Varga István, a Magyar Nemzeti Bank Felügyelőbizottsági tagja megtisztelt azzal, hogy az alábbi levelében felhívta figyelmemet Kovács Levente Bankszövetségi Főtitkárnak nyilatkozatában fellelhető banki állításból következő akár negyvenezerszeres banki haszon elérhetőségi lehetőségről.

Varga István levele után igyekszem összefoglalni a kormányzati hatalom közreműködésével mára kialakult kaotikus állapot néhány problémáját, illetve Kovács Levente Bankszövetségi Főtitkár nyilatkozatában fellelhető egyéb furcsaságokat, majd ezt követően ide másolom Kovács Levente Bankszövetségi Főtitkár cikkét teljes terjedelmében.

From: Varga István [mailto:****@t-online.hu]
Sent: Wednesday, July 02, 2014 6:39 PM
To: “Dr. Léhmann György”
Subject: Devizahiteles csomag: kedvezményes forintosításról szó sem lehet

Tisztelt Ügyvéd Úr! Kedves Gyuri!

Kovács Levente, a Bankszövetség főtitkára megajándékozta a nemzetet egy állítással, ami ha igaz – kérem használja minden adós egészséggel:

A bankoknak nem volt svájci frankjuk, de a forintbetétből képezték azt 0,1%-os évi költséggel. Egy ezrelék a kihelyezett kölcsön arányában.

Tehát, ha a forint – mondjuk 40%-os – leértékelését realizálják, akkor negyvenezerszeres haszonra tesznek szert – évente a ráfordítás arányában!

A többi már csak vérmérséklet kérdése. illetve a tisztességé, amikor az ügyfelek, de főleg a politikusaink és Kúrai bíráinak valóságot tükröző tájékoztatására gondolunk.

Üdvözlettel,

Varga István

——————————-

Kedves Pista!

Köszönöm leveledet, tájékoztatásodat és ha figyelembe vesszük azt, hogy a 2005-től 2009-ig felvett devizában nyilvántartott forintkölcsönök szerződéskötési árfolyamához képest mára a forint devizaárfolyama több mint 40 %-kal csökkent a kemény devizákhoz képest, akkor megállapíthatjuk azt, hogy a Magyarországon tevékenykedő bankok tényleg nem kispályások.

Amennyiben pedig Kovács Levente Bankszövetségi Főtitkár nyilatkozatát más tekintetben is áttekintjük, egyéb furcsaságot is láthatunk a nyilatkozatból következően.

1./ Rögtön az első „Amit a bankok tisztességtelenül számoltak el ügyfeleknek, az visszajár, nem…” kérdésre adott Bankszövetségi Főtitkári válaszból következik azt, hogy a Főtitkárnak fogalma sincs arról, hogy a tisztességtelenség csak akkor állapítható meg, ha egyébként betartották a jogszabályokat. A jogszabályok be nem tartása törvénytelent jelent, míg a törvényes, de a jóhiszemüség és tisztesség megsértésével hozott rendelkezéseket tisztességtelennek határozzák meg Európában.

2./ A következő kérdésre adott, Általad értékelt Főtitkári választ átolvasva pedig megismételhetjük azt a sajnos örökérvényűnek tűnő országvezetői beismerést, hogy „Hazudtunk éjjel, reggel, este” – kiegészítve a nappallal.

3./ A „Mi a helyzet az egyoldalú szerződésmódosítások megítélésével.” kérdésre adott válasznál a köznyelv azt állapíthatja meg, hogy a Főtitkár úr mellébeszél, sumákol.

Hiszen egy 275/2010. Korm. rendeletre hivatkozva állítja azt, hogy az ebben foglaltakat maradéktalanul teljesítette 2005-től 2009-ig? Feltehetőleg nem jutott eszébe elfogadható válasz a Főtitkárnak az egyoldalu szerződésmódosítások elfogadhatatlansága folytán, és ezért beszélt mellé.

4./ A „Csakhogy a szerződéskötések, sőt…” kezdetű kérdésre adott válaszából tudhatjuk meg Kovács Leventétől azt, hogy a Bankszövetségi Főtitkár egyetemi oktató, és mint ilyen jól látja azt, hogy a magyar lakosság nagy része nem érti azt amit a bankok velük a szerződésben közölnek. Nem egyetemi oktatóként pedig azt mondom, hogy ritkán rug ekkora öngólt foglalkozásától függetlenül – egy bankár.

