Kétfajta felvidéki magyar van, aki mer és csinálja és aki nem mer és az okokat keresi, hogy mit miért nem lehet. Vajon miért nem merünk? Miért csak félig élünk és félig szinészkedünk? Aki nem tud hinni önmagának, megérdemli hogy saját maga rabja legyen, így másoké is. Azt akarjuk, hogy büszkék legyünk önmagunkra, akkor a büszkeség azt jelenti ne másoktól várjuk a megoldást bajainkra, nekünk kell cselekednünk.

Az igazi optimisták a makacsok, akik minden nehézség ellenére, kivagyiság és a lenézés helyett tették és teszik a dolgukat. A felvidéki magyarság szemszögéből, vajon mi a megoldás? Gyáva módon okoskodni, vagy bután cselekedni?

Számomra az az értékes ember, aki tesz is valamit saját népe megmaradásáért. A szlovákok minket betolakodónak tartanak ezerszáz éves területeinkről, s a pokolba kívánnak. Erős szavak, igen azok, de sajnos ez az igazság. Elég elovasni a szlovák fórumokban mit írnak rólunk és minek is tartanak minket. Haza küldenek minket Magyarországra, közben mi hazánk itt van Dél-Fölvidéken. Halál a magyarokra, dögőljetek meg, autonómiátok itt soha nem lesz, ezekkel és hasonló uszításokkal vannak tele a szlovák internetes újságok fórumai.

A felvidéki magyarság válasza mindezekre pedig meghunyászkodás farokbehúzás. Az MKP féligazságai, akarom meg nem is politizálása, bizony mindenképpen némi változtatást igényel.
A DFÖT júliusi létrehozására a szlovák fél válaszreakciói (kétszeri bejegyzési elutasítás) bizonyos szinten talán még elfogadható is (félelmi válaszreakció), de a MKP ideges, inkorrekt lavírozó viselkedésére azonban nincs mentség. Többszöri megkeresésünkre – az egységes fellépés érdekében – a válasz minden esetben az elutasítás volt. Duray MKP-ja, s ő nagymagyarként, a legnagyobb autonómistának tartva magát, a DFÖT képviselőivel nem hajlandó mégcsak véleménycserére sem – ezt a jogot még a nacionalista szönöszönek is megadták. Vajon miért? Félnek a DFÖT-töl, ellenfelet látva inkább ördögűzésbe kezdenek azokkal szemben, akik nem csak hirdetik, hanem tenni is próbálnak a felvidéki magyarság érdekében. Ellenségképet kreálva a DFÖT-ös tagokból (sziszes ügynökök, tehetségtelen dilettánsok), közben fűnek-fának hangoztatják, hogy csak nekik van joguk a Felvidéki Magyar Népet képviselni. Csakhogy az ő képvisetük és az álszent politizálásuk a FMN a vesztébe hajtja, így az, az un. természetes asszimiláció szabályai szerint 20-30 év múltán, szorványnéppé töpörödik.

MKP több ezer tagja, kiépített struktúrái, alapszervezetei és eszköztára is adott, hogy eredményesebb asszimiláció-ellenes politizálást folytathatna. Ez helyett ők mit csinálnak, azokba harapnak bele, akik még gyengék, de ennek ellenére a felvidéki magyarság érdekében, hajlandóak minden áldozatot meghozni és kűzdeni az azonos jogokért, a megmaradásunkért, itt Felvidéken, az ezerszáz éves szülőföldünkön.

Ez elfogadhatatlan és fájdalmas is, hogy egyes megélhetési MKP politikusok mi mindenre nem hajlandóak, hogy saját zsebeiket megtömdösve, azokra zúdítanak össztüzet akik saját pénzt, időt nem sajnálva tesznek és tenni is akarnak a felvidéki magyarság megmaradása érdekében.
Természetesen az MKP-ban is vannak becsületesen gondolkodó politikusok, tenniakarók, de sajnos az ő szavukat a megélhetési MKP-sok elnyomják, ellehetlenítve ezáltal őket.

Most ő hozzájuk szeretnék szólni pár mondatban.

A felvidéki magyarságra szomorú idő fordult, az egyik erre a másik arra húz. A hatalomvágy minden emberben ott lapul, a restség, a szerzésvágy és a fecseség, vagyis az uralkodási vágy szelleme. Hisszük, hogy közös erővel, összefogással, tenni akarással egységes fellépésre buzdíthatjuk a Felvidéki Magyar Népet, közösen az itt élő többi néppel együtt kikövetelhetjük a szlovák-magyar megbékélést, elutasítjuk a kollektív bűnösség elvét és határozott módon békés autonómia-harcot kezdeményezhetünk.

