Nyílt leveled olvasva felszaladt a szemöldököm, mert nem hittem volna, hogy ezt a kádárista jajongást 2018-ban valaki még mindig komolyan gondolja. Attól, hogy vidékre költöztél, és lemondtál az élet bizonyos dolgairól, még nem lettél tiszteletreméltó erdei aszkéta. Leveled képviseli mindazt a magyar bornírtságot, amitől legfőbb ideje volna megszabadulnunk.
Kedves balatoni helyi lakos!
Nyílt leveled olvasva felszaladt a szemöldököm, mert nem hittem volna, hogy ezt a kádárista jajongást 2018-ban valaki még mindig komolyan gondolja. Attól, hogy vidékre költöztél, és lemondtál az élet bizonyos dolgairól, még nem lettél tiszteletreméltó erdei aszkéta. Leveled képviseli mindazt a magyar bornírtságot, amitől legfőbb ideje volna megszabadulnunk.
Ha eddig nem szólt volna neked senki – pedig állításod szerint a Balatonnál nőttél fel – a Balaton környéke főleg és elsősorban nyaralóhely. Éppen az ott lakók tették azzá, és vállalták ezzel azt, hogy bizony mindenféle ember meg fog ott fordulni. Mit vártál, hogy majd szigorúan kettes sorban, pisszenés nélkül fognak betipegni a fizető vendégek a faludba, ájult tisztelettel meghajolva előtted, hogy gazolod az árokpartot? Vagy hogy a bunkókat már Pesten előszűrik, fel sem hajthatnak az M7-esre, nehogy találkoznod kelljen velük? Ha nem akarsz nyüzsgést, költözz a Bakonyba, oda nem mennek.
A Balaton nem Budapest, írod, tessék tudomásul venni, hogy nincs ez meg nincs az, és bezár a bolt meg a posta. És miért kellene tudomásul vennem? Én vagyok a fizető vendég, meg rajtam kívül még évente pár millióan. Tessék megfigyelni az igényeinket, és kielégíteni, nem pedig pökhendien közölni, hogy itt ilyen nem lesz. Vagy a vendéglátó fog igazodni hozzánk, vagy megyünk inkább a horvát tengerpartra, ahol nincs ez a tempó. Ja, hogy menjünk is, vágod ki büszkén, ilyen vendég nem is kell? Kérlek, de aztán ne nyüszíts, hogy romokban a település, mert nem jön a kutya se. A kilencvenes években már végigjátszottuk ezt, kiutáltátok a “sok hülye pestit”, nekiálltatok fegyelmezni a vendégeket, nem akartátok felújítani a hetvenes években felhúzott szállodákat, aztán rátok is rohadt a sült hekk. A horvátok meg örültek, hogy volt miből felújítani Dubrovnikot.
A Balaton nem lóversenypálya? Úgy érted, ha kérek valamit a boltban, előbb meg kell várnom, míg az eladó kibeszélgeti magát a nénivel, aki csak pletyózni ugrott be? Ez nem az idősek tisztelete, ne takarózz ezzel, hanem tahó tempó. A vendég az első, a néni majd beszélget, ha kimentem. Ugyanez az étteremre is vonatkozik: Balatonakarattyán sem nehezebb kiszolgálni X darab vendéget adott idő alatt, mint Pesten. Ha nektek nem megy, akkor irány a vendéglátóipari szakközépiskola, ott majd elmagyarázzák, hogy kell a konyhát vezetni. Nehogy már a fizető vendég érezze magát bunkónak, amiért zavarni merészelte az elfoglalt pincéreket!
A Balaton nem fesztiválhelyszín? De, az… Nem a bulizók hibája, hogy rossz helyen vettél lakást. Hát még ha a meztelen felsőtestek is zavarnak, akkor aztán tényleg nagyon eltévedtél a Balatonnál. Menj a Mátrába, ott a kutya sem vetkőzik le.
A Balaton nem tökéletes? Vegyem tudomásul, hogy nem kapom meg azt a minőséget az éttermekben, amit otthon? Nem veszem tudomásul! Miért, valami szegény faluba tévedtünk a századfordulón, a pusztaságban? Aki éttermet nyit az ország legfelkapottabb turistaövezetében, az ne kifogásokat keressen, ez nem az amatőrök versenye. Tessék felvenni rendes szakácsot, kipofozni a belteret, megkeresni a megfelelő beszerzési forrásokat. Ha a helyi forrás nem gazdaságos, akkor nem kell erőltetni. Nem vagytok elszigetelve a világtól, negyven éve vezet hozzátok autópálya, nehogy már csak a Mari néni kertjéből tudjatok bármit beszerezni!
A Balaton nem kifutó? Tudjuk. Mégis, milyen gyakran fordul elő veled, hogy a szakadt mackónadrágodban söprögetsz, mire odajön valaki csinosan kiöltözve, és leszól, hogy hogy nézel ki? Mert azt nem hiszem, hogy ez minden nap megtörténne! Szerintem, eddigi “érveidet” elnézve, soha nem is történt ilyen, csak bebeszélted magadnak, mert akárhogy erőlködsz, csak nem kapod meg a világ elismerését, amiért “egyszerű és becsületes” (értsd: sivár és megkeseredett) életet élsz.
Végezetül ajánlom figyelmedbe a következő bon mot-ot A tizennégy karátos autó című regényből, amelyet Rejtő Jenő 1940-ben írt. Miután a főszereplő, Gorcsev Iván jól pofon vág egy okvetlenkedő pincért, az étterem vezetője a következő szavakkal korholja helybenhagyott beosztottját – és semmi esetre sem a pofozkodó vendéget:
“Mikor jön rá végre, hogy épelméjű üdülővendégekre nem lehet világfürdőhelyeket bazírozni!”
Ha csak egyetlen dolgot értesz meg életedben a vendéglátóipar lényegéből, ez legyen az.
Tomcat – Hunhír.info
