Gergely István a volt csíksomlyói plébános elfogadta a felkérést a Magyarok Szövetsége Bölcsek Tanácsába. Tanácsadást végez, és lelki támogatást ad. ergely István – “Tiszti” – székely/magyar szimbólummá vált, mert az értéktelenített világban határozottan ki mer állni az alapvető európai értékekért: a hit és a nemzet értékeiért.

Húsz év alázatos és rendkívül termékeny munka után, Gergely Istvánt egyházi elöljárói, a gyulafehérvári érsekség által szaporított és éltetett katolikus magyar közösség kebléből 2007-ben – a hívek, és neves közéleti személyiségek heves tiltakozása ellenére – áthelyezték a Kolozs megyei Jegenyére. A csíksomlyói, csobotfalvi és csomortáni hívek “Tiszti, nem engedünk el!” – feliratú táblát és a három falu nevével megjelölt három sziklatömböt helyeztek a plébánia bejárata elé, de ez már nem változtatta meg a helyzetet.

Az egyházi döntésnek minden bizonnyal meg voltak a maga kanonikus és egyházpolitikai érvei: hívő közössége azonban kétségbeesetten ragaszkodott jelképes és hivatott vezetőjéhez. Az elv a bibliai példabeszéd óta ismeretes: aki a nyájat megosztani akarja, kergesse el a pásztort.

A húsz év alatt, amíg Csíkcsomortánon szolgált, az volt a legegységesebb székely közösség, melyet a közös felelősségérzet hatott át, ahol az összetartozás érzésének és a közösségtudatnak aktív ereje volt a templomi élet. Jól mutatja a pásztor távozásának hatását, hogy 2007-ben a búcsún még háromszázan voltak a keresztalján, áldást kérve és kapva, de 2008-ban, eltávolítása után, még húszan sem gyűltek össze, és az új pap le se jött el áldást osztani.

Ezt az egyházi szempontból érthetetlen lépést csak bukaresti nyomással lehet megmagyarázni. Gergely István – “Tiszti” – székely/magyar szimbólummá vált, mert az értéktelenített világban határozottan ki mer állni az alapvető európai értékekért: a hit és a nemzet értékeiért.

Jegenyéről 2008-ban nyugdíjba helyezték, így visszatérhetett Csíkcsomortánba, ahol három generáció lelki nevelője volt.

Gergely István címzetes esperes 1955-ben született Vicén. Kisgyermekkorától lelkipásztornak készült. 1981-ben végezte a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolát. Káplánként Gyergyószentmiklóson szolgált, onnan Brassóba, majd Kiskapusra került, amiben nem kis része van annak is, hogy munkálkodása szemet szúrt a hatóságoknak és ezért őt rejtegetni, “büntetni” igyekezett az egyházi vezetés.

1987-ben lett csíksomlyói plébános. Itt, a nemzet neves kegyhelye közelében végezte a Székelyföld felemelkedéséért vállalt, fáradtságot nem ismerő, áldozatos munkáját. A plebániához tartozó fíliákban kápolnákat, Csíkcsomortánban 1988-89-ben templomot építtetett. Segítője volt a helytörténeti kutatásoknak, a csíksomlyói múltfeltáró munkáknak, maga is ír tanulmányokat.

Lelkipásztori teendőinek kulcsa mindig is a fiatalok pasztorációja volt. Egyik kezdeményezője és fő szervezője a több ezer fiatalt vonzó Csíksomlyói Ifjúsági Találkozóknak, a diktatúra éveiben illegálisan is megszervezett CsIT-nek.

A kilencvenes évek elején szorgalmazta Domokos Pál Péter kezdeményezésének újraszervezését, az Ezer Székely Leány Találkozók hagyományának felújítását. Lelkes támogatója a moldvai csángók ügyének, vallja, hogy vissza kell vezetnünk őket magyarságukhoz.

1992-ben megalapította az árvaházból kinőtt fiatalokat segítő Csibész Alapítványt. Azóta több mint 200 fiatalnak segítettek a munkahely és lakás keresésben, a társadalomba való beilleszkedésben.

Családi típusú gyermekotthonokat létesített, hogy a legszerencsétlenebbeket, a kiskorúakat szeretetteljesebb környezetben helyezhesse el. Ezzel jelentős szerepet vállalt a többszáz árvát befogadó, csíksomlyói állami mamutintézmény feloszlatásában is.

1996-ban létrehozta Csíkszeredában a szociális jellegű tevékenységet folytató Lázár Alapítványt. A Lázár-házban olyan folyamatok elindításáról is gondoskodott, melyek az idősek gondjainak enyhítését szolgálják.

Gergely Istvánnak köszönhető, hogy a csíksomlyói búcsúk többszázezer zarándokot befogadó helyszínén, a Kis- és Nagysomlyó hegy közötti nyeregben, felépült a Hármashalom oltár.

Tevékenységének elismeréseként Csíkszereda Önkormányzata Pro Urbe díjban részesítette. Tagja volt a Lázár Lovagrendnek. 2005-ben a Magyar Művészeti Akadémia Aranyérme kitűntetést kapta.

Gergely István, “Tiszti”, 2007. augusztus 12-én a zsúfolásig megtelt csíksomlyói templomban tartotta utolsó – elöljárójának engedelmességet fogadó lelkipásztorként -, nem búcsú, hanem hálaadó szentmiséjét. A szentmise végén közölte híveivel, hogy elmegy, búcsúzik, meg nem is. “Mert – mint mondta – nekem ide vissza kell térnem. Ezért tőletek igazából nem búcsúzom, esetleg ettől a templomtól, mert itt más teljesít majd szolgálatot… A teendőket továbbra is vállalom a közösségemmel, közösségünkkel együtt. Vállaljuk és továbbépítjük, amíg Isten engedi, Isten akarata szerint. Igyekeztem szolgálni az embereket a magam teljessége szerint. Ez az érzés, készség megvolt, megvan bennem… A szeretet az egyetlen fegyverünk, amivel győzni tudunk és egységet tudunk teremteni. Ezért nemcsak imádkoztam az elmúlt hetekben, hónapokban, hanem naponta többször felajánlottam Istennek azt a lelki szenvedést, mely engem átjárt.”Végezetül Gergely István megköszönte híveinek, hogy elfogadták, szívükbe zárták őt, ez – hangsúlyozta – részéről is így van. Ezek az emberi kapcsolatok, ha sziklára épültek, élni fognak a továbbiakban is.

“Tiszti” ott volt tavaly a Kurultájon. A “Magyarok Asztalának” megterítésében a kazakisztáni Madjar törzs vezetőjével közösen segédkeztek.

Magyarországon és Erdélyben több tízezer ember tekinti őt lelki vezetőjének. Ezt a tekintélyt, tiszteletet tetteivel, hozzáállásával, szeretetével vívta ki.

Gergely István a megkeresésre válaszolva úgy nyilatkozott, hogy nagyon megtisztelőnek tartja, amiért gondoltak rá a Magyarok Szövetségében, és a legnagyobb örömmel és odaadással teljesít szolgálatot a nemzet érdekében – áll az MVSZ sajtószolgálat hírportálunkhoz eljuttatott közleményében.

HunHír.Hu