5./ A következő „A felügyeletre viszont speciális…” kezdetű kérdésre adott válasza Kovács Levente Bankszövetségi Főtitkárnak a legtalányosabb azért, mert a felügyelet kötelezettségével kapcsolatban azt az elvárhatóságát fejtegeti, hogy az európai jogelvek és magyar jogrendszer alkalmazásában segíteni kell a bankszektor müködését.

Ejnye Főtitkár úr, néhány sorral feljebb még azt mondta, hogy törvényes és tisztességes a bankszektor müködése, akkor ezen mit kell segíteni? Puskás Öcsit kellett volna segíteni focizni?

6./ A következő „A bankoknak mint jogalkalmazók nem csupán …” kérdésre adott válaszából derül ki az Kovács Levente Bankszövetségi Főtitkárról, hogy feltehetőleg fogalma sincs arról, hogy a Kúria valamennyi ide kapcsolódó jogegységi és egyéb határozatánál az 1993. áprilisában kihirdetett 93/13 EGK Irányelv alapján köteles eljárni, azt értelmezi. Akkor amikor Kovács Levente azt mondja, hogy „a Kúria itt nagyon sulyosan utólag avatkozik be bizonyos kérdésekbe”, akkor azt bizonyította, hogy egyetemi oktatóként sincs fogalma arról, hogy ebben az esetben miről beszél, vagy egyszerűen életbe lép a 2. pontban tett megállapításom.

7./ „A Kúria döntéseit más most már adottságnak vehetjük,…” kérdésre adott Bankszövetségi Főtitkári válasz a legsokatmondóbb. Hiszen azzal a mondattal, hogy „Erre konkrétan nem válaszolhatok, hiszen a tárgyalásokon egyeztetéseken szereplő kérdésekről van szó”, arra kérdésre adott választ, hogy „Hogyan nézne ki az a törvényjavaslat, amelyet a Bankszövetség is elfogadhatónak tart.”

Azaz Kovács Levente Bankszövetségi Főtitkár nem mást közölt ekként, mint azt, hogy a törvényjavaslat nem más, mint a Bankszövetség és törvényhozás közötti egyeztetés eredménye. Ezt eddig is tudtuk, de ezek után nem ártana az Alaptörvénybe is rögzíteni ezt a törvényalkotást, miheztartás végett.

8./ „Ilyenek a Nemzeti Eszközkezelő tevékenységét…” kezdetű kérdésre adott válaszánál pedig Kovács Leventének feltehetőleg elgurult a gyógyszere. Erre utal az, hogy az „Igen, hiszen nem illik ingyen kenyérért kétszer sorba állni.” szavakkal nem mást üzent a Bankszövetség a károsultaknak mint azt, hogy tulajdonképpen a bankok ajándékot nyújtanak akkor, amikor a tisztességtelen magatartásuk miatt károsodott magyar emberek számára törvénytelenül szerzett kenyérből morzsákat visszajuttatnak.

Ilyen alakokkal szerintem tisztességes magyar ember nem áll szóba, nem vitázik, hanem ha azok leülnek az asztalhoz, akkor feláll az asztaltól.

9./ „A banki közösség vitatja a kormány értelmezését…” kezdetű kérdésre adott válasza után Kovács Leventének „Az elévülés egy piacgazdasági jogi alapelv” szavai miatt is javaslom azt számára, hogy egy-két évet a jogi karon is végezzen el.

Ekkor ugyanis megtudhatná azt az alábbi döntvények alapján

BH1996. 652. III. A követelések elévülésére vonatkozó szabályok a megállapítás iránti keresetre nem alkalmazhatók

BH1998. 242. A lízingszerződésben kikötött részletfizetés esetén a követelés elévülésének kezdő időpontja nem az elmaradt – ki nem fizetett – részlet esedékességének, hanem a „végeladási ár” esedékességének az időpontja [Ptk. 324. § (1) bek., 326. § (1) bek.,

Részletvétel esetén az egyes vételárrészletek a teljes vételár részét képezik, ezért „önálló elévülés” tárgyai nem lehetnek.

azt, hogy az elévülés nem piacgazdasági jogi alapelv, és fogalmilag kizárt az, hogy részletekben történő teljesítés esetén az egyes részletekkel kapcsolatos igény hamarabb évüljön el, mint az utolsó részteljesítés.

