak a két koldussal, akik azonban sem svédül, sem angolul nem tudnak; akadt, aki román tolmácsot is hozott magával. Az AFP hírügynökségnek is tolmács segítségével nyilatkozott Luca Lacatus, aki így összegezte az átmeneti munkát: „Jobb, mint az utcán. Odakint hideg van, és az emberek sem olyan kedvesek, mint idebent.” S persze a pluszkereset is jól jött, hiszen Lucának már négy, Marcellának két saját gyermeke van, és a nő most az első közös gyerekükkel terhes.
A cigány élősködő némber már négy porontyot szabadított rá a társadalomra, és még csak 26 éves. Most jön a következő úgy, hogy az anyuka nem dolgozik, hanem az utcán bandázik. Mit látnak a szüleiktől ezek a gyerekek? Milyen példát? Hogy tartani kell csak a markukat, és repül a sült galamb?
Kincses Albin – Hunhír.info
