Augusztus 21-23. között került megrendezésre a Magyarok Országos Gyűlése Bösztörpusztán. A rendezvényt az Magyarok Szövetsége jegyezte, akiknek számomra első “nagy” dobása a tavalyi Kurultaj nemzetközi találkozó volt.

Akkor sajnos nem tudtam részt venni a rendezvényen, de idén készültem, különösen annak fényében, hogy néhány hete nemzeti körökben több pletyka kapott szárnyra, miszerint a Magyarok Szövetsége a Jobbikkal szemben “pártosodna”, ezzel is jelentős erőket elvonva napjaink egyetlen és őszinte radikális pártjától.

A hely maga Kunszentmiklós és Szabadszállás között, nagyjából félúton helyezkedik el. Érkezésünkkor rendőrök irányítottak bennünket a rendezvénytől legtávolabb eső parkoló felé, mondván a közelebbiek megteltek. Az 500 Ft-os parkolási díj egész napra nem tűnt egy megfizethetetlen összegnek, hiszen egyrészről természetvédelmi területen álltunk, másrészről ennyi pénzért Budapesten jó ha 1 órát állhatunk napjainkban. Készséges rendezők tereltek bennünket a lucernaföld közepére, akik aztán éjszakára, amikor a korom sötétben segítségül szegődhettek volna az autóját kereső szerencsétleneknek, eltűntek.

Átvágva a földeken, jó 3 km után értünk a táborhoz. Az már messziről látszott, hogy a szervezők kitettek magukért, hiszen már messziről feltűnt a rengeteg ember és a sátortábor. A tömeggel együtt hömpölyögve jutottunk el a tábor centrumába, ahol körben felvert sátrakban, párhuzamosan folytak a programok. Illusztris vendégek sora várta az érdeklődőket. Jómagam Posta Imre előadását emelném ki, aki kendőzetlenül, és “belső szemmel” tud beszámolni azokról az áldatlan állapotokról, melyek megszállt hazánkban történnek. A tűző napról visszább vonulva, árnyas, erdős rész adott helyet a majd ezer árusnak, akiknél a termelői élelmiszerektől a nemzeti ruházaton át, íjak, nyilak, állatbőrök, könyvek, kiegészítők egész sora várta az érdeklődőket.

Körbenézve a területen két dolog miatt szomorodtam el. Az egyik annak tudata, hogy az idegen szívűek mennyire visszaszorították, szinte már kiirtották a nemzeti kultúránkat, és dicső múltunk példamutató vívmányainak tiszteletét a rosszabbik fajtánkból. A másik pedig az, hogy másnapra ígérkezett a Magyar Gárda szentendrei esküjének szétverése, amiről furcsa módon semmit nem lehetett hallani a rendezvényen. Ahogy olvasom az azóta megjelent tudósításokat, nyilvánvalóvá válik számomra, hogy az MSZ-nek kellemetlen lett volna a tömeges Gárda-jelenlét.

A kürtős kalácsot majszoló embereket nézve elgondolkodtam azon, hogy a rendezvényen jelen lévő honfitársaim közül vajon mennyien látogathattak ki úgy erre a rendezvényre, hogy tisztában vannak csonka országunk jelenlegi politikai helyzetével, lehetőségeivel, mennyien lennének ott a barikádokon, és mennyien jöttek ki csak azért, hogy három napra “szimplán” jól érezzék magukat. Kevésbé polkorrekten úgy is fogalmazhatnék, hogy érdemes lenne felmérni a potenciális Fidesz-szavazók számát, akik évi egy-két gőzlevezető akciót kivéve inkább otthon maradnak, bármi is történjék. Nem lényegtelen kérdés, hiszen a rendezvény végeztével több százezerre tehető a résztvevők száma, ami azért valljuk be, nemzeti körökben tekintélyes mennyiség, és szép eredmény.

A kérdés eléggé foglalkoztatott, így megörültem, amikor megláttam Vukics Ferencet, a Magyarok Szövetsége első számú emberét, így nekiszegeztem a kérdést: “Kire kell szavazni?” – A válasz meglepő volt: “Magunkra”. Pontosítottam a kérdést: “A Fideszre, vagy a Jobbikra?” Erre azonban már nem érkezett válasz, mert a vezérnek hirtelen éppen telefonálnia kellett, így exkuzálta magát, és viharos léptekkel ott hagyott. Eszembe jutott, hogy ilyen ködös választ már hallottam valamikor, méghozzá 1998-ban a körzeti Fidesz jelölttől, amikor a napnál is világosabb volt az FKGP-s együttműködés szükségessége, de nyíltan nem lehetett beszélni erről. Persze lehet szépeket mondani arról, hogy senkinek nem kell “megmondani” azt, hogy kire szavazzon, ahogyan azt is, hogy az MSZ elveti a jelenlegi “pártokrácia” rendszerét is. Jómagam is így vagyok ezzel, ám ne felejtsük el a kiábrándult, félrevezetett, vagy egyszerűen csak a kereskedelmi televíziózás által lebutított honfitársainkat, akiknek a kellő eredményesség érdekében apránként kell mindent a szájukba rágni. Ugyanígy ne felejtsük el azt, hogy a Jobbik pont a “hétfejű nemzeti sárkány” egyik feje, amelynek szerencsés esetben az MSZ a másik, a HVIM a harmadik, a Gárda a negyedik feje, és az illusztris sort tovább lehetne folytatni. Mindezek alapján tehát eleve szerencsétlen dolog ezek közül bármelyiket visszafogni.

