Mikor megengedhető megölni a nem-zsidókat? A „Torat ha-Melekh” A király tanítása]című könyvet, ame­lyet nemrég tettek közzé, Rabbi Yitzhak Shapira, a Nablus közelében lévő Yitzhar közösségben az Od Yosef Hai yeshiva elöljárója írta, egy yeshivából való másik rabbival, Yossi Elitzurral együtt.

A könyv nem kevesebb, mint 230 oldalt tartalmaz a nem-zsidók megölésére vonatkozó törvényekről, egyfajta útmutatót mindazok számára, akik mérlegelik azt a kérdést, hogy megengedett-e, és mikor megengedett elvenni egy nem-zsidó életét.

Noha a könyvet nem a nagy könyvterjesztő cégek ter­jesztik, már meleg hangú ajánlásokban részesült szélsőséges zsidók részéről, köztük olyan fontos rabbik ajánlásával, mint Yitzak Ginsburg, Dov Lior és Yaakov Yosef. A köny­vet az Internet és a yeshiva terjeszti 30 Nis áron példányon­ként. A 19 évvel ezelőtt meggyilkolt Rabbi Meir Kahane emlékszertartásán, amelyet a hétvégén Jeruzsálemben tar­tottak, már árulták ezt a könyvet.

Az egész könyvben a szerzők alaposan foglalkoznak a nem-zsidók megölésével kapcsolatban a zsidó vallási tör­vényben lévő elméleti kérdésekkel. Az arabok és a palesztinok szavak még közvetve sincsenek említve, és a szerzők gondosan elkerülik, hogy kifejezett utalásokat te­gyenek a törvény egyéni értelmezésére. A könyv a források százait tartalmazza a Bibliából és a vallási törvényből, idé­zeteket Rabbi Abraham Isaac Kooktó, a vallási cionizmus egyik atyjától, valamint Rabbi Shaul Yisraeitől, a Mercaz Harav Yeshiva-nak, a nemzeti-vallási cionizmus Jeruzsálemben lévő erődítményének elöljárójától.

A könyv a nem-zsidók megölésének tilalmával kezdődik, és egyebek közt az ellenségeskedésnek és Isten neve bármely megszentségtelenítésének megelőzésével indokolja azt. De a szerzők nagyon gyorsan áttérnek a tilalomból a megenge­désbe, a nem-zsidók megölésével kapcsolatos különféle felmentésekbe. A központi érv Noé hét törvénye megtartásá­nak kötelezettsége, amiket a Földön minden emberi lény­nek követnie kell. E törvények többek közt tiltják a lo­pást, a vérontást és a bálványimádást.

„Amikor közeledünk egy nem-zsidóhoz, aki megsértet­te Noé hét törvényét és megöljük őt ezen hét törvény meg­tartása iránti törődésünkből, nem lett megsértve a tilalom” – állítja a könyv, amely hangsúlyozza, hogy a gyilkosság ti­los, hacsak nem egy bírósági előírásnak engedelmeskedve történt.

A könyv egy másik következtetést is tartalmaz, amely ki­fejti, hogy egy nem-zsidó mikor ölhető meg, még akkor is, ha nem ellensége a zsidóknak. „Minden olyan helyzetben, amelyben egy nem-zsidó jelenléte veszélyeztet zsidó életeket, a nem-zsidó megölhető, még akkor is, ha becsületes goj, és egyáltalán nem bűnös azért a helyzetért, amely lét­rejött.” – állítják a szerzők. „Ha egy nem-zsidó segédkezik a zsidók gyilkosának, és egy zsidó halálát okozza, megöl­hető, és minden olyan esetben, ahol egy nem-zsidó jelen­léte veszélyt okoz a zsidóknak, a nem-zsidó megölhető.”

A vallási törvény szerint a nem-zsidók megölésére vonat­kozó felmentések egyike alkalmazható az „üldöző” törvé­nye esetén, amely szerint az, aki üldöz egy másikat gyilkos­sági szándékkal, bírósági eljárás nélkül is megölhető, még akkor is, ha az üldöző polgári egyén.

„A felmentés akkor is alkalmazható, ha az üldöző gyilkossággal nem közvetlenül, hanem csak közvetve fenyeget” – állítja a könyv.

„Még egy polgári személy is, aki segít a támadóknak, üldözőnek te­kintendő és megölhető. Mindaz, aki bármilyen módon segíti a bűnözők hadseregét a gyilkosok támogatásában, üldözőnek tekintendő. Egy polgári személy, aki bátorítja a háborút, erőt ad a királynak és a katonáinak a háború foly­tatására. Ezért bármely velünk szembenálló állam polgára, aki bátorítja a támadó katonákat vagy kifejezi a cselekmé­nyeik miatti megelégedését, üldözőnek tekintendő és megölhető. Mindaz is, aki gyengíti a mi államunkat szóval vagy hasonló cselekménnyel, üldözőnek tekintendő.”

