Mit gondolhat magáról Richard Field? Mert hogy mit gondol rólunk, az általunk fenntartott államról, aligha kérdés. Akciójának tekintélyes médiafelhajtást szervezett, hadd értesüljön a világ arról, hogy Magyarországon fasiszta hordák elől kell menekíteni kiszolgáltatott, védtelen cigányasszonyokat és gyermekeket.

Mit gondolhat magáról Richard Field? Mert hogy mit gondol rólunk, az általunk fenntartott államról, aligha kérdés.

Húsvét előtt – a Vöröskereszt 2007-ben kinevezett igazgatójával közösen – buszra pakoltatott majd’ háromszáz cigányasszonyt és gyereket, és evakuálta őket Gyöngyöspatáról.

E-va-ku-ál-ta. Mint óriási természeti vagy humanitárius katasztrófa esetén szokás.

Saját jogon. Merthogy az ottani helyzetet rettentő aggasztónak ítélte meg. Ő. A nagy demokratikus Egyesült Államokból szerény, kis hazánkba áttelepült üzletember. És filantróp. A Lehet Más a Politika bőkezű szponzora.

Noha a helyi cigányok a nagy húsvéti menekítésre sem az önkormányzatot, sem az államot nem kérték. Megfogalmazatlan igényük mégis teljesült. Merthogy a jó Richard megértette, hogy mi, magyarok még nem érkeztünk el a történelmi és tudati fejlődésnek arra a fokára, hogy felismernénk a ránk leselkedő veszélyeket. Ezért lépett. Önállóan. Időben. (Legközelebb majd házakat bontat le, vagy katasztrófavédelmi gyakorlatot tart, esetleg új alkotmányszöveget fogalmaz nekünk. Miért ne?)

Akciójának tekintélyes médiafelhajtást szervezett, hadd értesüljön a világ arról, hogy Magyarországon fasiszta hordák elől kell menekíteni kiszolgáltatott, védtelen cigányasszonyokat és gyermekeket.

Pedig a faluban nem tombolt polgárháború. Cigány emberek haja szála nem görbült meg. Nemhogy otthonaikat nem dúlták fel, még tyúkjaikat sem lopták szét, és kamrájuk kifosztásától sem kellett tartaniuk. Nekik nem. Gyöngyöspatán a cigány-magyar együttélés mégsem nevezhető problémamentesnek. Korábban azért nem volt az, mert a kisebbségi társadalom betelepített, deviáns tagjai erről folyamatosan gondoskodtak, utóbb meg azért, mert önkényes erők – rendteremtő szerepben tetszelegve – őrjáratoztak a településen.

Most megint utóbb volt, amikor a 2007-ben alakult, jó, ha tucat látványkatonát felvonultatni képes, Véderő nevű egylet a faluba hirdetett meg önköltséges, honvédelmi ismereteket oktató tábort. Fieldnek és a Vöröskeresztnek ennyi épp elég volt ahhoz, hogy hozzáfogjon a nagy propagandájú, húsvéti evakuáláshoz. A cigányok tudatában hadd erősödjön tovább az áldozati bárányi szerep, és szikrája se maradjon az együttéléshez múlhatatlanul szükséges felelősségérzetnek. Hogy rajtuk is múlik, mi van velük és körülöttük. Hogy tudják, rettegni egyformán rossz cigánynak és nem cigánynak.

A fieldi pankráció után rögvest csattant is két pofon, és mindkettőt egy hazatérő “menekült” osztotta ki…

Most még arra várhatunk, hogy magyar értelmiségiek az amerikai elnökhöz címzett petícióban kérjenek politikai menedékjogot a gyöngyöspatai cigányoknak.

És ami késik, nem múlik. Az idő bár halad, a módszerek változatlanok, csak most nem Zámolyt írják fel a világtérképre. A korábbi SZDSZ-es politikus Horváth Aladár már meg is tette az első lépést, amikor azt nyilatkozta, hogy Gyöngyöspatáról kivonult a köztársaság, és a rend helyreállítására az ENSZ-hez, vagy a NATO-hoz kell fordulni.

Ahhoz meg szegényes a fantáziánk, hogy elképzeljük, a Richard Fieldek és Horváth Aladárok mit tettek és mit mondtak volna, ha cigány emberek módszeres kilövése a polgári kormány idején történik.

Borókai Gábor – Heti Válasz

Hunhír.info