Nagyon rossz állapotban szállítottak kórházba egy fiatal hölgyet, aki négy nap múlva tüdőtuberkulózisban elhunyt Csíksomlyón. A nő már hetek óta nem táplálkozott, miközben napi több, mint tíz órát dolgoztatták Isten “szolgálólányai”. A székelyudvarhelyi Csereháton svájci adományból emeltek egy nagy épületet székelyudvarhelyi fogytékos gyerekek számára, majd elkészülte után 1997-ben a román kormány segítségével a Szeplőtlen Szív Kongregáció görög-katolikus apácarend egyszerűen elfoglalta.

Múlt hét csütörtökén egy rendkívül lesoványodott hölgyet szállítottak a székelyudvarhelyi pszichiátriára, mert úgy ítélték meg, elmezavarral küszködik. Bungheanu Liliana Vaslui-ból került a Csereháton működő bukaresti apácarendhez, ahol mosogatott, takarított. Volt szobatársai a pszichiátrián mesélnek a csendes román lányról:

“- Mélységesen gyűlölte azt a környezetet és bánásmódot, amiben ott részesült. Rosszul, nagyon rosszul bántak vele. És ezt a pár órát, amit a körünkben eltöltött, nem győzte magasztalni. És.. és, mintha a mennyekben érezte volna magát. A szó szoros értelmében! Hogy enni kapott, és gyümölcsöt kapott és simogatást kapott és szép szavakat kapott – mondta a riporternek az egyik magyar beteg.

– Éhes volt! Végül is biztos, hogy igazat mondott, mert magától nem mondta volna egyáltalán, amiket mondott. Hogy mit tudom én, milyen romlott ételt evett meg. S mindenki. Nem csak ő, hanem a többiek is. S reggel 9-től éjjel 11-ig dolgoztatták! S ha kérték a pénzt, azt mondta a nővér, hogy örvendjetek, hogy van mit megegyetek, és van, ahol aludjatok! – meséli a másik magyar hölgy.”

Az apácarend csereháti román főnökasszonya, Emilia nővér, csak a kolostorkapun kívül volt hajlandó néhány kérdésre válaszolni.

– Szeretett itt élni?
– Nagyon szeretett. Én voltam mellette az utolsó pillanatig. Azt modnta nekem: bocsáss meg mindenért, amit tettem! Mert azt pletykálják, hogy mi öltük meg.

Az apácarend kisegítő iskolát működtet, ahol a 14 apáca mellett úgy 120 román anyanyelvű gyerek tanul. A moldvai származású Funaru Marghareta is az idegosztályon fekszik – ugyancsak az apácák mellett dolgozott. 190 lejes (13.000 forint) havi bérért mosogatott, és meghúzódhatott négy gyerekével egy szobában.

“Az én fájdalmam azért nagy, mert szükségem lett volna valakire, akivel szóba állhatok. De nem volt senki… (sír). Elhagyatottnak éreztem magam. Nagyon nehezen, de végül kifizették az egészségbiztosításomat…. Nem akarok oda visszamenni. Szeretnék kimenni a világba. Szeretnék sétálni az utcán a gyerekeimmel.
– És nem mehetett ki?
– Nem, ott nagy szigorúság van. És fáj a szívem.”

Az elhunyt román lány egykori környezetében szűrővizsgálatokat folytatnak – a szerdán vizsgált tíz személy között egy újabb tbc-gyanús személyt találtak.

HunHír.Hu – Erdély ma

HunHír.Hu