10./ „A Kormánypárti politikusok, köztük Varga Mihály és Rogán Antal szavai….” kezdetű kérdésre adott válasza alapján Kovács Leventének immár nem egy-két évet javasolnék a jogi karon elvégezni, hanem három évet, de ugy látom, hogy Varga Mihályra és Rogán Antalra is ráférne azért egy kevés jogi ismeret, mert akkor fölösleges elévülési javaslataikkal nem terhelnék az Országgyűlést.

11./ „Viszont a Ptk. lehetőséget ad arra, hogy az ügyfél akadályozva volt…” kezdetű kérdés utáni Kovács Levente-i válasz után pedig erősödik az a meggyőződésem, hogy immár a három és jogi tanulmány is kevés lenne Kovács Leventének. Nem tudja ugyanis itt azt, hogy miről beszél.

12./ A „Menjünk tovább.” kezdetű kérdésre adott válasza a Bankszövetségi Főtitkárnak pedig meggyőzhet mindenkit arról, hogy a törvényjavaslat miként készül Magyarországon: „Mint minden törvény, ez is tartalmaz határidőket. Van olyan, aminek a vonatkozásában rövidebb is elegendők, de van, ahol hosszabbra van szükség. A tárgyalások folyamán mindegyik pont esetében ésszerű határidőket javasoltunk.”

Ebből következően úgy készül egy törvényjavaslat, hogy a törvényjavaslatnak mindegyik pontjára vonatkoztatva megkérdezi a bankokat a törvény előterjesztője, hogy mit javasol, majd a banki javaslatokat figyelembe véve javasolja a törvény előterjesztője az Országgyűlésnek a törvényt elfogadásra. Majd a hatalmon lévő pártszövetségnek az az országgyűlési képviselője, aki esetleg nem fogadja el a törvényjavaslatot, az ugy jár, mind Dr. Illés Zoltán volt országgyűlési képviselő.

13./ „Várakozásaik szerint mekkora arányban …” kérdésre adott válaszában a Bankszövetség Főtitkára ismét bebizonyította azt, hogy fogalma sincs a törvénybe ütközés és tisztességtelenség közötti különbségről, melyből következően be kell látnom azt, számára lehet, hogy az öt évi joghallgatás is kevésnek bizonyulna.

14./ „A bankok által vélelmezett jogszerűségi kritériumok tehát megfelelnek…” kérdésre adott válaszból azt lehet látni, hogy ekkor mintha megvilágosodott volna Kovács Levente jogi felfogása, hiszen hirtelen elfogadta a Kúriai ide vonatkozó megállapításokat, illetve elfejtett a tisztességtelenség helyett a törvényességről beszélni.

15./ „A törvényjavaslat szerint az általános…” kérdésre adott válasza Kovács Leventének pontatlan azért, mert itt nem a szerződéstípusról kérdezték, hanem az Általános Szerződési Feltételekről. Ebben az esetben pedig legfeljebb azért lehet ebből több, mert bizonyos időközönként ujabb és ujabb ÁSZF-t adtak ki.

16./ „Míg a kamatemelések ügye a bíróság kezében van…” kezdetű kérdésre adott válaszából Kovács Leventének kiderül az, hogy valamiféle 90 napos határidőt megjelölni a mostani törvénytervezetben éppúgy felesleges volt, mint az elévülésről értekezni.

17./ „Mi az elvárásuk a forintosítással kapcsolatban…” kérdésre adott Bankszövetségi Elnök válaszból derül ki az, hogy a törvényjavaslatot előkészítő banki-kormányzati megbeszélésen azért a döntő szót mégiscsak a bank mondja ki. Hiszen azt követően, hogy az elmult évi 6/2013. Kúriai Jogegységi határozat szerint a devizában nyilvántartott forinthitel szerződések semmilyen módon nem ütköznek törvénybe, majd a 2/2014. Kúriai Jogegységi Határozat az Európai Bíróságnak április 30-i Kásler féle előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélete alapján lehetővé tette a bíróságok számára azt, hogy forintosítás nélkül az ilyen szerződések milyen módon változtathatóak meg akként, hogy az értékegyensúly helyreállításával mindkét fél érdekének megfelelően teljesíthető legyen, a bankok megrettentek.

