Csütörtök délután a Síp utcai különítmény honlapján megjelent az általam már nagyon várt közlemény: a metéltlerakat azért tiltakozik, mert „a Jobbik nevű nyíltan nemzeti szocialista nézeteket hangoztató párt javaslatát magáévá téve, Tarlós István Főpolgármester és a Főváros közgyűlésének többsége Wass Albertről nevezett el közterületet Budapesten”. Nagyon lassan dolgoznak a Síp utcaiak, hiszen az utcaelnevezés már szakállas hír.

A közlemény alatt ez olvasható: „Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és a Budapesti Zsidó Hitközség”. Mindkét gittegyletnek ugyanaz a führere: Zoltai-Zucker Gusztáv-Gerzson, az Magyar Szocialista Munkáspárt és a kommunista párthadsereg, a Munkásőrség tagja – jelenleg az említett zsidó különítmények ügyvezető igazgatója.

Zoltai-Zucker szerint „a szégyenteljes döntés” a budapesti zsidóság „arculcsapása”, sőt „a Budapesten meggyilkolt zsidók emlékének sárba tiprása”. Hiszen – ajvékol a metélt – Wass Albert egész életében „büszke volt nyílt antiszemitizmusára”, sőt ezt a megátalkodott zsidógyűlölőt „háborús bűncselekmények miatt ítélték el”. S a legszebb mondat most jön: „Egy ilyen ember (értsd: Wass Albert) nem méltó arra, hogy egy európai ország fővárosában teret nevezzenek el róla”. Mondja mindezt Zoltai-Zucker, az igazi európai szellem.

Összegezve: a törpe zsidóführer azt állítja, hogy a főváros döntése okkal kelt felháborodást a tisztességes emberek körében.

No én ez utóbbiról nem hallottam, az össznépi felháborodásnak a legcsekélyebb jelét sem tapasztaltam. Igaz, nem járok soha a Síp utcában.

Kérdés, miért most firkantott tiltakozást Zoltai-Zucker. A válasz egyszerű: egyrészt a hitközségi választások bonyodalmaival volt elfoglalva a törpe zsidaj, másrészt Rogán Antal társaságában elmasírozott Auschwitzba is, ahol május másodikán veretes beszédet is mondott (aztán sajnálatos módon vissza is jött). Néhány mondat az auschwitzi szónoklatból:

„Bizony, úgy tanultuk: Auschwitz után nem lehet verset írni. De arra is rá kellett jönnünk: kizárólag itt van értelme mélyen emlékezni. Az ősbűn színhelyén./…/
Hiszen a magyar történelemnek Mohácsnál nagyobb temetője ez a hely. Az itt ártatlanul meggyilkoltak tudása, tehetsége, szorgalma, derűje, alkotásuk piciny és nagy hagyatéka roppant módon hiányzik az utódok, a társadalom életéből. /…/
Tehát vegyük úgy barátaim, mostani utunkkal a társadalmi, az emberi közöny ellen vonultunk fel. Igen! Mert a szolidaritás, az együttműködés, a megértés hívei és barátai vagyunk. S ha visszatérünk magyar otthonunkba, ennek a teremtő elvnek az elkötelezettjeiként szeretnénk élni, dolgozni, alkotni.”

Nos, Zoltai-Zucker visszacsoszogott Magyarországra, s az auschwitzi „teremtő elv” jegyében antiszemitázni kezdett. Mert neki és fajtársainak Wass Albert nem kóser. Mert számukra szolidaritás, megértés, együttműködés csak akkor létezik, ha zsidó érdeket szolgál. Sőt – a Zoltai-Zuckerek olykor még saját fajtársaikat sem kímélik. Példa erre a közelgő hitközségi választás.

Április 28-án a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) úgy döntött, hogy az ügyvezető igazgatói posztra két embert jelöl: a jelenleg uralkodó Zoltai-Zucker mellett Heisler Andrást, a mazsihisz korábbi – Zoltai-Zucker által megpuccsolt – elnökét. Amint arról a HunHír is beszámolt, Heisler nyílt levélben vitára hívta ki ellenfelét. Zoltai-Zucker nem sokat hezitált: parancsba adta pribékjeinek, hogy töröljék a jelölti listáról Heislert. A törpe zsidóführer bevagonírozta magát és szépen elzötyögött Auschwitzba, ott remegő hangon szónokolt a megértés, a szolidaritás fontosságáról, közben pedig – beszédével egy időben!! – a BZSH jelölő bizottsága ismét összeült, s a demokrácia elveivel egyezően törölte Heisler jelölését.

Azóta megjelent a BZSH és a mazsihisz közgyűlésére delegált küldöttek és a különböző posztokra jelölt személyek névsora. A BZSH elnöki posztjára két jelölt van: dr. Kúnos Péter és Streit Sándor. A két név mellett zárójelben ez olvasható: „választható 1 fő”. Igen, annyire elszoktak a zsidajok a többes jelöléstől, hogy külön föl kell hívni a figyelmüket arra: elnöknek csak egy darab metélt fő választható. Az ügyvezető igazgató posztjára már csupán egy jelölt akadt: természetesen Zoltai-Zucker.

Május 11-én ülnek össze a BZSH küldöttei, négy nap múlva pedig a zsidajok országos közgyűlésére kerül sor. A mazsihisz közgyűlésén már egyszerűbb a képlet: egy jelölt van az elnöki posztra – természetesen a csokornyakkendős Feldmájer -, s egy jelölt az ügyvezető igazgatói tisztségre, természetesen Zoltai-Zucker. Egy metélt főből egy metélt főt választani nem tűnik túl bonyolult feladatnak.

Mellesleg Heislert mind a BZSH, mind a mazsihisz közgyűlésére küldöttnek jelölte a Lágymányos-Újbuda Körzet nevű zsinagóga, de küldötti státuszát is töröltette Zoltai-Zucker. Az említett zsinagóga honlapján azonban még most is küldöttként szerepel Heisler András. Nagy a zűrzavar a zsidajok háza táján…

S most térjünk vissza a Wass-ügyhöz. Zoltai-Zucker akarja megszabni, kiről nevezzenek el utcát Budapesten. Lehet, hogy a Síp utcai metéltek között ő az úr, de Budapesten hála Istennek nem ő diktál. Nem is érdemes foglalkozni a hőzöngésével, annyit sem ér tiltakozó böffenete, mint az egynapos penész. De…

De azon érdemes eltöprengeni, hogy minő zsidajok nevét viseli néhány közterületünk. A Dohány utcai zsinagóga előtti tér Herzl Tivadar nevét viseli. A cionista állam atyja, a cionrasszista szellem egyik szülője miért részesült ebben a jutalomban? Az igaz, hogy a Dohány utcában született, de semmi köze nincs a magyarsághoz, már fiatal korában elhagyta Magyarországot. Aztán itt van Budán egy szép utcácska, azt meg a Frankel Leó nevezetű kommünár zsidóról nevezték el. A sors fintora, hogy éppen ebben az utcában lakik Képíró Sándor. Szegény, nem tud szabadulni a zsidajoktól…

S hogy Wass Albertnek miért nincs helye Budapesten? Azért, mert Zoltai-Zucker szerint a sok zsidajnak „oroszlánrésze volt abban, hogy a település nemzetünk méltó fővárosává váljék”. Hát persze, elég csak Frankel és Herzl oroszlánrészére gondolni…

Falusy Márton – Hunhír.info