Orbán Viktor megírta cikkét április 23-án az új alaptörvény kapcsán: Az íreknek húsvéti felkelésük, nekünk húsvéti alkotmányunk van. (A mi felkeléseink inkább ősziek, nem tavasziak, legalábbis az utóbbi időben – 1956, 2006.) A felkelés az mindig a nemzeté, mert alulról jön, a hatalom ellen. Míg az alkotmány csak lehet a nemzeté.
Nos, ezt az utóbbit épp úgy kaptuk felülről, mint az előző kettőt. Persze ettől még lehet jobb az előzőnél, és néhány dologban jobb is, de ettől még nem jó. A legnagyobb érdeme talán az, hogy nem hívja magát alkotmánynak, hanem alaptörvénynek, nem bitorolva így ősi történelmi alkotmányunk státuszát. A legideálisabb az, ha a jogos és sikeres nemzeti felkelést nemzeti alkotmányozás követi, ez kellett volna történjen 1956-ban és 2006-ban is, de nem így történt.
Orbán Viktor írását olvasva az jut eszembe, hogy úgy látszik, a politikusok a kor előre haladtával egyre távolabb kerülnek az önkritikától és egyre közelebb a demagógiához. Persze lehet, hogy az ő pozíciójában már egy bizonyos fokú demagógiára szükség van, de néha önkéntelenül is a „népek szabadságát” megvalósító kommunista világrend önellentmondásos primitív propagandája jut az ember eszébe a Fidesz-hatalom különböző jeleseit hallgatva. Az egyik legképmutatóbb dolognak az „átmenet korszakának lezárása” hangoztatását érzem. Először is közel egy emberöltőt nem szokás átmenetnek nevezni, átmenet legfeljebb néhány év lehet. Az elmúlt 20 év Magyarország hanyatlásának egy újabb – sajnos az előtte való 20 évet is túlszárnyaló – korszaka volt. Másodszor is azok, akik ott voltak az 1989-es kerekasztalnál, azóta is a parlamentben ülnek folyamatosan, sőt, kormányoztak is ebben a korszakban, azok bizony a korszak részei, és minimálisan elvárható lenne, hogy legalább önkritikát gyakoroljanak, ha már belátták, hogy az előző korszak zsákutca volt. Továbbá, hogy azokra, akik ezt már régóta mondják, ne ellenségként tekintsenek, mint rossz lelkiismeretük tükreire, mert láthatóan ezt teszik.
Orbán Viktor azt írja, hogy a „húsvéti újjászületés átvezet a bűnből a bűnbocsánatba”. Hát igen, aki szeretné elfelejteni az elmúlt húsz évet, az szívesen ugrik át a bűnből egyből a bűnbocsánatba. Csakhogy a kettő közt van a lényeg, ami így ki lett hagyva, a bűnvallás és a bűnbánat, ezek nélkül nincs bűnbocsánat. Viszont úgy tűnik, hogy ahogy a 40 év szocializmus, úgy az elmúlt 20 év különböző szintű felelősei is utóbbiak gyakorlása nélkül, mások feláldozása útján szeretnének maguknak megváltást.
Az egész fenti írást áthatja a felelősség teljes letolása, sőt, ami még visszataszítóbb, a szétkenése pl. az ilyenekkel, hogy „mi, magyarok sok mindenbe belevágtunk az utóbbi húsz esztendőben, de nagyon kevés dolog volt olyan, amit végig is vittünk, és még kevesebb, amit jól vittünk véghez.” Bocsánat, mi az, hogy „mi, magyarok?” Talán inkább „ti, magyarországi politikusok”.