Megrettentek attól, hogy ha pontosan szabályozott eljárásnak megfelelően kell elszámolniuk az adósokkal bírósági döntések alapján, és jövőben csak törvényes, és tisztességes szerződési feltételek mellett követelőzhetnek az adósoktól, akkor mi lesz velük.

Számukra, a folyamatos és minden tekintetben tisztességtelenséghez szokott tevékenységük megszüntetése esetén összedől a világ.

Ezt észlelve rohangáltak oda-vissza a segítőikkel azért, hogy valamit most már tenni kell még akkor is, ha a megoldásnak semmi köze sem lesz Alkotmányhoz, Polgári joghoz, Jogállamisághoz és eddig hangoztatott, akár honnan is jött jogelvekhez. És ennek az eredménye lett most az igazságügy miniszter által ellenjegyzett törvénytervezet, mellyel kapcsolatosan valamiféle eszement forintosítást vizionálnak.

——————————

Sötétség borult Magyarországra.

===================

Kedves Pista!

Arra kérlek, hogy amennyiben hozzá tudsz jutni ahhoz a normaszöveghez, amit holnapi napon minden bizonnyal vasfegyelemmel elfogad az Országgyűlés, küld el részemre.

Ha jónak látod, szeretnék a törvényszövegre is reagálni ugy, ahogy Deák Ferenc szavai szerint minden ellenzéki képviselőnek illene.

Tudom azt, hogy kutyaugatás nem hallatszik az égbe, és semmi nem fog megváltozni azért mert ugatok, de tudod szeretek jóban lenni önmagammal. És most, hogy fentieket leírhattam, máris megnyugodtam. Jóban vagyok magammal.

Köszönöm, hogy leveled megírtad nekem.

Siófokon 2014. július 3. napján

Léhmann György

====================

Devizahiteles csomag: kedvezményes forintosításról szó sem lehet

2014.07.02 14:40

Palkó István

Mintha mindenki más bolygón élne: teljesen másképp értelmezik a bankok a magyar jogrendet, mint a Kúria vagy a kormány – olvasható ki az alábbi interjúból, amelyet Kovács Levente a Portfolio-nak adott. Ha viszont már itt tartunk, a devizahiteles probléma gyors rendezésére számít a Magyar Bankszövetség főtitkára, többlépcsős megoldás nélkül. Nem opció a bankok számára a kedvezményes forintosítás – hangsúlyozza a főtitkár, akit a készülő bírósági perekről, az elévülés kérdéséről és a bankszövetség javaslatairól is megkérdeztünk.

Portfolio: Amit a bankok tisztességtelenül számoltak el az ügyfeleknek, az visszajár, nem?

Kovács Levente: Igen, ha volt tisztességtelen haszon, az visszajár, ugyanakkor mi azt mondjuk, hogy nem állt fenn tisztességtelenség. A bankok jogkövetőek voltak, vagyis betartották a mindenkor érvényes jogszabályokat, miközben a felügyelet, az adóhatóság és más intézmények folyamatosan ellenőrizték tevékenységüket. Semmi okom sincs feltételezni, hogy valaha is bármelyik bank eltért volna a jogkövetéstől, ezáltal tisztességtelen lett volna.

P.: Ezek szerint az árfolyamrés kérdésében már a Kúriával is vitázik, az egyoldalú szerződésmódosítások ügyében pedig legalább a törvényjavaslattal komoly gondjai vannak a bankszövetségnek.

