„Menedékben – Amerikai diplomaták Mindszenty bíborosról 1957-1970” címmel a Magyar Napló-Írott Szó Alapítvány gondozásában a minap dokumentumkötet jelent meg. Deák András Miklós, Somorjai Ádám OSB és Zinner Tibor munkája 840 oldalon rendkívül fontos információkat árul el Mindszenty budapesti (az USA nagykövetségén való) száműzetésének másfél évtizedéről, arról, hogy amerikai diplomaták milyen benyomásokat szereztek mindennapjairól.
Két szemelvényt idézünk ide ezúttal. Az egyik Alfred Puhan egykori amerikai nagykövet (1969-1973) 1990-ben közölt visszaemlékezéseiből való.
„Nyilvánvalóan remeteéletet élt a nagykövet irodájában, ahová megérkezésekor elszállásolták. Nagyon kevés kívülállóval találkozott. Közülük egyik König bécsi bíboros volt, aki évente egyszer-kétszer eljött Mindszentyhez. A találkozóknak nem sok értelmük volt azon kívül, hogy mindannyiszor meggyőzték Königet: a bíboros egy csökönyös öregember, aki teljesen elmaradt a korától. […] Még az ablakon is ritkán nézett ki. Egyszer megjegyeztem neki, hogy sötét a szobája, mire azt válaszolta: szívesebben veszi ezt a fajta sötétséget, mint hogy a Szabadság téri szovjet emlékművet nézze az ablaka előtt.”
(The Cardinal in the Chancery and Other Recollections, idézi Ibolya Anna, in: Hetek, 1999. április 17.)
A másik egy távirat („Teendők Mindszenty személye körül” címmel), ami szintén eléggé beszédes. Ebből kitűnik, mi is volt a feladata a bíboros „személye köré” rendelt amerikai diplomatának például 1968-ban: „át kell fésülni” a bíborosnak küldött leveleket, újságokat, folyóiratokat, „emigráns típusú kiadványok”-at, sőt „meg kell vizsgálni a szennyes ruhák csomagjait, hogy biztosan ne legyenek bennük titkos üzenetek”! Tartani kell a kapcsolatot továbbá gyóntatójával is. Ha meglátogatja őt vagy a gyóntatót, „valószínűleg az a legjobb, ha néhány háztömbbel arrébb parkol le, hogy ne keltsen szükségtelen figyelmet”. Kisebb kéréseit viszont mindenképpen teljesíteni kell: „Vigyük el a borotváját a borbélyhoz, hogy fenje meg, gondoskodjunk arról, hogy „a hétvégén megkapja a Neue Zürcher Zeitungot, adjunk át üzenetet a szakácsnak az ételről, vagy varrassuk meg a ruhadarabjait stb).” Nem véletlen mindezek tükrében, hogy maga a bíboros többször hangoztatta: nem vendégnek, hanem rabnak tekinti magát a budapesti amerikai nagykövetségen.
Szóval Mindszentynek még a szennyes ruháit is ellenőrizték, nehogy titkos üzeneteket találjanak azokban. Úgy élt az USA budapesti nagykövetségén tizenöt éven át, hogy semmit nem láthatott még Budapestből sem! Más földi halandó ilyenkor könnyen meglehet, hogy megőrül, ő azonban mégsem vesztette el hitét, reményét, szeretetét. Mindebből is látszik, milyen óriás volt ő a megannyi törpe között.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