Ti kísérleteztetek itt mindenfélével az elmúlt 20 évben, ami a tönk szélére juttatta az országot. Nehogy már ez a magyar nemzet nyakába legyen varrva (még lesz nyilván felelős érte a beletörődéséért ő is). Orbán azt írja, hogy a ’89-es alkotmányt a „megalkuvás dokumentumának” tartották, de abban bíztak, hogy „a demokrácia és a szabadság rendszere majd legyengíti a kommunistákat”. Röhögőgörcsöt kapok. Mióta létezik „szabadság rendszere” kommunisták részvételével? Ez pont az a gondolkodásmód, amit volt szerencsém 2002 óta a saját bőrömön megtapasztalni: elhatárolódnak a kommunistáktól, de semmit nem tesznek – a húsos fazék mellőli hangoskodáson túl – a gazságaik megállításáért (sőt, ezen „lojalitásukból” fakadó előnyöket kihasználva, közben megcsinálják a saját kis üzleteiket). Most úgy adják elő, mint akik mindig is tudták, hogy alkotmányozni kellene, nekem ezzel szemben úgy tűnik, azóta van igazából napirenden az alkotmányozás kérdése a nemzeti elkötelezettségűek táborában, amióta az ezredfordulótól kezdve kialakult egy hazafias mozgalom, amely ezt hangoztatni kezdte, és a 2006-os Kossuth tér során végképp a köztudatba dobta.
Ugyanez igaz a határon túli magyarok magyar állampolgárságára. A termőföld és a vízkészlet védelméről szónokolni a Jobbik felvetésének leszavazása után meg igazi pofátlanság, mint ahogy az elszabadult bűnözés ellen fellépőket azzal vádolni, hogy nem örülnének a bűnözés elleni szigorú fellépésnek, „mert saját jelentőségük csökkenésétől tartanak”. Orbán azt írja, kicsi a magyarok önbecsülése, és ez „születhet újjá az alaptörvény által”. Szép gondolat, de akkor talán nem kéne dedósnak nézni a társadalmat, akinek egy tucat kérdést tartalmazó „teszt” kitöltésével vissza van adva az önbecsülése, hanem a társadalom valós szerkezetét megjelenítő valós alkotmányozó nemzetgyűlést kellett volna összehívni, amely részletes társadalmi vita mellett döntött volna az új alaptörvényről.
A „nemzeti együttműködés rendszerének” egyébként sem azt kéne jelentenie, hogy a nemzet együttműködik a rendszerrel, ha tetszik ez a nemzetnek, ha nem tetszik, hanem hogy a nemzet együttműködik, és ez maga a rendszer. Pont ez lenne az, ami „növelné az emberek erejét és egyúttal csökkentené a politika szerepét” – hogy ismét az írásból idézzek -, mert ez így csak annyiban nem „pártokrácia” (mellesleg ez az elnevezés is tőlünk átvett, sőt, ezt igazából én kezdtem el használni közéleti megnyilvánulásaimban, én pedig egy azóta meghalt magyar vállalkozótól hallottam), hogy jelenleg a „pártok” helyett helyesebb lenne „párt”-ot használni a kifejezésben, a rendszerben kódolt totalitás következtében a Fidesz kezébe került hatalom jellemzésére.
Szóval Orbán Viktor jobban tenné, ha felhagyna a demagógiával, és nem nézne mindenkit hülyének. (Vagy a saját önbizalmát próbálja valójában ezzel életben tartani talán?) Megszerezték a totális hatalmat annak a rendszernek köszönhetően, ami kőkeményen az ő rendszerük is. Az, hogy most egy rövid, valóban „átmeneti” idő után egy felemelkedő korszakba lépünk vagy egy újabb hanyatlásba, az mostanában dől el. Egyedül akartak mindent csinálni, hát csinálják, de ne hárítsák át a felelősséget a nemzetre, hanem bizonyítsanak.
A Fidesz megszülte az „egyenruhás bűnözés” fogalmát: Nesze neked húsvéti Magyarország. Hogy felemelkedés vagy hanyatlás következik-e az után, hogy az előző korszak minden levitézlett áramlata összeborulva együtt ül tort az igazi változást akarók felett, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. Eszerint a bűnből a bűnbocsánatba való átlépés azt jelenti, hogy megbocsátanak az életvitelszerű bűnelkövetőknek, és a bűnözés ellen fellépőket kiáltják ki bűnözőnek. Nem voltam soha gárdista meg polgárőr vagy ilyesmi, de ez vérlázító. Egyenruhás bűnözés az volt, amit 2006-ban a rendőrök műveltek a gazemberek hatalmon tartása érdekében vagy amikor a mi ellenünk folyó eljárásban az egyik házkutatás során eltűnt a tulajdonosok 150.000,- Ft-ja.