K.L.: Az árfolyamréssel kapcsolatban látni kell, hogy a magyar bankok nem rendelkeznek – soha nem is rendelkeztek – elegendő svájcifrank-betéttel. Ezért ahhoz, hogy a svájci frankban roppant alacsony kamaton lehessen az ügyfeleknek hitelezni, a bankoknak a forintbetétekből svájci frank fedezetet kellett képezniük. A treasuryk feladata, hogy swap ügyleteken keresztül ezt végezzék. Ennek a jellemző lebonyolítási ára 10 bázispont, azaz 0,1 százalék/év. Ha ezt felszorzom egy 20 éves hitelre, az 2 százalék. A bankoknál az árfolyamrés természetesen szintén az általános üzletpolitika része volt, de hogy a swap ügyletek fedezetét itt biztosították, azt hosszú időn keresztül a hatóságok is szakmai normának tekintették. Lehet erre azt mondani, hogy a swap ügyletek árát a kamatfelárba kellett volna beépíteni, de ha a swap ügyletek az árfolyampozíció fedezésére szolgáltak, akkor véleményem szerint az árfolyamrés volt a megfelelő helye e tétel költségének. Megjegyzem, korábban soha nem merült fel ennek tisztességtelensége, sőt egy sor jogszabály hivatkozik az árfolyamrésre, a felügyeleti ügyféltájékoztatók el is magyarázzák a lényegét. Nemzetközileg is bevett gyakorlat: ahol működik idegen pénznemben hitelezés, ott létezik árfolyamrés is. A Kúriával tehát ebben nem értünk egyet.

P.: Mi a helyzet az egyoldalú szerződésmódosítások megítélésével?

K.L.: Nagyon fontos, hogy a 275/2010-es kormányrendelet meghatározta, hogy a bankoknak hogyan és miként kell megfelelni az egyoldalú szerződésmódosításoknak. Ezeket a bankszektor maradéktalanul teljesítette. Amely esetek ennek megfelelnek, a bankszektor mint jogkövető maradéktalanul tisztességes módon járt el.

P.: Csakhogy a szerződéskötések, sőt a kamatemelések döntő része is 2010 előtt történt, amikor szintén meg kellett volna felelni a közérthetőség elvének.

K.L.: A magyar lakosságnak van egy nagy része – ezt még egyetemi oktatóként is látom – amelynek a pénzügyi szövegértése sajnos fejlesztésre szorul. Erősen vitatható, hogy a szerződésekben mindent a közérthetőség legegyszerűbb szintjéig meg kellett volna fogalmaznunk, hiszen a felügyelet ellenőrizte, hogy a bankszektor működése megfelel-e a jogszerűség, tisztesség követelményeinek. A bankokat sosem marasztalták el a most vitatott rendelkezésekért.

P.: A felügyeletre viszont speciális szabályok vonatkoznak, talán nem lehet tőle elvárni, hogy a jogszabályokat, a jogrendet ilyen mélységig értelmezze.

K.L.: Dehogynem. Határozottan elvárható, hogy az európai jogelvek és a magyar jogrendszer alkalmazásában segítse és ellenőrizze a bankszektor működését, amit ezek szerint vagy elmulasztott, vagy a Kúria határozata nem felel meg a jogrendszer helyes értelmezésének.

P.: A bankoknak mint jogalkalmazóknak nem csupán a leírt jogszabályszöveghez kell tartaniuk magukat, hanem azokhoz a jogelvekhez is, amelyek eddig is léteztek, csak éppen a Kúria most foglalta őket össze jogegységi határozat kérdésében, nem?

K.L.: Az alapvető gond mindig a visszamenőlegességgel van, hiszen nem teszi lehetővé a jogalkalmazó, jelen esetben a bankok számára az alkalmazkodást. A vitatott szerződési feltételek utólagos megítélése nem kizárólagosan szakmai, hanem egyéb szempontok figyelembe vételével történik. A jelzáloghitelezés a világ minden országában több évtizedre szóló elkötelezettséget jelent, és ennek a felvállalásához nagyon nagyfokú jogbiztonságra és jogi szempontból kiszámíthatóságra van szükség. Tudomásul vesszük, hogy a világgazdasági válság hatására változott a környezet, de a Kúria itt nagyon súlyosan utólag avatkozik be bizonyos kérdésekbe, ami nyilvánvalóan jelentős érdeksérelemmel jár. Emellett a kiszámíthatóságot és a jogbiztonságba vetett hitet is jelentős mértékben rombolja.

