„Fasisztává nevelt” kislányommal mi is a csarnokba igyekeztünk, a bejáratnál árusító magunkfajta újságosnak még félig viccesen meg is jegyeztem, hogy igencsak vigyázni kell a gyerekre, ezek tán még el is lopják, amiket mostanában hallani róluk.(…) Képzelje el, rukkolt elő az adunak tartogatott történettel a beszédesebb rendőr, az egyik kollégámat szolgálat közben arcon köpték!

A minap meglátogatta hazája Eötvös utcai nagykövetségét a spanyol király. Mivel nem tudtam az eseményről, meglepett, hogy az utca szalagokkal le van zárva és hemzsegnek a környéken a rendőrök. A felemelt órabérrel dolgozó közegek szétszóródtak a környéken, ki a sarki fodrászlányokkal beszélgetett, ki a Hunyadi téri csarnokban vásárolgatott, munkaidőben.

„Fasisztává nevelt” kislányommal mi is a csarnokba igyekeztünk, a bejáratnál árusító magunkfajta újságosnak még félig viccesen meg is jegyeztem, hogy igencsak vigyázni kell a gyerekre, ezek tán még el is lopják, amiket mostanában hallani róluk.

A sorba, ahová sajtos tallért vásárolni álltunk be, két fiatal rendőr állt mögénk. Kislányomnak tetszett az egyenruha – mentségére legyen mondva:még nem tudhatja, mi rejtőzhet mögötte – és mosolyogva „bácsi, bácsi” szavakkal igyekezett kapcsolatot teremteni a rendőrökkel. Levette kedvességével a zsandárokat is a lábukról, visszamosolyogtak rá, „ jaj, de aranyosozták”. Gondoltam, itt az ideje, hogy próbára tegyem, szűkebb lett-e az eddig igen bő mundér, és jól hallhatóan rászóltam a gyerekre, hogy nem barátkozzon mindenféle népséggel.

Az egyik rendőr magára is vette célzásomat és magyarázkodni kezdett, hogy milyen nehéz lett manapság a becsületes rendőr sorsa. Próbáltam megértően bólogatni, közben a közelmúltban nyilvánosságra került botrányokra gondoltam, és valahogy nem igazán tudtam sajnálni a közeget.

– Képzelje el, rukkolt elő az adunak tartogatott történettel a beszédesebb rendőr, az egyik kollégámat szolgálat közben arcon köpték! Csak úgy, odamentek hozzá, és leköpték, pedig nem is csinált semmit – nyomatékosította a kollégájával történt szörnyű eseményt a fiatalember, mikor látta rajtam, hogy nem rendít meg a történet.

Megvettem a sajtos tallérokat, komótosan eltettem a hátizsákomba, és amikor kiálltam a sorból, hogy utat engedjek a két rendőrnek, csak annyit tudtam mondani a panaszkodónak vigasztalásul:

– Tudja, bajnokom, aki korpa közé keveredik…

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezután gyorsan elszeleltem, mielött kapcsolt volna az agytröszt, mert annyira azért nem voltam biztos benne, hogy megszelídültek a farkasok.

pig@ – HunHír.Hu

A minap meglátogatta hazája Eötvös utcai nagykövetségét a spanyol király. Mivel nem tudtam az eseményről, meglepett, hogy az utca szalagokkal le van zárva és hemzsegnek a környéken a rendőrök. A felemelt órabérrel dolgozó közegek szétszóródtak a környéken, ki a sarki fodrászlányokkal beszélgetett, ki a Hunyadi téri csarnokban vásárolgatott, munkaidőben.

„Fasisztává nevelt” kislányommal mi is a csarnokba igyekeztünk, a bejáratnál árusító magunkfajta újságosnak még félig viccesen meg is jegyeztem, hogy igencsak vigyázni kell a gyerekre, ezek tán még el is lopják, amiket mostanában hallani róluk.

A sorba, ahová sajtos tallért vásárolni álltunk be, két fiatal rendőr állt mögénk. Kislányomnak tetszett az egyenruha – mentségére legyen mondva:még nem tudhatja, mi rejtőzhet mögötte – és mosolyogva „bácsi, bácsi” szavakkal igyekezett kapcsolatot teremteni a rendőrökkel. Levette kedvességével a zsandárokat is a lábukról, visszamosolyogtak rá, „ jaj, de aranyosozták”. Gondoltam, itt az ideje, hogy próbára tegyem, szűkebb lett-e az eddig igen bő mundér, és jól hallhatóan rászóltam a gyerekre, hogy nem barátkozzon mindenféle népséggel.

Az egyik rendőr magára is vette célzásomat és magyarázkodni kezdett, hogy milyen nehéz lett manapság a becsületes rendőr sorsa. Próbáltam megértően bólogatni, közben a közelmúltban nyilvánosságra került botrányokra gondoltam, és valahogy nem igazán tudtam sajnálni a közeget.

– Képzelje el, rukkolt elő az adunak tartogatott történettel a beszédesebb rendőr, az egyik kollégámat szolgálat közben arcon köpték! Csak úgy, odamentek hozzá, és leköpték, pedig nem is csinált semmit – nyomatékosította a kollégájával történt szörnyű eseményt a fiatalember, mikor látta rajtam, hogy nem rendít meg a történet.

Megvettem a sajtos tallérokat, komótosan eltettem a hátizsákomba, és amikor kiálltam a sorból, hogy utat engedjek a két rendőrnek, csak annyit tudtam mondani a panaszkodónak vigasztalásul:

– Tudja, bajnokom, aki korpa közé keveredik…

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezután gyorsan elszeleltem, mielött kapcsolt volna az agytröszt, mert annyira azért nem voltam biztos benne, hogy megszelídültek a farkasok.

pig@ – HunHír.Hu