Tömegverekedésről beszélnek Gyöngyöspatán? Tömegverekedés az, ha két tömeg összeverekedik (mondjuk egy Fradi-Újpest után). Ha 40-en karókkal rátámadnak egyre, az lincselés. Mert éppen, elég primitív dolog az út közepén vizelni részegen, de nehogy már azok legyenek ezen felháborodva, akik az ingyen épített budit is eltüzelik és a kertben végzik a dolgukat. Ha így akarja a Fidesz megoldani a cigánykérdést, akkor ezt benézte, mert lehet, hogy a felszín ma még a miniszterelnöki szóvivőtől hangos, de a mélyben élőknél, ahol a „két hét alatt rendet teszünk” üres ígérete után is ugyanaz az élhetetlen világ maradt, ami volt, nos, ott talán lassan leesik a tantusz, hogy iszonyúan megvezették őket. Ami még ebben a kérdésben megdöbbentett, hogy a csendőrök és SZJP-ök egyből levették az egyenruhájukat.
Egy hazafi lefordította Mahatma Gandhi „India Szabadsága” című munkáját. Vannak benne igen figyelemreméltó gondolatok. Pl. amit az ő szabadság felfogásával kapcsolatban mond, mégpedig az, hogy a rossz törvényeket nem szabad betartani, és vállalni kell a be nem tartás következményét. Ezzel másoknak nem ártunk, csak magunknak, viszont így lehetünk hitelesek, hogy a szavunkra adjanak is. Az a fajta „törvénytisztelő” magatartás, ami a rossz törvényeket is betartja, azt mutatja, hogy az ilyenek elvárják, hogy az esetleges hatalomra kerülésük után általuk hozott rossz törvényeket is tartsák be. Ez pedig nem szabadságban való gondolkodás. Ez minimum elgondolkodtató.
Újabb figyelemreméltó közjátékok történtek a rendvédelmisek legutóbbi tüntetésén: Ugye a múltkor megnyitották a tűzcsapokat, de most is történt egy-két érdekes dolog. Pl. egy tűzoltó meggyújtott egy izraeli zászlót imitáló vásznat. Arra, hogy ennek miért érezte aktualitását, ő tudna csak válaszolni (persze mi már ezért ki lettünk volna kiáltva „neonáci csürhének”). Egy rendező megfogalmazása szerint egyesek csak pusztán „pirotechnikai játékszereket” dobáltak (emlékszik mindenki ugye 2008. szeptember 20-ára, amikor mi ennyiért szana-széjjel lettünk könnygázazva). Továbbá a tüntetők egyszer csak benyomultak a parlament lépcsőjéhez, ami már elzárt terület volt (ez pedig már olyan fokú „rendbontás”, aminél kevesebb is kardlapozást, vízágyúzást jelentett néhány éve). És mindezek ellen a demonstráció szervezői „nem tettek semmit”. Ugye mi már annak idején egy valaki által feleslegesen felborított kukáért is egyetemlegesen lettünk elítélve a médiában. Miközben ezek az esetek is azt mutatják, hogy az ilyesmiket nem lehet teljesen kézben tartani, főleg egy jogosnak vélt sérelemért felháborodott tömegben. Ez logikus is. Csakhogy ugyanezek a rendvédelmisek, amikor mi tüntettünk és ők csak karhatalomként voltak jelen, tőlünk elvárták, hogy ne legyen egy görögtűz se vagy benyomulás a Kossuth térre (pl. 2006. október 23-án vagy Bajnai megválasztásakor).
A napokban egy gazdasági TV műsorban bevallották, hogy az európai cukorválság oka az EU elhibázott „cukorreformja”, aminek következtében Európa cukor exportőrből importőr lett: Most már csak azt kérdezném, hogy ezért az egész kontinensnek igen súlyos károkat okozó hibás döntésért az azt meghozók felelősségre lesznek vonva?
Az USA fejvadász kommandója megölte Bin Ladent, a holttestét gyorsan eltűntette, majd kijelentette, hogy arról még felvételeket sem hajlandó mutatni: Hát ezzel most jól feladják a magas labdát azoknak, aki eddig is kétségbe vonták Oszama bin Laden puszta létezését is. Ezek most mondhatják, hogy az USA csak így akart kiszállni már végre a végtelenbe nyúló és igen költséges „Oszama projektből”.
Budaházy György hazafi
