Készülnek a perek a kórházak, a miniszter ellen. Persze, felelősségre kell vonni mindenkit, akinek a lelkiismeretét egyetlen ember élete is terheli. Ez IS durva. De remélem, hogy felelősségre vonják azokat a gyerekeket is, akik kitalált indokokkal, “szociális alapon” juttatták kórházakba a szüleiket, olyan embereket, akiknek annyi volt a betegsége, hogy öregek voltak, és nyűggé váltak a család számára, kényelmetlen és kellemetlen feladattá, zavaró körülménnyé a nyaralások, bulizások közepette, akiknek csak a nyugdíja volt fontos, az a pár forint is kellett még a gondtalanabb élethez.

Mikor apám beteg lett és haldoklott, millió ilyet láttam nagyon sok kórházban. Mikor kérdeztem, miért vannak ott, hozzájuk miért nem megy senki, még a nővérek is lehajtották a fejüket, pedig nem nekik kellett volna szégyenkezni.

Az érem másik oldala azoknak a – kicsit sem fideszes – nővéreknek a történetei, akik elmesélték, hány száz olyan szerencsétlen öreg volt a kórházakban, akiket elfekvő helyett ott “tároltak” a most nagyon ajvékoló családtagok, akiknek a kórlapján “szociális indok” szerepelt, mert még mindig kevesebbe fájt a főorvos zsebébe tolni havonta pár tízezrest, mint kifizetni egy rendes idősotthonban az ápolásért a százezret, vagy a nyugdíj 90 százalékát. Így legalább a többit el lehetett tenni és költeni a mama nyugdíjából.

Aztán amikor haza kellett vinni, rájöttek, hogy pelenkázni, megetetni, törődni vele, a gyógyszert beadni nem olyan izgalmas és klassz, mint használni a lakását, a nyugdíját. A házi ápoló bizony sokba kerül, és már nehéz volt találni. Olyan idősek voltak százával a kórházakban, akik ha a gyerekeik tisztességgel törődtek volna velük, nem így járnak, akik mesélnek otthon, ágyukból az unokáiknak, és ha gyengék is, de élnek. Nem infúzión, hanem szereteten, mert tán azt érzik, van feladatuk. De hát idős szülőre se idő, se pénz, se türelem nem szokott lenni. Olcsóbb a boríték a zsebbe, és sokkal kényelmesebb, könnyebb befektetni elfekvőként, mind éreztetni vele, hogy fontos tagja a családnak, és igenis szükség van rá.

Könnyebb infúzióban vitamint adatni, mint kicipelni a napra, és sétálni vele egyet. Na, ez a “szociális indok” a kórlapon. Remélem, amikor megindulnak a perek, ezeket is előveszik majd, és bemutatják a bíróságokon, és majd elmesélik, mit NEM tettek meg azért a szülőért, aki nekik adta az életét, a türelmét. az idejét és persze a pénzét. Utolsó leheletéig.

Szóval remélem, hogy ahogy a TASZ meg a Helsinki bizottság elindítja a pereket az állam és a kórházak ellen, lesz olyan tökös ember, aki felvállalja, hogy ezek ellen az embernek nem nevezhető képződmények ellen is elindítja, akik így bántak a szüleikkel, és most másokra hárítva saját felelősségüket még kártérítéseket követelnek. Mert hát a pénzből sosem elég, ugye?

Varga Moncsi – Hunhír.info