Újabb kisajátításra szánt hősre bukkantak a szlovákok: szabadságharc ide, erdélyi fejedelem oda, nem II. Rákóczi Ferenc hamvai nyugszanak a kassai dómban, hanem FRANTISEK DRUHY RÁKOCI-é. Ennyit tudnak. Fordítani, átírni.

Miközben a jelenlegi Szlovákiában rendezvénysorozatra készülnek az újkori (nem)lokálpatrióták, helyükre rakják a számukra “idegen” személyneveket, hogy utólag maguk is felsorakozhassanak a történelem zászlaja alá.

“A kezdeményezés része annak a felvilágosító munkának, amelyet a kassaiak a városhoz kötődő erdélyi fejedelem és kuruc szabadságharcos nevének köztudatba hozása érdekében kezdtek. Az apropót az adja, hogy a Rodostóban eltemetett Rákóczi és bujdosótársainak hamvait száz évvel ezelőtt szállították a kassai Szent Erzsébet-székesegyház kriptájába” – szól a pozsonyi Új Szó pénteki számának cikke.

A betelepült kassaiak tehát, eddig nem látott, de ezúttal tudomásunkra hozott “FELVILÁGOSÍTÓ” munkába kezdenek a Rákóczi-évforduló kapcsán.

Ez gyakorlatban annyit jelent – szabadságharc ide, erdélyi fejedelem oda, ezentúl (megjegyzem, eddig is!) nem II. Rákóczi Ferenc hamvai nyugszanak a kassai dómban, hanem FRANTISEK DRUHY RÁKOCI-é. (Ez a valódi szlovák forma). Az ominózus cikk identitászavarral küszködő képviselője, SLAVOMÍR SABO, a fejlesztés alatt álló (tehát, ez még nem a vég!) honlap szerkesztője, igencsak elszabta (vagy kiszabta -, azért szabó) a neves emberek neveit.

Tettét így magyarázza: “Az idegen nevek, ezen belül is az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből származó személynevek helyesírásával kapcsolatban a törvény úgy rendelkezik, hogy azokat a szlovák helyesírás szabályai szerint kell leírni, a különböző írásmódokból adódó félreértéseket elkerülendő. A szlovákban nem használatos betűket elhagyjuk, a két jelből álló vagy kettős mássalhangzókat egyszerűsítjük, illetve hallás alapján írjuk. Ily módon lett Zichyből Ziči, Pázmányból Pázmaň, Bercsényiből Berčéni, Rákócziból pedig Rákoci “- magyarázza a fejedelem névváltoztatását Sabo, hozzátéve, hogy amennyiben a közintézmények eltérnének ettől a gyakorlattól, törvénysértést követnének el, szól a Szlovák Nyelvtudományi Intézetre való hivatkozása.

Ez magyarul (nem szlovákul) úgy értendő, hogy miközben a szlovák nyelvtörvény 1995-ben keltezett Nyelvtörvényével “visszadata” eredeti (magyar helyesírással írt) nevünk használatának lehetőségét, azaz, törölte a hajdani reszlovákizálás csökevényeit, a holtak réfizettek az utólagos döntésre. Ma mindenki (a holt osztrákmagyarokon kívül) újra keresztelheti (aki akarta, meg is tette) önmagát a közjegyzőnél, magyar helyesírással. Holmi fejedelmek és neves történelmi személyiségek (akik állapotuknál fogva nem tiltakozhatnak), kénytelenek beérni azzal, amit Slavomir Sabo belémagyaráz nevükbe.

Igaz, nem rossz szándékból teszi, de a törvény ellen ő sem tehet. De, vajon nem az döntött e rosszul, aki meghozta a Nyelvtörvényt, ledöntötve ezzel a személyi tulajdonban lévő nevekhez való jogot, mivel a történelmieket kiszelektálta?

Slavomir Sabonak további magyarázata is van: Szerinte a szlovákok ezzel is kimutatják, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia alakjai közül kiket tekintenek sajátjuknak, a szlovák nép története szempontjából meghatározónak. Tehát kontraszelekció: Slavomir Sabo dönti el, hogy a szlovákok, kit fogadjanak el magukénak (rajta kívül) a magyarok közül, a többi maradjon ott, ahol van. Azzal nincs gond, ha, más híján felsorakoznak a történelem mögé, de legalább ne csúfítsák el, s NE ÍRJÁK ÁT!

(Egyet viszont nem értek: hogyhogy Slavomir Sabot – a hivatkozó nyelvtani szabály szerint – mért nem Slavomír Krajčír-nak (szabó=krajčír) írja a nevezett, a magyar nyelvtan szerint pedig, Békeszláv Szabó-nak?) Hogy Rákóczi mióta Frantisek, bizonyára ezt is elárulja nekünk Sabo.

Aki azonosítani akarja a fejedelmet, a honlapon található képen keresztül megteheti. Ám a “nemszlovák” abból se tud meg sokat, hogy ki is valójában Helena Zrínska (a találós kérdés megfejtését könnyítendő: Zrínyi Ilona, másképpen Rákóczi édesanyja).

“A rendezvényeket előkészítő bizottság tagjai az ünnepségsorozat nemzetközi jellegére való tekintettel úgy döntöttek, “hogy minden tabut ledöntenek”. A hivatalos emblémán a név latin formája szerepel, azaz Franciscus II. Rakoczi. Bővebb információ a www.rakoci.webex.sk, valamint a www.kosice.sk/rakoci internetes címen olvasható.”

Miközben szlovákul akarták egységesíteni “ösze-visszaságukat”, nem egy ilyennel megtoldották a nyelvzavart, tudniillik számos további zagyvaság van az összeállításban.

(Forrás: Felvidéki Netlap)

HunHír.Hu