Az utóbbi időben újra felszínre kerültek a felvidéki magyarjainkat mai napig sújtó, kollektív bűnösség elvén alapuló Benes-dekrétumok jogfosztó és meghurcoló hatásai. A felvidéki magyar politikusok és az anyaország jobbik fele többször határozottan felhívta a figyelmet, legalább egy bocsánatkérést sajtoljanak ki magukból a tótok. Ez azonban nagyon nehezükre esik, sőt. Most saját vérüket is elítélik, mert múlt szombaton egy szlovák keresztény demokrata politikus exkuzálni merte magát.

A szlovákiai magyarok második világháború utáni meghurcoltatásáért szombaton Budapesten – a saját nevében – bocsánatot kérő szlovák kereszténydemokrata politikus, Frantisek Miklosko lépésének szlovákiai visszhangját értékelő liberális lap, a SME cikkírója úgy látja, hogy a szlovák politikusok helytelenül viszonyulnak a múlt kényes kérdéseihez.

A cikkíró, Marian Lesko szerint a Miklosko álal felkavart állóvíz felszínre hozta azt, amit T.G. Masaryk múlt századi cseh államférfi és filozófus “kóros üledéknek” nevezett. Lesko felsorolja, hogy a szlovák politikusok – ellenzékiek és kormánypártiak – hogyan határolódtak el rendre Miklosko lépésétől, aki Budapesten, az Adalbert-díj átvételekor elhangzott beszédében, a saját nevében bocsánatot kért a szlovákiai magyarok kollektív bűnösség elvére alapozott, második világháború utáni meghurcoltatásáért.

Miklosko pártja, a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és a másik kormánypárt, a Mikulás Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) úgy döntött, hogy nemcsak Mikloskótól, hanem a történelmi igazságtól is megvédi a szlovák nemzetet. Más pártok reagálása sem nagyon különbözött. Az egyik a magyarok állítólagos bűnösségének megfelelő megtorlások helyénvalóságáról beszélt, a másik azzal kérkedett, hogy a szlovákok “nem építettek koncentrációs táborokat és nem ástak tömegsírokat a magyaroknak”.

Márpedig minden korrekt történész, aki ezzel a korral – a szlovákiai magyarok 1945-1948 közti jogfosztottságának éveivel – foglalkozik, ugyanarra a következtetésre jut, mint Ján Sutaj szlovák történész, aki kimondta: a magyar nemzetiségű lakosság ellen hozott intézkedésekkel, meghurcoltatásokkal értelmetlen traumát okoztak a magyaroknak. A jelenkori szemlélet szerint ez igenis megbánást kellene ébresszen – hangsúlyozza Lesko. Ezzel szemben Szlovákiában a Miklosko jelezte megbánás nemtetszést vált ki – utal rá a cikkíró és idézi Ivan Gasparovic államfőt, aki egyetértett azzal, hogy a szlovák parlament bocsánatot kért a gázkamrákban elpusztult zsidók, a kitelepítéskor agyonlőtt kárpáti németek szenvedéseiért, a magyarok esetében azonban nem tartja helyénvalónak a megkövetést, mert szerinte a magyarokat nem érték ilyen sérelmek.

“Mintha az állampolgárság megvonása, a vagyonelkobzás, a kollektív bűnösség címén végrehajtott kitelepítés nem lenne elég ok annak kimondására, hogy bocsánat” – így a SME cikkírója, aki szerint Frantisek Miklosko bocsánatkérése megmutatta, “mennyire vastag réteget képez a most felszínre került kóros üledék”, és hogyan tekintenek a múlt kényes kérdéseire a szlovák politikusok.

(fideszfrakcio.hu nyomán)

HunHír.Hu