Kereken 170 évvel ezelőtt ezen a napon közölte Haynau Görgey Artúrral, hogy az orosz cár közbenjárására kegyelmet kapott Ferenc József császártól, azonban a kiegyezés biztosította általános amnesztiáig Klagenfurtban kellett élnie családjával, házi őrizetben. De nem a száműzetés volt talán a legkisebb problémája az „életre ítélt” tábornoknak.
Öccsének, Istvánnak írt leveleiből kiderül megváltozott megítélése felett érzett fájdalma: „A legfájóbb tapasztalni azt, mint kárhoztatnak engemet épen azok, akikért számtalanszor kockáztattam életemet.”, ahogy az is, ő maga hogyan ítélte meg azt, hogy egyedül ő kapott kegyelmet, míg társait mind kivégezték: „Hogy a tábornokok közül csak én fognék kegyelmet kapni, a többiek ellenben hóhér keze által meghalni Aradon: azt én nem sejthettem. És egyedül ez égeti lelkemet soha be nem gyógyuló seb gyanánt.”
Hadvezéri bravúrok
Görgeynek kulcsszerepe volt a Pákozdnál kivívott győzelemben, mivel csapataival megakadályozta Jellasics egyesülését a Roth és Filippovics vezette erőkkel. De nemcsak határozott fellépésével tűnt ki, más módon is felhívta magára a figyelmet, szeptemberben ugyanis ő fogatta el a Jellasicsnak kémkedő Zichy Ödönt, akit – egyetlen arisztokrataként 1848–49 során – hazaárulásért később fel is akasztottak.
1849 júniusára érte el pályafutása csúcspontját, ám a beígért újoncok híján újabb támadásai nem jártak sikerrel. A fogyatkozó számú sereg sorsát a Haynau és Paszkevics herceg erőinek együttes támadása pecsételte meg. Görgey a győri vereség után, a Komárom melletti csatában súlyos fejsérülést szenvedett, miután azonban felépült, másodszor is végrehajtotta azt a bravúros manővert, amivel 1848–49 telén, túljárt a császáriak eszén. Az „áldozat” ezúttal I. Miklós hadserege volt, mely tehetetlenül próbálta elcsípni Görgeyt a Felvidék bércei között.
A végzetes temesvári vereség után az utolsó remény is elveszett, ezért Kossuth lemondott minden tisztségéről, és Görgeyt ruházta fel teljhatalommal, aki tábornokaival egyetértésben augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert, Görgey beszédes módon nem Haynaunak, hanem Paszkevics orosz hercegnek adta meg magát, ez pedig meghatározta sorsát: „életre ítélték”. Miklós cár ugyanis mindent elkövetett azért, hogy a tábornok ne jusson a hóhérok kezére, klagenfurti házi-őrizetben maradt egészen a Kiegyezésig.
(MaNDa)