A DFÖT, ezt megelőzőleg a Commora Aula többször is megkereste az MKP, annak egyes politikusait, egy találkozó szervezése okán. A válasz – ha volt -, minden esetben a nemet jelentette. Most én Önöket arra kérem, lépjenek fel a széthúzás ellen és mutassuk meg, ha a megmaradásunkról van szó mi is képesek vagyunk az egységes fellépésre.
Szervezni kell egy találkozót, ahol ott a helye mindenkinek, aki akar és szeretne is segíteni, cselekedni egy jó cél érdekében.

Ne felejtsétek, jót tenni könnyű, ha sokan segítenek, a magyar nemzeti kisebbség érdekében (Felvidéki Magyar Nép, röv. FMN).

Felvidéki magyar kisebbség nem létezik, van magyar nemzetrész, vagyis magyar nemzeti kisebbség (FMN). A Sk alkotmányában, csupán egy nemzetről a szlovákról, nemzetiségi kisebbségekről és etnikumokről van szó. Vajon ez véletlen? Hisz mi magyarok ott se vagyunk. Csupán a szlovák nemzetről van szó, az Sk alkotmánya a magyar nemzeti (népi) kisebbséget (minorite nationale, national minorioty, národná menšina) nem említi. A szlovák alkotmány ránk nem vonatkozik, vagyis 550 ezer magyarnak Szlovákiában nincsenek alkotmányos jogai!

A DFÖT PT bejegyzésének az elutasítását a Szlovák Belügyminisztérium egyebek között azzal is visszautasította (SK alkotmányára való hivatkozásul), hogy: Az önrendelkezési jog csak a nemzeteknek jár, nem a nemzetiségeknek. A nemzetközi jogban a nemzetek függetlensége éppen a nemzetek önrendelkezési joga által érvényesül. Tovább: Ebben az összefüggésben szükséges rámutatni arra a tényre, hogy a Szlovák Köztársaság területén csak egy nemzet van, mégpedig a szlovák nemzet, és ezért az idézett – nemzetek önrendelkezési jogának elérése Szlovákia déli részén – a társulás igyekezetéről vall más nemzet problematikája megoldásának keresztülvitelére Szlovákia területén, ami a nemzetközi jog szempontjából megengedhetetlen. Vagyis, a Felvidéki Magyar Népnek Szlovákiában nincsenek alkotmányos jogai. Szerintük alkotmányellenesen tartózkodunk saját ezeréves szülőföldünkön. Ha már nem sikerült minket megsemisíteniük, legalább alkotmányilag garantálták, hogy nem is létezünk. Tehát mi csak magyarul beszélő szlovákok vagyunk, vagy egy nemlétező nemzetiségi gyűjtőfogalomba (nemzetiség) bekényszerített kisebbség. A népek fejlődésének (etnikum) két szintje van, akik elérik a nemzeti önrendelkezés szintjét (nemzet) és azok akik ezekért a jogokért kűzdenek (nemzetiség). A magyar nemzetet már a XIX. században nemzetként ismerték el (benne a mai SK területein élő felvidéki magyarságot is).

Minden nemzeti hovatartozás három alappillére a terület haza, a lojalitás hűség és a történések sora a sors. Nálunk ez megvan több száz éve.

A szlovákok sem kérdezték senkitől, hogy ők szlovákok akarnak lenni, hanem egyszerűen tudtára adták a világnak, ők a szlovák nép (nemzet) és léteznek, saját hazát akarnak. Így most mi a felvidéki magyarság tudtára adjuk a világnak és a szlovák népnek, hogy mi a Felvidéki Magyar Nép vagyunk és élünk, mint az összmagyarság, a magyar nép (nemzet) része. Tehát, ha tetszik ha nem jogunk van az önrendelkezésre, mint minden más népre is, így ránk is vonatkoztatható. Vagyis jogunk van a területi autonómiára. Mivelhogy a szlovák alkotmányban a magyar nemzetrész (FMN) nincs említve, sőt szerintük mi nem vagyunk nemzeti kisebbség, hanem valamiféle nemzetiség, vagyis senkik vagyunk, ezekután nyugodtan önrendelkezhetünk. A Dél-Fölvidéki Autonómia Tanács így, vagy úgy de be lesz jegyezve és végre elkezdheti a területi autonómia kikövetelését, a békés autonómia-harcot.

Bósza János DFAT kezd.biz.tagja.

HunHír.Hu-információ