…A magyar társadalom eleve vesztes létre ítélt döntő többségének »az lett mondva«, hogy a rendszerváltás azért nagyon jó dolog, mert szabadságot és jólétet hoz majd mindenki számára, és újabb negyven év elteltével minden eddiginél közelebb kerülünk majd a leggazdagabb nyugat-európai országok jövedelmi szintjéhez…
A globális jövedelemszivattyúk iránya egyértelműen úgy működik, hogy a szegény országokból kivont erőforrások a gazdagokat még tovább gazdagítják, a szegényeket pedig még tovább szegényítik.
„Mivel 1988-ban a magyar társadalom és gazdaság komplex irányítása már teljes egészében a globális SZDSZ lokális ügynökhálózatának a kezében volt, így lassan harminc év telt el azóta, hogy Magyarország a magát »szocializmusnak« nevező politikai kapitalizmus létszerveződési módjából visszakerült az újra egyetlenként létező „gazdasági” kapitalizmusok globális hatalmi rendszerébe. A magyar társadalom eleve vesztes létre ítélt döntő többségének »az lett mondva«, hogy a rendszerváltás azért nagyon jó dolog, mert szabadságot és jólétet hoz majd mindenki számára, és újabb negyven év elteltével minden eddiginél közelebb kerülünk majd a leggazdagabb nyugat-európai országok jövedelmi szintjéhez.
Angus Maddison történészprofesszor a groningeni egyetem hosszú távú idősorokkal foglalkozó kutatóintézetének vezetője volt. Kutatásaiból az látszik kiderülni, hogy a leggazdagabb nyugat-európai országok jövedelmi szintjéhez eddig három alkalommal voltunk a legközelebb, 1913-ban, 1940-ben és 1974-ben. Mindhárom alkalommal nagyjából egyharmadát produkáltuk az egy főre eső nemzeti jövedelemben, mint a leggazdagabb nyugati országok. Ha minden szerencsésen alakul, akkor talán 2020-ban fogunk „ugyanott” tartani, ahol 1913-ban, 1940-ben és 1974-ben már jártunk. Ha tehát majd megvonjuk ennek a 110 évnek a mérlegét, akkor azzal kell szembesülnünk, hogy rendszerek, politikai rezsimek jönnek-mennek, az elmaradottságunk viszont marad nagyjából ugyanazon a szinten.
A kérdés most azért vált újra »élessé«, mert az újabb történelmi kudarc okait feltárni igyekvő, és egymással is gyilkos harcot vívó lokális narratívák váratlan segítséget kaptak egy globális szereplőtől. Ez a szereplő nem más, mint a francia közgazdász szupersztár, Thomas Piketty, aki egy olyan grafikont tett fel a világhálóra, amelyet eddig sok millióan néztek meg. Ez annak köszönhető, hogy az elmúlt évtizedek egyik legkényesebb kérdésével kapcsolatban nyújt segítséget azoknak, akiknek véleményét a »mainstream« média a politikai korrektség nevében folyamatosan nevetség tárgyává tette. Igaz, Piketty inkább csak a nevét adta ahhoz, hogy munkatársa, a horvát nemzetiségű, tehát »térségbeli« Filip Novokmet kutatásai nyomán elkészült grafikon Piketty intézetének „színeiben” kerülhessen fel az internetre. A grafikon azt ábrázolja, hogy a közép-európai országokból kivont tőketranszferek (főként profit és kamat) hogyan aránylanak az Európai Unióból ezekbe az országokba érkező, felzárkóztatást segítő programok által juttatott pénzekhez. Az ábra egyértelműen jelzi, hogy lényegesen több tőke megy ki ezekből az országokból, mint amennyi beérkezik, vagyis valójában az elmúlt évek során is ugyanaz megy végbe, mint az elmúlt évszázadban, sőt az elmúlt nagyjából félezer év során. A globális jövedelemszivattyúk iránya egyértelműen úgy működik, hogy a szegény országokból kivont erőforrások a gazdagokat még tovább gazdagítják, a szegényeket pedig még tovább szegényítik.”
mho
Hunhír.info