Rabbi Saphira és Elitzur megállapítják, hogy gyermeke­ket is meg lehet ölni, mert ők „akadályok”. A rabbik a következőket írják: „Akadályok – gyermekek sokszor talál­hatók ebben a helyzetben. Akadályozzák a mentés módját jelenlétükkel és teljesen akadályozzák erőszakkal. Mindazo­náltal megölhetők, mert a jelenlétük a gyilkosságot segíti. Van mentség a gyermekek megölésére, ha világos, hogy fel­nőve ártanának nekünk. Ilyen helyzetben szándékosan is megölhetők, nem csak a felnőttekkel vívott harc során.”

Ezenkívül, a vezető gyermekei megölhetők, hogy nyomást gyakoroljanak rá. Ha egy bűnös uralkodó gyermeke­inek megtámadása befolyásolja őt, hogy ne viselkedjék bű­nösen, akkor a gyermekei megölhetők. „Jobb megölni az üldözőket, mint megölni másokat” – állítják a szerzők.

Az „Ártatlanok szándékos megölése” című fejezetben a könyv kifejti, hogy a háború közvetlenül főleg az üldözők ellen irányul, de azok is, akik az ellenséges nemzethez tar­toznak, ellenségnek tekintendők, mert segítik a gyilkoso­kat.

Rabbi Shapira és Elitzer ezen könyvében a bosszúnak is helye és célja van. „Annak érdekében, hogy legyőzzük az ellenséget, a bosszú és a rendszabályt a rendszabályért szellemében kell viselkednünk velük szemben” – állítják. „A bosszú abszolút szükséges annak érdekében, hogy az ilyen gonoszságot megsemmisítsük. Ezért olykor kegyetlen tetteket viszünk véghez, hogy megteremtsük a terror megfelelő egyensúlyát.”

Az egyik lábjegyzetben a kér rabbi olyan módon ír, hogy úgy tűnik, megengedhetik, hogy az egyének a saját belátá­suk szerint cselekedjenek, függetlenül a kormány vagy a hadsereg bármely döntésétől.

„A nemzet döntése nem szükséges a gonosz birodalma kirekesztésének engedélyezéséhez” – írják a rabbik. „A meg­támadott nemzetből még az egyes emberek is megölhetik őket.”

A yeshiva által közzétett vallási törvénykönyvektől eltérően ez alkalommal a rabbik hozzátettek egy fejezetet, amely a könyv következtetéseit tartalmazza. Mind a hat fejezetet összefoglalták a különböző témák főbb pontjai­ban, amelyek többek között kijelentik: „A vallási törvény­ben azt találtuk, hogy a nem-zsidók általában gyanúsak a zsidók vérének ontásában, és háborúban ez a gyanú sokkal erősebbé válik. Még azok a gyermekek is gyilkosnak tekin­tendők, akik nem szegték meg Noé hét törvényét, de az eljövendő veszély miatt megölhetők, amely bekövetkeznék, ha engednék felnőni őket éppen olyan bűnössé, mint ami­lyenek a szüleik.”

Még ha a szerzők, amint mondottuk, gondosan használ­ják is a „nem-zsidók” kifejezést, ezeken bizonyosan azokat értik, akik olyan „nem-zsidó” nemzetiségűeknek értel­mezhetők, akik alkalmasak arra, hogy veszélyeztessék a zsi­dó népet. Ezt megerősíti „A zsidó hang” című röplap, ame­lyet Yitzhar az Interneten tett közzé, és amely a könyvet így kommentálja: „Felesleges megjegyezni: a könyvben sehol sincs leírva, hogy a kijelentések közvetlenül csak a régi nem-­zsidókra vonatkoznának.”

Az Od Yosef Hai yeshiva egyik tanulója a maga szem­pontjából fejtegette azt a részt, ahol Shapira és Elitzur rab­bik veszik azt a bátorságot, hogy ilyen szabadon beszélje­nek olyan témáról, mint a nem-zsidók megölése. „A rabbik nem félnek a bűnvádi eljárástól, mert ebben az esetben Maimonides Rabbi Moses ben Maimon, 1135-1204 és Nahlnanides Rabbi Moses ben Nahman, 1194-1270 is bíróság elé állt volna, és különben is, ez vallási törvény vizs­gálata” – mondta a yeshiva tanulója. „Egy zsidó államban senki sem ül börtönben a Tóra tanulmányozásáért.”

Roi Sharon

Szittyakürt

2010.január

(Fordította:Tudós- Takács János)

HunHír.Hu