Szabadulás formájában már legalább eljött a velem együtt börtönben sínylődő vádlott társaim számára. Engem viszont utolsó hadifogolyként még bent tudott tartani a hálózat. Kedden van az ezüstlakodalmam, pénteken a születésnapom, szombaton Trianon évfordulója, vasárnap és hétfőn Pünkösd, úgy tűnik elintézték, hogy ezeket is börtönben töltsem.

Azt írta az Ítélőtábla, hogy „nagy az ítéletem”, miközben az eddig leült időn felüli rész alig több mint a II. és VIII. rendű vádlott társaimé, akik most kimehettek. A valódi különbség az, hogy engem betámadott a hálózat még egy hamis vádat kimerítő másik eljárással is. Ahogy már írtam, pont ettől tartottam, hogy erre megy ki a játék, ezért időzítették az egész törvénytelen eljárási cselekményt úgy ahogy. Elkeserítő, hogy ezt 2022. májusában is meg tudták így rendezni. A Kormány zászlójára tűzte, a társadalom túlnyomó többsége népszavazáson is kimondta, hogy nem kér az LMBTQ iskolai nyomulásából, én is kifejezetten ez ellen emeltem fel a szavam, és jeleztem ezt a veszélyes szándékot már 2019-ben, most ezért támadtak meg.

Én lettem a jobboldal Krisztusa, akit mindenki helyett keresztre akar feszíteni a balliberális hálózat, mert máson már nem tudják kiélni a kudarcuk miatti bosszúszomjukat. 

Ennek megakadályozása most két szimpatikus, értelmes, csinos, nemzeti érzelmű hölgy, az igazságügyi miniszter asszony és a köztársasági elnök asszony döntésén múlik. Életem az ő kezükben, reményem bennük van. A március 22-én beadott kegyelmi kérvényemet botrányos időhúzások után állítólag május 27-én, pénteken végre felterjesztette a Fővárosi Törvényszék az Igazságügyi Minisztériumba. Azt nem tudom, hogy az ügy mely iratait terjesztette fel a bíró, mert a jogszabály ezt nem határozza meg, de sejthetően az elfogult ítéletét azt biztos. Ha viszont teljes képet akarnak kapni a kegyelmi ügy döntéshozói, akkor feltétlenül szükséges a vádlotti és védői perbeszédek megismerése is.

Sajnos az utóbbi időben az egészségem is megromlott az igénytelen börtönkörülmények között. A vérnyomásom magas lett, a derekamban egy idegbecsípődés alakult ki, ami miatt napok óta alig tudok mozogni. Így még a szabad levegőre sem tudok lemenni, mert a Gyorskocsi utcai BV Intézet körbepalánkolt sétaudvarairól tavaly ősz óta még a padokat is eltávolították, úgyhogy más börtönök udvaraitól eltérően nem lehet ott semmi mást csinálni, csak ácsorogni vagy körbe-körbe menni, ami jelenleg nem megy nekem. Közben az ínyem is begyulladt egy régebben elhalt fogam környezetében. Ezek komoly orvosi vizsgálatokat és beavatkozásokat igényelnének a közeljövőben, de a börtönkörülmények közt semmiképpen nem szeretném megejteni.

Szóval most nehezebb lett a rabság elviselése számomra, de azért reménykedek, mert úgy érzem, hogy már annyi mindent tettem a Hazámért, hogy talán itt az ideje, hogy véget érjenek a meghurcoltatásaim.

Budaházy György

Hunhir.info