Kovács István székely gazda levelet írt Szili Katalinnak, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Elnökének. Mint beszámolt róla, 1944. augusztusában olyan sérelem érte, amelyről mostanig hallgatott. A 2004. december 5-i népszavazás a kettős állampolgárságról mégis szólásra kényszeríti. Hogy miről van szó, az alábbiakból kiderül.
„Ló és fogatos járómű igénybevételével jegy. Igénylési szám 9390. Alább felsorolt lovakat és fogatos járműveket az 1939. II.T.C.96, illetve 125. paragrafusa alapján a M. Kir. Honvédség részére honvédelmi szolgáltatásként ideiglenes használatra Kovács Istvántól, lakik Ilyésmező 61. házszám, igénybe veszem.
A ló neve: Vilma. Kora: 4. Neme: kanca. Csinos. Kora: 5. Neme: herélt.
Nevezett tulajdonos, illetőleg ha az katonai szolgálattételre bevonulni köteles, vagy más fontos okból kifolyólag akadályozva van, annak megbízottja, köteles a felsorolt lovakat és fogatos járműveket menetképesen felszerelve 1944. augusztus 15-én 8 órakor Marosvásárhely városban a Báthory laktanyában levő gyülekező helyre azonnal kiállítani, és onnan utasításom szerint az átvételi helyre vezetni.
Aki a felhívásnak nem tesz eleget, amennyiben cselekménye nem esik súlyosabb büntető rendelkezés alá, kihágást követ el, és két hónapig, háború idején hat hónapig terjedő elzárással és nyolcezer pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető.
Lovak és fogatos járművek vonakodás vagy mulasztás esetében kényszereszközök alkalmazásával fognak igénybe vétetni (1939:II.t.v.12. paragrafusa).”
1944. augusztus 16-án a lovakat, illetve a fogatos járművet (országos járómű) felszerelési cikkekkel együtt beszolgáltattam, öt napra való szemes és szálas takarmánnyal egyetemben.
Az átvétel igazolás: „Alulírott bizottság a honvédelmi szolgáltatást az 1939. évi II.t.c.96.paragrafusa alapján a honvédség részére tartós használatra összesen 2200 pengő (Csinos és Vilma) becsértékében a mai nap átvette. Országos járómű 250 pengő, két hámszerszám, két kantár, két gyeplőszár, két visszatartó lánc becsértéke 600 pengő.
Kelt Marosvásárhelyt, 1944. augusztus 16-án, a M. Kir. Honvéd Határvadász Cs. Vonatparancsnoksága pecsétjével.”
1944. augusztus 15-én a falunkba bevonuló honvédcsapat azt a nótát énekelte: Hajrá, honvéd, húzd ki magad szépen/ Van még csillag, van ezer az égen/ A zászlónk szent: piros-fehér-zöld/ Erdélyország, drága magyar föld,/ Van Horthynak sok jó katonája… A magyar hazáért, édes hazám parancsára – szónokolt a főhadnagy úr…
Hogy mit meg nem tettünk mi az édes magyar hazáért Doberdónál, Isonzónál, a Bekecsen, a Don-kanyarban…
A 2004. december 5-i népszavazás arra szorít, hogy innen, odaátról, ahol nincsenek határok, a magyar hazáról belém oltott meggyőződést átértékeljem: a magyar állampolgári jogaimat nem, de Csinos és Vilma nevű lovaimat visszakérem.
(Pápai Szabó György főszerkesztő – Honlevél újság – közlése.)
HunHír.Hu
