A társadalmi igazságtalanságok nem kormányfüggők a mai világban, hiszen ma sem a hagyományos erkölcsi normák, sem jog nem biztosítják a normális emberi lét feltételeit, a vallások vezetői pedig behódoltak az új világrend embertelen és minden igazságot elvető szellemiségének
Igaz, ez utóbbiak ragyogóan forgatják ki a hitigazságokat és Krisztus tanítását önmaguk és árulásuk védelmében. Az egész világ forrong, sokan a végidőkről beszélnek, megspékelve mondandójukat próféciákkal, mások örvendeznek a modernizálás beteges túlkapásain, de a világ mindezek ellenére beteg. Beteg, mert minden, ami történik, az emberiség legaljának logikája szerint történik. És ez a logika, ha a következményeket nem látjuk előre, akkor csábító az emberek többsége számára. Ha látjuk, úgy valóban rémisztőnek találjuk, mert az emberi esendőség, és a rosszra való hajlam, az erkölcs kötelmeinek elvetése tényleg pusztulást hoz. Igaz, csak egy ideig tartó pusztulást, mert az ember, látva tehetetlenségét a természeti erőkkel szemben, a háborúkat okozó ószövetségi gondolkodásmód rémségeit, észhez tér és visszafordul a belekódolt hithez és Istenhez. Feltéve, hogy marad ember, aki visszatérjen.
Ma, amikor a kampányok miatt vakká válik még a gondolkodni tudó is, és mindenki a politikai hazudozás épp aktuális problémáira keresi a válaszokat, elfelejti, hogy az egész mai európai-, és világpolitika egyféle romboló és értékmegsemmisítő elven és céllal működik. Mindenkinek van valamilyen magyarázata, mindenki érteni véli az idők szavát és hirdeti saját botor elveit, pedig az okot kellene keresni, kimondani és megszüntetni. Ezen viszont túl vagyunk sajnos, mert akik megoldhatnák, azok is egy rossz irányban indulnak el szocializálódásuk miatt. Nem tud ma már az ember, a politikus józanul és a valóságnak megfelelően ítélni, cselekedni, mert a kiindulópont rossz, és e kiindulópont szellemi és erkölcsi vonatkozása párosul a láthatatlan parancsuralmi erők arroganciájával és kegyetlenségével, amely azért nem kézzelfogható, mert az emberiség nagyobbik része akarva, akaratlanul részesévé vált az önpusztításnak, az értékrombolásnak, az Isten-ellenességnek. Automatizmussá lett mára az erkölcstelen szemlélet, amely az individumnak édes, a megmaradást azonban kizárja.
Hogyan is kezdődött, miért tartunk ott, ahol ma tartunk?
Sokan a franciák gyalázatos, de máig „nagynak” mondott forradalmához kötik a világ egyetemes züllésének kezdetét, ám az már következmény volt. Annak a több évezredes szervezkedésnek, kapzsiságnak és hatalomvágynak a következménye, amely mind több embert csábított el a jólét és a vallási kötelmek elvetésének könnyedségét ígérve.
Az emberi élet erőszakos megváltoztatása, a megvett és lefizetett, de végül csalódott kollaboránsok és azok utódai azonban már nem tudtak visszatérni az eredeti létformájukhoz, mert minden történelmi megrázkódtatás, kezdve a keresztényüldözésekkel egészen napjainkig csonkít abból az értékrendszerből, amely az emberi méltóság isteni eszméjét biztosította: a Teremtés logikájának elfogadása és a parancsolatok megtartásának elengedhetetlensége az évszázadok alatt lassan értéktelenedett. Ma már azok is lazán fogják fel Krisztust és az Ő tanítását, akiknek ez volna a hivatásuk, feladatuk, kötelességük. Igazi gondolkodó már-már alig van, s aki az igazságokat felfedi, azt még egyházi körökben is vagy szélsőségesnek, maradinak, vagy egyházellenesnek bélyegzik. Krisztus ma sokkal nagyobb veszélyben volna, mint saját korában és bizonyosan nem tudna három évig nyilvánosan működni még a Vatikánban sem, mert gyorsan megfeszítenék…
