Nem jött be a Szabad Nép óvatoskodó vezércikkének átütő szándéka, hogy a nagylelkű és igen demokratikus szabad szellem megengedően többnyire azért több értelmes, fejlődést szolgáló hatására megtorpanjanak az “ellenforradalmárok”. Ma már nyilvánvaló történelem és csak kevesek számára megkérdőjelezett tény, hogy a társadalmi egyeztetésnek nevezett össznépi hülyítés ellen a cikk megjelenését követően két nappal később hatalmas tömeg vonult utcára 1956-ban. A Szabad Nép, amely a kommunista hatalom hangja volt és könnyed, finomkodó, majd október utolsó napjaiban markánsabb MKP- és szovjetellenes írásaival verte ki a pártvezetés biztosítékát, hamarosan megszűnt, helyét a 60 évvel később szerencsére szintén megszűnt Népszabadság vette át.
(A Szabad Nép vezércikke, 1956. október 21-én – részlet)
A júliusi KV-ülés óta meggyorsult a demokrácia fejlődése hazánkban. Ezt jelzi a párt- és minisztertanácsi határozatok és gyakorlati intézkedések hosszú sora is, melyet minden újságolvasó ismer. És még inkább jelzi népünk rendkívül pozitív válasza a szocialista demokrácia fejlesztésének jelszavára a tömegek kezdeményezésének sokoldalú felélénkülése, a termelési tervek teljesítése, különösen az ipari termelés emelkedése és nem utolsósorban az a hatalmas, országos méretű vita, amely különböző társadalmi szövetségekben, szakszervezetekben, egyetemeken és a sajtóban birkózik hazánk demokratikus fejlődésének legkülönbözőbb kérdéseivel. Ezekben a vitákban akad helytelen — de több a helyes, előrevivő, termékeny gondolat. A legnagyobb hiba volna az új gondolatok forrongásából csak a hibákat és a túlzásokat kihallani. Az elmúlt évek meg kell hogy tanítsanak arra, hogy a népi demokráciát nem a vitáktól, hanem a csendtől kell félteni.
A fülünk elszokott a demokrácia élesebb hangjától, de ha a lényegre figyelünk, akkor meg kell hallanunk, hogy a szélesedő vitákat nemcsak bátorság és szókimondó őszinteség jellemzi (s ez sem mellékes), hanem döntően az, hogy a vita minden élessége mellett általában a népi demokratikus rendszer keretein belül marad, s hogy a vezérszólamot a kommunisták viszik. Kialakult Magyarországon egy olyan demokratikus közvélemény, amely napirendre tűz problémákat, vitázik, helyes vagy helytelen eredményekre jut, de állást foglal — és komoly felelősségtudattal teszi ezt. Vannak, akik azt kifogásolják, hogy a viták „ellenzéki élt’’ kapnak. Igaz, gyakran csendül ki belőlük az elégedetlenség hangja. De mi ellen irányul ez az „ellenzékiség? Vajon a rendszer, a népi demokrácia ellen? Nem: legtöbbször a kérdések megoldatlansága, vagy helytelen megoldása ellen.
neva – Hunhír.info