Kicsit keserű szájízzel szemléltem ezután a rendezvényt, de az igazságosság kedvéért meg kell jegyezzem a látottak alapján, hogy egy ilyen kulturális rendezvény megrendezését szívesen bíznám a Magyarok Szövetségére. Jó volt látni a százezrekben mérhető magyarok tömkelegét, még cigány családot is láttam turulos pólóban, ami reményeim szerint azt jelenti, hogy hozzám hasonlóan ők is a Szent Korona alattvalójának tekintik magukat. Jó volt látni azt, hogy a vendéglős sátraknál csak magyar ételből és italból lehetett választani, kiszorultak a mérgező, cukorral vagy mesterséges édesítőszerrel túltöltött üdítőitalok. Hasonlóan jó érzés volt a dolgos magyar kezek által készült pólókat, tarsolyokat, kiegészítőket látni, ám némileg lerontotta az összhatást az egyik árus “Made in China” belső felirattal ellátott portékája, ami egy kalap volt…

Az Árpád-sávos zászlók látványa jó érzéssel töltött el, főként azért, mert nemzeti trikolórunkat eléggé erőteljesen kisajátította a cionista, és a nekik asszisztáló politikai elit, bár én őket találóbban inkább “alant”-nak nevezném. Úgy gondolom, hogy ennek a népnek a mai időkben az Árpád házi királyaink zászlaja alatt kell újra egyesülnie.

Jók voltak az esti koncertek is. A hangzás számomra kifogástalan volt, viszont az feltűnt már a legelejénél, hogy inkább népi zenekarokat hívtak, az Ismerős Arcok költői-rockjával megkoronázva. Sehol egy harcos zenekar, egy kemény szó, vagy harcra buzdító nóta. Bevallom, szeretem az Ismerős Arcok zenéjét, de számomra annyira depresszív, és passzív hangulata van, hogy az embereket nem harcra, hanem inkább mélázó visszavonulásra készteti, ami számunkra csak vesztes stratégia lehet főként napjainkban, a nyolcmillió “fotel-forradalmár” országában.
Szót ejtettem már a Gárda kérdéséről. Örültem, amikor vasárnap néhány egyenruhás gárdistát üdvözölhettem meleg kézfogással a rendezvény területén. Hallani lehetett pletykákat arról, hogy az MSZ nem szívesen látta őket egyenruhában a rendezvény területén, ám mikor erről kérdeztem őket, kissé kitérő választ kaptam. Utólag olvasom, hogy felvetődött a Gárda bösztörpusztai avatójának lehetősége is, de azt a Magyarok Szövetsége megtagadta tőlük.

És itt álljunk meg egy percre! Adott az elnyomó hatalom elleni harc egyik bástyája, a(z Új) Magyar Gárda Mozgalom, amely folyamatos ÁVH-s terrornak van kitéve. Adott egy szétverés ígérete, és bár nincsenek pontos információim Pribékségünk létszámáról, de fogjon vastagon a ceruzánk, legyen 25.000 mozgósítható egyenruhás terrorista. A szombati nap vonzotta a legtöbb embert, számoljunk mondjuk 80 ezer emberrel, de gyanítom, ennél több volt. Az több, mint háromszoros túlerő, ami esetén nem gondolhatja senki komolyan, hogy (sün)disznóink komoly eredménnyel zárták volna a napot. Ebből számomra két dolog következhet, és egyik sem pozitív: 1. – A Magyarok Szövetsége nem becsüli saját tagságát annyira (vagy valóban nem is alkalmas rá), hogy védelmet nyújtson terrorizált testvéreinek. 2. – A Magyarok Szövetsége számára kényelmetlen a Magyar Gárda, mert túl radikális nekik, ahogyan a Jobbik, a HVIM, és még egy sor nemzeti szervezet. Talán ezért volt az MSZ az egyetlen, aki nem állt ki nyíltan a koncepciós vádakkal bebörtönzött hazafiak mellett?

A vasárnapi nap volt, amikor értesülhettünk az “ultimátumról”, amely dicsőnek egyáltalán nem nevezhető Kormányunk, Országgyűlésünk és Államfőnk számára íratott, és amelyben polgári engedetlenségi mozgalmat hirdetnek, amennyiben október 23-ig nem kezdik meg történeti alkotmányunk jogfolytonosságának visszaállítását. Erre csak azt tudom mondani, szívemből szóltak, ezt támogatom, és bár így lenne. Csak sajnos 2006 óta sok víz lefolyt már a Dunán, kudarcba fulladt sok aktív és passzív fellépés is, mert – hogy egy hírhedt klasszikust idézzek – mindig “megunták és hazamentek”.

Egy szó mint száz, ahhoz hogy számomra teljesen hitelesek legyenek, a Magyarok Szövetségének nyíltan állást kell foglalnia a Jobbik, a Magyar Gárda, a HVIM, az ártatlanul bebörtönzött Hazafiak, és minden ellenállást hirdető nemzeti szervezethez fűződő viszonyáról, ezáltal is hitet téve amellett a magyar nemzeti összefogás mellett, melyet Toroczkai László elnökünk hirdetett meg. Ha ez így lesz, akkor nem fog a kisördög olyat suttogni nekem, hogy az MSZ esetleg a radikális oldal megosztásában, aktív ellenállás visszatartásában, vagy a kiábrándult polgári körösök Fidesznél tartásában érdekelt.

A három nap alapján ismételten azt kell mondjam, hogy szívesen bíznám rájuk kulturális rendezvények szervezését. De az ellenállásét nem.

B.Imre
HVIM Dunaújváros

HunHír.Hu