A “fasisztává nevelt” kislány, a rendőrök és a közhangulat
„Fasisztává nevelt” kislányommal mi is a csarnokba igyekeztünk, a bejáratnál árusító magunkfajta újságosnak még félig viccesen meg is jegyeztem, hogy igencsak vigyázni kell a gyerekre, ezek tán még el is lopják, amiket mostanában hallani róluk.(…) Képzelje el, rukkolt elő az adunak tartogatott történettel a beszédesebb rendőr, az egyik kollégámat szolgálat közben arcon köpték!
A minap meglátogatta hazája Eötvös utcai nagykövetségét a spanyol király. Mivel nem tudtam az eseményről, meglepett, hogy az utca szalagokkal le van zárva és hemzsegnek a környéken a rendőrök. A felemelt órabérrel dolgozó közegek szétszóródtak a környéken, ki a sarki fodrászlányokkal beszélgetett, ki a Hunyadi téri csarnokban vásárolgatott, munkaidőben.
„Fasisztává nevelt” kislányommal mi is a csarnokba igyekeztünk, a bejáratnál árusító magunkfajta újságosnak még félig viccesen meg is jegyeztem, hogy igencsak vigyázni kell a gyerekre, ezek tán még el is lopják, amiket mostanában hallani róluk.
A sorba, ahová sajtos tallért vásárolni álltunk be, két fiatal rendőr állt mögénk. Kislányomnak tetszett az egyenruha – mentségére legyen mondva:még nem tudhatja, mi rejtőzhet mögötte – és mosolyogva „bácsi, bácsi” szavakkal igyekezett kapcsolatot teremteni a rendőrökkel. Levette kedvességével a zsandárokat is a lábukról, visszamosolyogtak rá, „ jaj, de aranyosozták”. Gondoltam, itt az ideje, hogy próbára tegyem, szűkebb lett-e az eddig igen bő mundér, és jól hallhatóan rászóltam a gyerekre, hogy nem barátkozzon mindenféle népséggel.
Az egyik rendőr magára is vette célzásomat és magyarázkodni kezdett, hogy milyen nehéz lett manapság a becsületes rendőr sorsa. Próbáltam megértően bólogatni, közben a közelmúltban nyilvánosságra került botrányokra gondoltam, és valahogy nem igazán tudtam sajnálni a közeget.
– Képzelje el, rukkolt elő az adunak tartogatott történettel a beszédesebb rendőr, az egyik kollégámat szolgálat közben arcon köpték! Csak úgy, odamentek hozzá, és leköpték, pedig nem is csinált semmit – nyomatékosította a kollégájával történt szörnyű eseményt a fiatalember, mikor látta rajtam, hogy nem rendít meg a történet.
Megvettem a sajtos tallérokat, komótosan eltettem a hátizsákomba, és amikor kiálltam a sorból, hogy utat engedjek a két rendőrnek, csak annyit tudtam mondani a panaszkodónak vigasztalásul:
– Tudja, bajnokom, aki korpa közé keveredik…
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezután gyorsan elszeleltem, mielött kapcsolt volna az agytröszt, mert annyira azért nem voltam biztos benne, hogy megszelídültek a farkasok.
pig@ – HunHír.Hu
A “fasisztává nevelt” kislány, a rendőrök és a közhangulat
A minap meglátogatta hazája Eötvös utcai nagykövetségét a spanyol király. Mivel nem tudtam az eseményről, meglepett, hogy az utca szalagokkal le van zárva és hemzsegnek a környéken a rendőrök. A felemelt órabérrel dolgozó közegek szétszóródtak a környéken, ki a sarki fodrászlányokkal beszélgetett, ki a Hunyadi téri csarnokban vásárolgatott, munkaidőben.
„Fasisztává nevelt” kislányommal mi is a csarnokba igyekeztünk, a bejáratnál árusító magunkfajta újságosnak még félig viccesen meg is jegyeztem, hogy igencsak vigyázni kell a gyerekre, ezek tán még el is lopják, amiket mostanában hallani róluk.
A sorba, ahová sajtos tallért vásárolni álltunk be, két fiatal rendőr állt mögénk. Kislányomnak tetszett az egyenruha – mentségére legyen mondva:még nem tudhatja, mi rejtőzhet mögötte – és mosolyogva „bácsi, bácsi” szavakkal igyekezett kapcsolatot teremteni a rendőrökkel. Levette kedvességével a zsandárokat is a lábukról, visszamosolyogtak rá, „ jaj, de aranyosozták”. Gondoltam, itt az ideje, hogy próbára tegyem, szűkebb lett-e az eddig igen bő mundér, és jól hallhatóan rászóltam a gyerekre, hogy nem barátkozzon mindenféle népséggel.
Az egyik rendőr magára is vette célzásomat és magyarázkodni kezdett, hogy milyen nehéz lett manapság a becsületes rendőr sorsa. Próbáltam megértően bólogatni, közben a közelmúltban nyilvánosságra került botrányokra gondoltam, és valahogy nem igazán tudtam sajnálni a közeget.
– Képzelje el, rukkolt elő az adunak tartogatott történettel a beszédesebb rendőr, az egyik kollégámat szolgálat közben arcon köpték! Csak úgy, odamentek hozzá, és leköpték, pedig nem is csinált semmit – nyomatékosította a kollégájával történt szörnyű eseményt a fiatalember, mikor látta rajtam, hogy nem rendít meg a történet.
Megvettem a sajtos tallérokat, komótosan eltettem a hátizsákomba, és amikor kiálltam a sorból, hogy utat engedjek a két rendőrnek, csak annyit tudtam mondani a panaszkodónak vigasztalásul:
– Tudja, bajnokom, aki korpa közé keveredik…
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezután gyorsan elszeleltem, mielött kapcsolt volna az agytröszt, mert annyira azért nem voltam biztos benne, hogy megszelídültek a farkasok.
pig@ – HunHír.Hu