Akik régóta figyelik a magyar politika rejtelmeit, azoknak bizonyára feltünt, hogy bármely politikai erő is kormányozzon Magyarországon, egyvalaki mindig feltűnik a háttérben, mint lelkes propagandista: Kun Miklós történész, aki nem más, mint a magyarságnak oly sok kárt okozó Kun Béla kommunista politikus unokája.

Az élet már csak ilyen, az emberek, így Kun Miklós is szeretnek jól járni. Kun Miklós pedig, bárki is legyen hatalmon, mindig szeret a hatalom közelében nyüzsögni. Őszintétlen, mézes-mázos, benyalós stílusával mindenkinél behízelgi magát. A Kádár-rendszerben élvezte, kihasználta a kommunista hatalom támogatását, a demokráciában pedig egyik hatalmon lévő párttól a másikig csapong, csak hogy mindig a hatalom kegyeltje lehessen. A szomorú, hogy ez többnyire sikerül is neki, mindig van ugyanis, aki beveszi.

Érdemes részletesebben végigtekinteni az életúton, hogy lássuk, valójában kinek dőlnek be most éppen a FIDESZ vezető politikusai. A Szovjetunióban, Kasinban, 1946-ban született Kun Miklós és családja 1959-ben térhetett haza Magyarországra.
Az 1969-ben, az ELTE-ben végzett történésznek nem kellett sokáig munkát keresnie, családja kommunista múltjának köszönhetően hamar állást talált az ELTE BTK-n. Tanítása mellett sokat publikál, akkor még persze nem szovjet (orosz)-ellenes, ellenkezőleg, a szovjetek fenekét nyalja könyveivel. Ennek ékes példája, hogy amikor 1979-ben megjelenik Borsányi György történész, akkori szemmel meglehetősen objektív munkája nagyapjáról, Kun Béláról, akkor Kádárhoz fordul levélben, követelve a Borsányi-könyv betiltását. De ez nem volt elég, Borsányit a szovjet nagykövetségen is feljelentette. Célját részben el is éri, hiszen a boltokba kikerült Borsányi-könyveket visszaveszik. A szerencsésebbek azonban már megvásárolták, így a Kun Bélát és tevékenységét elsőként viszonylag hitelesen bemutató könyv hamar népszerűvé válik. Kun később, a nyolcvanas évek második felében azért lobbizott Kádárnál, hogy a Klinikák metróállomást nevezzék át Kun Béla állomásra. Szerencsére Kádár nem hallgatott rá. A Szovjetunió bírálatával csak a nyolcvanas évek második felében jelentkezik, a glasznoszty és a peresztrojka idején, követve mindig az éppen aktuális politikai irányzatot.

A rendszerváltás hajnalán szinte nem volt olyan új politikai párt, amelynek Kun ne ajánlotta volna fel szolgálatait. Ekkor már nem dicsekedett azzal, amivel hajdanán, hogy pl. a sztálinista Molotov lovagoltatta a térdén gyermekkorában. Lényegében azonban mindenhonnan elhajtották, így nem lehetett se SZDSZ-es, se MDF-es. Ennek ellenére akkor is dörgölődzött a hatalomhoz, különféle kutatási engedélyekért és támogatásokért kuncsorgott, s az MDF-kormány idején is voltak olyan hiszékeny politikusok, akik ezt bevették. A jobboldali kormány 1994-es bukásakor már a baloldali táborban tűnik fel, a szocialista győzelem éjszakáján a Köztársaság téri székházban látható. Egykori jó barátjának, a külügyminiszterré avanzsáló Kovács Lászlónak a „fenekében” pedálozik, onnan igyekszik előnyöket kicsikarni.

Az egykori szocialista 1998-ban megint vált, most a FIDESZ-es garnitúra dől be neki. Rejtély, miként tudta magát eladni meggyőződéses jobboldali szavazóként. Ezúttal mindenesetre a kommunista ügynökmúlttal erősen gyanúsítható Martonyi János külügyminiszternél hízelgi be magát. 2000-től a Schmidt Mária által alapított XX. Század Intézetnél is alkalmazásba kerül, majd 2003-tól a Terror Háza munkatársa.

Az újabb, 2002-es hatalomváltásnál már nincs visszaút: bár megpróbálja, de már nem tudja visszaküzdeni magát a baloldalra. Így a nyávogós stílusú, sokakat irritáló feleségével, a politikába érthetetlen módon beszálló, (szovjet-orosz irodalomtörténésznek egyébként kiváló) Gereben Ágnessel együtt – nincs rá jobb kifejezés – a jobboldalon ragad. Időközben elmenekül az ELTE-ről, ott ugyanis örök ellensége, Krausz Tamás és csapata veszi át a történélem tanszék vezetését. A történészt a református Károly Gáspár Egyetem fogadja be soraiba. Itt kezd el oktatni, majd 2005-től Kremlinológiai Intézetet alapít.

Kun Miklós napjainkban élesen oroszellenes. Ezt sokan Woody Allen egy klasszikus filmjéből ismert örökös igazodási kényszerével magyarázzák. Mások ennél egyszerűbben csak jellemtelen neofitának tartják. Médiatörténészként belekontárkodik a napi politikai eseményekbe, s nincs olyan írása, amelyben ne bírálná vehemensen Putyin Oroszországát. Van ebben valami anakronisztikus. Valaki, akinek ilyen múltja van, aki előbb tanult meg oroszul – mely nyelven még ma is jobban beszél, mint magyarul – az ilyen vehemensen szidja az oroszokat. Mert nála oroszellenesebb történész nincs széles e hazában.

Az Echo TV-ben vezetett külpolitikai műsorai minősíthetetlenül gyengék, nívótlanok, külpolitikai értelemben használhatatlanok. Csak kárt okoznak az Echo Tv presztízsének.

A történész szakmának nincs nagyon jó véleménye történészi teljesítményéről. Kun Miklóst nem tartja történésznek a történész társadalom, a háta mögött „csemege-történész”-nek nevezik, akit csak az érdekességek ragadnak meg, de a mélyenszántó, lényeglátó történészi meglátások elkerülik a „tudós kaméleont” (ahogy Hajdú Tibor nevezi találóan egy írásában).

A jobboldal vezetői felébredhetnének, kit is melengetnek valójában keblükön. Nem lehet kizárni ugyanis, hogy Kun ma is több irányba dolgozik. Feltételezhető, hogy az egykori KGB utódszervezetei ma is zavarkeltésre használják Kun Miklóst.

K. B. – Győr

HunHír.Hu-információ