Előre bocsájtjuk, hogy a cigánybűnözés szinte minden átlagembert érinthető súlya miatt nem akarjuk elvinni az egész negatív folyamatot a szervezett bűnözés irányába. Az éjszakai élettől távol lévő kisembert a hétköznapi események tartják rettegésben, a gyilkosságok rablások tolvajlások, a bármikor bekövetkezhető lincselések, az agresszív viselkedési formák. Sajnálatos módon ezen bűncselekmények elkövetői igen nagy számban kerülnek ki a cigány etnikum tagjai közül. Most azért foglalkozunk mégis a maffia-bűnözéssel, mert egyes bűnöző cigányok is vastagon részesei a folyamatnak, s nem árt elemezni, hogyan juthattunk el idáig.
A rendszerváltásnak hazudott ideológia és ellenségkép változásakor a korábban a szárnyait próbálgató kisgazdák prominensének számított Antall József már mint MDF-es miniszterelnök irányíthatta az akkor a változásokban nagyon bízó országot. Sorra alakultak meg a pártok, különösebb feltételek nem is kellettek ahhoz, hogy valaki létrehozzon egy-egy politikai formációt. Ezek közül a kis politikai egységek, pártok közül a legtöbb gyorsan el is tűnt a politikai süllyesztőben.
Volt egy ambiciózus fiatalember, a kisnemesi családból származó Szlávy Bulcsú, aki akkorra már egyik ismert figurája volt a mindig is létező budapesti és balatoni éjszakai életnek. Szlávy, aki nem csak az anyagi jólétre, fényűző életmód kialakítására törekedett, s az erőt, nem pedig a privatizációs mutyikat, lenyúlásokat tartotta járható útnak a vagyon felhalmozásához, politikai ambíciókat is érzett magában. Ezért létrehozta a Magyar Republikánus Pártot, amelynek vezetőjeként még Ronald Reagannel is találkozhatott 19991-ben. Szlávy ekkor élte a fénykorát, az átmeneti időszakba zseniális szervezőképességgel létrehozta saját szervezetét, amely a Balaton-part privatizálódó világát, alakuló és nagy számban növekvő szórakozóhelyeit “vonta ellenőrzése alá”. Szlávy a saját bőrén is tapasztalta, hogy szerte az országban kialakultak az övéhez hasonló, anyagi érdekeltségű “csoportosulások”, és ezek bizony megkezdték a harcot a területek feletti uralomért.
Antall József miniszterelnök külpolitikáját az oroszok eltávolításának rendelte alá, de azokkal a jelzésekkel nem törődött, amit a volt magyarországi titkosszolgálatok lojálissá váló munkatársaitól kapott, miszerint a katonák elmentek ugyan, de más formában visszajönnek. Később Csurka fogalmazta meg találóan, hogy a tankok után a bankok, de a harmadik erőt,, a maffiát ő is kifelejtette.
Antall rendkívül bizalmas kapcsolatot ápolt abban az időben a kisgazda párt örökös, tiszteletbeli elnökével, Pártay Tivadarral, szinte a házi tanácsadója volt a látáskárosodása miatt a Széher úti villájából kimozdulni képtelen, agg politikus. Pártayhoz rengeteg ember járt, a “vasminiszter” Baross Gábor unokájától, Baross Dénestől kezdve az emigrációban élő grófokon, pénzembereken keresztül a recski hősig, Kiss Dénesig, így volt lehetősége első kézből tájékozódni a nyugati világ viselt dolgairól. Az informátorai közölték vele például Kapolyi László és a bécsi szerb-ukrán maffia állítólagos kapcsolatát, amelyről számtalanszor értekezett újságja, a Heti Kis Újság vezércikkeiben. Antallal vagy telefonon, vagy a bizalmas embere által küldött leveleken keresztül érintkezett, ezeknek a dokumentumoknak egy töredékét ismertette pár évvel ezelőtt például Stefka István, az Echo TV és a Magyar Hírlap jelenlegi főszerkesztője még a Magyar Nemzet hasábjain.
Ennyi kitérő után térjünk vissza Antallhoz és Szlávy Bulcsúhoz. Mint már említettük, Szlávy Bulcsú politikai babérokra is vágyott. Informátoraink szerint különböző csatornákon, így Pártayn keresztül is tájékoztatta a miniszterelnököt az éjszakai élet rideg valóságáról, a Magyarországon is felálló bűnszervezetek létéről, illetve az idegenek térhódításáról, de Antall ezt nem tartotta súlyos kriminológiai eseménynek. Szlávy találkozót akart kérni Antalltól, s előre ígérte, hogy egy államtitkári posztért felhagy korábbi tevékenységével, és minden erejét, csapatait és kapcsolatait az akkor még kezelhetőnek tűnő bűnszövetkezetek felszámolására fordítja. Állítólag a Széher úti villában jött volna létre a találkozó, de Antall nem érezte olyan súlyosnak a problémát, hogy érdemben foglalkozzon a kérdéssel.
Aztán jöttek az olajügyek, a politika is olajtócsában tocsogott, és hamarosan bandaháborúk, véres leszámolások színtere lett Magyarország. Ennek ellenére a Mátyás templomban történtek, illetve Bartha Tamás rockzenész amerikai meggyilkolása miatt érdeklődő újságírók rendre azt a választ kapták: sem magyarországi, sem amerikai magyar maffia nem létezik. Aztán jöttek a robbantások, bandaháborúk, és a suttogó propaganda már etnikai alapon szerveződő maffiákról beszélt az ukrántól a “kalapácsosokig”. Ha valaki egyszer Orbán Viktor közelébe jut, és egy őszinte beszélgetésbe bonyolódik vele, ugyan már kérdezze meg: Vajon Pintér volt rendőrfőkapitány miniszterré tétele nem azért volt-e, mert egy bizonyos veszélyes, etnikai alapon szerveződő maffia felszámolását csak ő tudta elvégezni.
HunHír.Hu-információ
