Bár a közélet a honvédelmi tárca cégeit érintő nyomozásoktól és vádemelésektől hangos, elsikkadni látszik a lényeg. Vagyis hogy a katonai bűnszervezet többet tett holmi politikusfinanszírozásnál: fizikailag is összeépült az MSZP-vel. A milliárdos tétben játszó “felvilági” figurák üzelmeiről szóló cikksorozatunkat seregszemlével kezdjük.

Tavaly ilyenkor sokan azt találgatták a honvédségnél: miként lehetséges, hogy a szaktárca egyik legkisebb és legtisztábbnak gondolt háttércégénél, a HM Térképészeti Nonprofit Kft.-nél robbant ki vesztegetési botrány, miközben a korrupciós pletykák inkább az évi 40 milliárd forintos árbevételt hozó HM Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő (EI) Zrt.-t szokták elérni.

Utóbbi vállalat nemcsak a méretei miatt volt eleve gyanús, hanem mert az akkori miniszter, Szekeres Imre 2007-től a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) utolsó első titkárát, a volt állampárti vagyon lebontásában közreműködő Nagy Imrét ültette az igazgatósági elnöki székbe.

Az épp MSZP-elnökhelyettesi rangot viselő Szekeres választása ősbizalmon alapult: maga is KISZ első titkárságig vitte a rendszerváltás előtt (igaz, csak Veszprém megyében), s felesége az 1990-es években együtt ült Naggyal a Sárvár Privatizőr Befektetési Rt. felügyelőbizottságában. Amikor pedig a szocialista párt hat-hét éve székházépítésre alkalmas foghíjtelket keresett a VII. kerületben, ugyancsak Nagy Imre cége, a WS 2003 Zrt. szerződött vevőként a Hunvald György-féle önkormányzattal.

Hogy az MSZP elnöksége később elállt az erzsébetvárosi építkezéstől (inkább a VI. kerületbe költöztette központi hivatalát), már nem Nagyon múlt. Az viszont nagyon is rajta, hogy 2005-2006-ban újabb pártszerű feladatot hajtott végre, amikor saját vállalkozásában alkalmazta a szocialista frontvonalból (a Terror Háza előtti zsidózgatás miatt) visszavont Zuschlag Jánost.

Nagy Imre tehát nem a semmiből robbant be a hadsereget kiszolgáló HM EI Zrt. életébe – és nem is egyedül. Többszörös üzlettársa, Murányi Ferenc – aki az erzsébetvárosi szoci telekfelhajtást intéző WS 2003-nál (illetve jogelődjénél) is tisztségviselősködött, a ’90-es években pedig kaposvári olajvállalkozóként vált hírhedtté – tavalyelőttre a HM EI legnagyobb szállítójává vált (a KLH-Masters Létesítményüzemeltető és Fenntartó nevű kft.-jén keresztül).

A Murányinál éves árbevételként jelentkező 6,65 milliárd forint 95 százaléka a Nagy Imre fémjelezte honvédtársaságtól érkezett 2009-ben – és 600 millió forintot lehetett osztalék formájában kivenni a magáncégből. Ezek az ordító összegek senkinek sem tűnnének fel, ha ugyanebben az esztendőben a donor HM EI Zrt. adózott eredménye meghaladta volna a Murányi Ferencnél landolt tiszta hasznot. Ám nem így történt, s ez önmagában igazolja, hogy az állami vállalat extranyereséget “közvetített ki” egy külső szereplőnek.

A táblázatunkhoz tartozó céghatározóból az is kiderül, hogy Murányi nem volt kakukktojás. A HM EI négy legnagyobb beszállítója közül négy kötődik az MSZP-hez – sőt a Kipszer-Kipexteam-csoport egyik “leágazása” 2007 végén részvényes is lett a szocialista párt országos központját működtető Jókai 6. Irodaház Zrt.-ben.

Ezek fényében nem feltétlenül tűnik hiteltelennek az a katonai ügyészség előtt tett vallomás, amely Oláh Jánostól, a HM térképészeti társaságánál kitört (azóta több honvédelmi érdekeltségre is átterjedt) vesztegetési balhé kulcsfigurájától származik.

A tárca védelemgazdasági főosztályának ma már vádlott exvezetője a Magyar Hírlapban közzétett kihallgatási jegyzőkönyv szerint azt állította: a HM EI körüli baráti cégek három százalékot tejeltek az MSZP-nek. Oláh határozottan emlékezett arra a pillanatra, amikor Nagy Imre jelezte neki, hogy “mindezt megbeszélte Puch Lászlóval”, a szocialista párt korabeli pénztárnokával – és a notórius visszaosztók között azonosította az MSZP-vel (a Jókai utcai székház üzemeltetése révén) fizikailag is összeépült Kipszer-csoportot.

A párt és a honvédelem sorsa azonban nem csak az állítólagos vesztegetési akciókban fonódott eggyé. Táblázatunkból kiolvasható: mind a 2002-2006-os időszak hadügyminisztere, Juhász Ferenc, mind utódja, Szekeres Imre ügyelt arra, hogy a politikai hátországát adó MSZP-bürokraták hozzájussanak a HM-vállalatok egy-egy igazgatósági vagy felügyelőbizottsági helyéhez – és ezzel havi 120-200 ezer forint mellékjövedelemhez.

A rendszerváltás félresikerültségén kesergőket az is dühítheti, hogy 2002 és 2010 között a HM EI egyik leánycége “utófoglalkoztatta” az egykor katonai elhárítóként szolgáló Vajda Józsefet (Gyurcsány Ferenc anyósának unokatestvérét, a Horn-periódus Nemzetbiztonsági Hivatalának főigazgató-helyettesét), s szintén Nagy Imre mellett szolgált – főtanácsadóként – Péter-Bartha Gábor, a pártállam egyházak elleni belső elhárításának hadnagya.

A Katonai Biztonsági Hivatalt – amely 2010 előtt nemigen ártotta bele magát honvédségi bűnszervezetek leleplezésébe – pedig tavalyelőtti haláláig az a Stefán Géza vezette, akire anno a Budapesti Rendőrfőkapitányság állambiztonsági helyetteseként köszöntött a rendszerváltás. Nem mellékesen: a HM Armcom nevű kommunikációtechnikai társaság az egykor az Államvédelmi Hatóság kötelékében szolgált vallatótiszt, Bárd Károly ügyvédi irodájával is keretszerződést kötött “eseti jogi feladatok ellátására”.

Eddig tehát a seregszemle. Sorozatunk következő részében a 2002-2010-es kormányzati ciklusok “táplálkozási láncolatát” mutatjuk be. Vagyis hogy milyen kis bizniszekkel fogták be a nagy korrupciós műveletek végigviteléhez nélkülözhetetlen HM-apparátus száját.

Heti Válasz

Hunhír.info