A tavasz folyamán szinte egy hét sem telt el anélkül, hogy az országot tönkretevő, kifosztó kormánypárti tényezők komprádor szabadkőműves-libertáriánus-cionista reprezentánsai ne ítélték el, vagy bélyegezték volna meg a „fasizmust”. Az ízléstelen, provokatív melegparádé ellen fellépőket is természetesen fasisztának minősítik. A cigányságnak az alapvető civilizációs normák és a nemzeti értékrend ellen manipulált csoportjai is „fasisztáznak”. Úgy tűnik az ősz folyamán tovább folytatódik a közvélemény butítása demagóg frázisaikkal.

Tudják-e ezek a gátlástalan nemzetpusztítók és gyalázók, hogy egyáltalán miről beszélnek? Az ókori római köztársaság jelképe volt az összetartást kifejező vesszőnyaláb, és az erőt jelképező bárd. Az első világháborút követő időszak Itáliájában a területi igények korlátozása, a „vittoria mutilata” a megcsonkított győzelem, a feudális elmaradottsággal terhelt korrupt liberális rendszer, a szabadkőművesség keltette önérdek és széthúzás, a szélsőbaloldal megerősödése súlyos válságot eredményezett.

Az 1919-ben alakult, nemzeti és szociális érdekeket összekapcsoló fasiszta mozgalom 1922 októberében került kormányra. Bár Itália 1926 után totális, 1927-től korporatív-hivatásrendi állam a rendszer a ventennio /20 év/ alatt páratlan eredményeket teremtett. Az olasz ipar Európa élvonalába került, megkezdődött a Dél felzárkóztatása, nagyszabású infrastrukturális beruházásokra (autópályák, középületek, lakások építése) került sor. Ma is érvényes számos ekkor hozott anya-, család- és gyermekvédelmi törvény. Szintén érvényes az 1932/818-es királyi rendelet(Legge Marconi), mely tiszti rangot biztosít a hadseregbe bevont civil diplomás szakembereknek a Riserva Selezionata/ Kiválasztott tartalék/ rendszerében.

A rendszer szános kiemelkedő sport-, művészeti-, kulturális és filmsikert ért el. A lateráni egyezmény helyreállította az egyházi államot, az állam biztosította és támogatta a katolikus hitoktatást. A kereszténység mai helyzetében talán elgondolkodtató a Duce azon kijelentése, hogy Rómában akkor lesz mecset, amikor Mekkában keresztény templom.

Az olasz külpolitika célja a mediterrán hegemónia volt, ezért szembekerült Nagy-Britanniával és Franciaországgal, melyek korábban támogatták Németország ellensúlyozása céljából. Az Adria feletti uralomért az imperialista SHS állammal alakultak ki ellentétei. Mussolini külpolitikája támogatta a versaillesi békerendszer igazságos jóvátételét.

A fasizmust nem jellemezte fajelmélet, csak a nemzeti célokkal való azonosulást várta a zsidóktól is, akik nagy számban kapcsolódtak be a mozgalomba. Már az 1922 októberi marcia su Roma, a római bevonulásban is sok száz zsidó fasiszta vett részt. Mussolini kormányában zsidó miniszterek pl. Guido Jung pénzügyminiszter, hadseregében kiváló zsidó vezetők pl. Pugliese tábornok tevékenykedtek. Zsidó fasiszták, mint Liuzzi harcoltak és estek el Spanyolországban a köztársaság elleni harcban. A háború alatt születtek ugyan korlátozó rendelkezések, de például a ma majd 100 éves szenátor, Rita Levi Montalcini agykutató tevékenységét a torinói egyetem helyett magánlaboratóriumban folytathatta. Összességében a mintegy 50000 főnyi olasz zsidóság túlnyomó része a fasiszta rendszer alatt túlélte a háborút. A Balkánon a háború alatt az olasz terület a szláv milíciák elől menekült zsidóknak az életet jelentette. Az 1926-ban létrejött fasiszta Olasz Akadémia tagjai között olyan szellemi nagyságok mellett mint Marconi, Pirandello, Mascagni, Marinetti, Gentile találhatjuk a zsidó családi kötődésű Enrico Fermi atomfizikust.

John Lukács történésztől tudjuk, hogy a fogalmak megzavarása a Szovjetunió Kommunista Pártja 1933-as határozatához köthető: a nemzetiszocializmus helyett a fasizmus kifejezést kellett használni. Vagyis akik ma a fasizmusról beszélnek a Sztálin pártjával azonosulnak, beleértve annak tömeggyilkos zsidó reprezentánsait: a milliókat elpusztító Jagoda belügyi népbiztost, vagy a háború alatt a németek kiirtására bíztató Ilja Ehrenburg propagandaminisztert.

Utolsó gondolatként, hazánk jogos revíziós céljait megértően támogatta a fasizmus. Mussolini
kimondta: ”igazságot Magyarországnak” Ciano külügyminiszter 1938 őszén a Dél-Felvidék, 1940 nyarán pedig Észak-Erdély visszatérését támogatta, így a honvédség katonai fellépés nélkül, virágesőben, a lakosság ünneplése közepette vonulhatott be a visszatért területekre. A Duce 1943-ban támogatta a Kállay-kormány külpolitikai útkeresését is.

A fasizmus ideológiája Rienzi, Dante, Mazzini, Sorel gondolataiból fakadva az idealizmus, a nemzeti szolidaritás, a hazaszeretet eszméit képviselve jött létre szemben a francia forradalom, a bolsevizmus vérontásával, a történelmi materializmus anyagelvűségével. Vezető ideológusa Giovanni Gentile oktatási miniszter, filozófus a hegeli bölcselet elveire alapoz miszerint a nemzeti kollektivitást, szolidaritást kifejező államnak az egyéni érdekeket alá kell rendelni.

Talán érdemes újragondolni fasizmus megítélését a legfrissebb vélemények tükrében is. Az olasz ellenállási mozgalom kirobbanása/1943 szeptember 8./ 65. évfordulóján rendezett megemlékezésen Rómában a Porta San Paolonál Napolitano elnök jelenlétében La Russa védelmi miniszter kijelentette, hogy tisztelet jár az Olasz Szociális Köztársaság (R.S.I.) (1943 szeptember-1945 április között Észak-Itáliában állt fenn) azon katonáinak is akik a haza védelmébe vetett hittel harcoltak. Az elnökkel ettől kapcsolata szívélyes maradt. Gianni Alemanno Róma polgármestere pedig úgy fogalmazott, hogy a” fasizmus nem az abszolút rossz, csak a faji törvények”. A polgármester értékelése szerint a rendszer jelentős eredményeket teremtett, részben igazságos volt, sokan jó hittel küzdöttek, dolgoztak érte.

Mindezekről az eltorzult gondolkodású szoclib propagandistáknak, politikusoknak publicistáknak, pedagógusoknak fogalmuk sincs.…

Dr. Károlyfalvi József

HunHír.Hu