A civil politika a liberalizmus nyílt, társadalmi elfogadottságával kezdte meg a züllés útját. Hiszen már az első „liberálisok” is azt a fundamentumot támadták, amely a római birodalom bukása után újraépítette, fenntartotta és éltette Európát. Abban a pillanatban megszakadt a folyamatosság, amikor a társadalmakat félrevezetve és a következményekre nem gondolva – vagy éppen gondolva! – elfogadtatták a liberálisok és szabadkőművesek azt, hogy az egyházat és az államot külön kell választani. Ez a kettő ugyanis elválaszthatatlan. Minden hatalomnak van rossz oldala, vannak a hatalommal visszaélők, sikkasztók, politikai bűnözők etc… ám ez személyes dolog, amit egy józan társadalomban – amelyben a jog, az erkölcs, a hit és a kötelezettség az irányadó – ellenőriznek és megtartatnak. Ezek miatt a negatívumok miatt és ezekre hivatkozva, valamint az emberi butaság és önzés állandó fegyverével vették rá a társadalmakat tehát, az egyház és az állam szétválasztásának fontosságára. Azonban, mivel a társadalom nagy része hívő emberekből állt, a társadalom civil politikai erői is hívő emberek voltak, e törekvés a társadalom egyik alappillérét igyekezett megsemmisíteni. Hiszen, amikor a keresztény erkölcsi követelményrendszer megszűnt, akkor megszűnt az a krisztusi tanításra épülő kontroll is, amely a civil politikai erőket kordában tudta tartani és jól láthatóan távol tartotta az ószövetségi „értékrendtől”. Magyarán: felbomlott az a rend és társadalmi biztonság, amely a nemzetek sajátosságait és szokásait, erkölcsi normáit védte egy-két évezreden keresztül. Helyébe lépett az ószövetségi logika, amely a bosszún, a kapzsiságon, és minden emberi rossz tulajdonságon nyugodott.
Hiszen a társadalom nagyobbik részét könnyen lehetett hadba vinni, ha a gazdagabb, a „hatalmasabb” ellen kellett fellépni. E gazdagabb és hatalmasabb volt a népek szemében a pap, az apáca, a szerzetes… és ezért az idők folyamán számos alkalommal támadtak a keresztény-keresztyén egyházakra, hiszen a cél a hit megsemmisítése és az emberiség teljes rabszolgasorba való terelése volt (kapitalizmus). Ezt két, egymással ellentétes politikai és gazdasági hatalom, elv, eszme, szellemiség kiépítésével igyekeztek megvalósítani. Az egyik a szocializmus, a másik a kapitalizmus. A szocializmus jelszava „legfőbb érték az ember” volt, a kapitalizmusé a „jóléti társadalom” megteremtése. Ám mindkettő sátáni rendszer… Ma már látjuk, hogy mindkettő ugyanazokkal az embertelen eszközökkel működtethető, ám a láthatatlan világhatalom arroganciája és kegyetlensége (lásd: az „Arab tavasz”-t) mára csak az egyiket tartotta meg, amely nem jobb és nem is emberibb, mint a másik…
A kapitalizmusban nem csak a testet ölik meg, hanem a lelket is. Az elbutított, egy irányba hajtott, erkölcstelenné tett, beteges, zsarolt és minden lépésében ellenőrzött emberiség, lassan teljesen kiszolgáltatott lesz, hiszen elveszik a hitét, a pénzét, megszabják hol és mikor gyújthat rá, üljön vagy álljon pisilés közben, s gyermeke nemét szabadon kimondhassa, milyen uborkát termeljen és szeresse-e szexuálisan saját nemét… visszaút pedig, az emberi szűklátókörűség, butaság és a rengeteg kollaboráns aknamunkája okán nincs.
Illetve van, de ennek, mára emberi megoldása már nincs. Lehet szépeket mondani, tervezni, jól prosperáló nemzeti gazdaságokat fenntartani, de amíg a láthatatlan világuralmi erők legnagyobb hazugságával, a „demokrácia” emlegetésével indokoljuk a mindennapok politikai és erkölcsi hibáit, amíg erre hivatkozva támogatjuk a káoszt, és ez alapján szervezünk választásokat, addig a világ tovább rohad.
Nem valamiféle végidőket élünk, hanem elért az emberiség egy olyan szintre, amelytől a szellemi és erkölcsi gyengülése folytán nem szabadulhat. A rend és tisztesség nélküli világ, a hitnélküliség és a Teremtő Istentől való elfordulás, mi több: az Isten ellen való támadás maga az öngyilkosság. És mi, Európában és az Európai Unióban, 2019-ben ezen az úton járunk. A hazugság és az önmegsemmisítés útján. Mert a kiindulópont rossz, ránk erőltetett… így a cél is elérhetetlen!
Stoffán György blogja
NEMZETI NAPLÓ