P.: A Kúria döntéseit most már adottságnak vehetjük, tekintsünk tehát a jövőbe! Melyek azok a pontok, amelyekben péntekig változtatniuk kellene a politikusoknak a benyújtott devizahiteles törvényjavaslaton? Hogyan nézne ki az a törvényjavaslat, amelyet a bankszövetség is elfogadhatónak tartana?

K.L.: Erre konkrétan nem válaszolhatok, hiszen a tárgyalásokon, egyeztetéseken szereplő kérdésekről van szó. Az biztos, hogy akik valamilyen segítséget kaptak, pl. a végtörlesztés révén, nem jogosultak erre, a kedvezményeket nem szokás halmozni, és jogos a kizárásukra vonatkozó társadalmi igény.

P.: Ilyenek a Nemzeti Eszközkezelő tevékenységét igénybe vett bajba jutottak is?

K.L.: Igen, hiszen nem illik ingyen kenyérért kétszer sorba állni. Akik nagyobb támogatást kaptak, mint amiről ez a törvény szól, azoknak meg kell elégedniük azzal, amit eddig kaptak. A csomag ugyanis óriási társadalmi és banki tehervállalással járhat. Hangsúlyozom a társadalmi jelzőt.

P.: A banki közösség vitatja a kormány értelmezését az 5 éves elévülés kérdésében is. Pontosan hogyan?

K.L.: Az elévülés egy piacgazdasági jogi alapelv, amelyet minden esetben be kell tartani. Az egész világon megvan a kialakult rendszere, nem szeretnénk így mi sem 1867-ig visszamenni. Az európai és a magyar normákat kell alkalmazni, a jogszabály minden esetben 5 évet említ, semmi ok nincs arra, hogy a jogszabálytól eltérjünk ebben az esetben.

P.: Kormánypárti politikusok, köztük Varga Mihály és Rogán Antal szavai alapján minden visszajár, ami a még élő, illetve az elmúlt 5 évben lezárt szerződések esetében tisztességtelen volt. Nem így kell értelmezni az 5 évet?

K.L.: Nem. Ha ma július 1-je van (az interjú kedden készült – a szerk.), akkor a 2009. július 1-jétől zajlott tranzakciókra tudjuk vonatkoztatni, akár élő, akár lezárt szerződésről van szó.

P.: Viszont a Ptk. lehetőséget ad arra, hogy ha az ügyfél akadályozva volt (a Kúria véleménye például csak most derült ki), akkor ezt figyelmen kívül hagyva egy évig érvényesíthesse jogos követelését.

K.L.: Magyarországon bőségesen meg volt adva a jog mindenkinek, hogy bírósághoz forduljon, több ezren perre is mentek, az akadályozás tényét elég furcsa lenne ebbe az ügybe belemagyarázni.

P.: Menjünk tovább. A törvényjavaslat elég szűk határidőket szabott a bankok és a bíróságok számára, hogy bizonyítsák a szerződések tisztességességét az egyoldalú szerződésmódosítások szempontjából. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a bankszövetség a határidők hosszabbítását javasolta a jogalkotóknak. Pontosan hogyan?

K.L.: Mint minden törvény, ez is tartalmaz határidőket. Van olyan, aminek a vonatkozásában rövidebb is elegendő, de van, ahol hosszabbra van szükség. A tárgyalások folyamán mindegyik pont esetében ésszerű határidőket javasoltunk. A pontos számokkal nem terhelném az olvasókat.

P.: Várakozásaik szerint mekkora arányban bizonyulhatnak tisztességesnek a szerződések?

K.L.: A magyar bankszektor minden tagja mindenkor betartotta a jogszabályokat, a kiindulópontom tehát az, hogy minden hitel tisztességes volt.

P.: A bankok által vélelmezett jogszerűségi kritériumoknak tehát megfelelnek, de mi a helyzet a Kúria által lefektetett 7 ponttal, amelyek közül ha egyiken is elbuknak, az egyoldalú kamatemelésre vonatkozó feltétel tisztességtelennek minősül?

K.L.: A vitatott szerződési feltételeket most alá kell vetni a Kúria elvárásainak, amit minden bank meg fog tenni. Az arányokról nem tudok beszélni, hiszen közel 150 hitelintézetnek kell megnézni a teljes hitelspektrumát. Néhány ezer típushitelről beszélünk, nem lehet tudni, mennyi fog átmenni.

P.: A törvényjavaslat szerint az általános szerződési feltételeket (ÁSZF) kell végignéznie a bíróságnak. Ez rendben van?

K.L.: Nagyon nagy számú szerződéstípusról beszélünk, ezért a legnagyobb probléma az, hogy a 30 nap biztosan szűkös határidő. Nem a bankoknak ahhoz, hogy bírósághoz forduljanak, hanem a bíróságnak az elbíráláshoz. Ráadásul ez nyárra fog esni, amikor rendes esetben ítélkezési szünet van.

P.: Míg a kamatemelések ügye a bíróság kezében van, a törvényjavaslat alapján 90 napon belül kell a bankoknak kiszámítaniuk az ügyfeleket illető árfolyamrés nagyságát. Tiszta, hogy mit hogyan kell számítaniuk?

K.L.: Ehhez a törvényjavaslathoz még egy végrehajtási rendeletre szükség lesz. Az a fő kérdés, hogy milyen módszertan alapján kell számolniuk a bankoknak. Olyan módszertant kell alkalmazni, ami egységes, automatizálható és egységesíthető. De erről majd szeptember elején tudunk beszélni. Akkorra derül ki, hogy sikerült-e olyan módszertant találni, ami alapján a törvény végrehajtható. Azt látom, megvan az a jogalkotói szándék, hogy végül végrehajtható szabályozás szülessen.

P.: Áttérve az őszi teendőkre: a kormány által ígért forintosítás már elfogadott cél banki körökben?

K.L.: Természetesen. A mai forint kamatszint már alkalmas arra, hogy a forintosítást mint reális alternatívát számba vegyük. Korábban a kamatszint jóval magasabb volt, eleve emiatt alakulhatott ki a devizahitelezés. 6-8 százalékos bankközi kamatszint mellett még nem volt ésszerű forintosítani.

P.: Mi az elvárásuk a forintosítással kapcsolatban? Rogán Antal kedvezményes árfolyamú forintosításról beszél.

K.L.: Ez utóbbiról inkább nem beszélnénk, ilyen opció ugyanis számunkra nem létezik, a Kúria döntéséből pont a piaci árfolyam következik. A forintosításnak számos elvi lehetősége van, de nagy kérdés, hogy amikor néhány százezres ügyben valamit végre kell hajtani, szabad-e első, második, harmadik lépésre bontani. Mi azt gondoljuk, hogy össze kell kapcsolni az egyéb intézkedéseket és elszámolásokat a forintosítással, így menedzselhető nemcsak banki, hanem ügyfél szempontból is. Így nem ugrál a törlesztőrészlet egyik és másik lépést követően. Fontos lesz meghatározni azt is, hogy a hitelek a forintosítást követően milyen kamatozás mellett futnak tovább. A lényeg az, hogy végrehajtható, a jogrendnek megfelelő és a terheket megfelelően elosztó jogszabály szülessen, ebből a három kritériumból nem szeretnénk engedni.

P.: Patai Mihály tavaly ősszel azt mondta, az egyszeri forintosításba a forint árfolyama “belerokkanna”. Ezt fenntartják továbbra is?

K.L.: Ez ma is áll. A teljes állományt a devizapiacon nem lehet átváltani egyetlen nap alatt.

P.: Az MNB szerepvállalásával, vagyis a devizatartalék egy részének rendelkezésre bocsátásával sem?

K.L.: Erre nem tudok válaszolni, mert a jegybanki szerepvállalásról a jegybanknak kell döntenie. Nem olvastam a sajtóban, hogy a jegybank ilyen döntést hozott volna. De ha hoz, akkor sem hiszem, hogy ezt a sajtón keresztül fogja megosztani.

P.: Mik a bankszövetség várakozásai az őszre vonatkozóan? Mit tudnak üzenni a devizahiteleseknek?

K.L.: Azt kérjük a devizahitelesektől, hogy a fizetési fegyelmet tartsák fenn. Amennyiben elmaradásuk van, és tudják rendezni, mihamarabb zárkózzanak fel. Így bízom abban, hogy automatikus és nagyon gyors rendezésre fog sor kerülni valamikor az ősz folyamán.

Hunhír.info