Az öt évvel ezelőtt az MTV székházához vezényelt 94, éppen Budapesten, továbbképzésen tartózkodó baranyai rendőrnek azóta sem segítettek feldolgozni azt a szégyent és kudarcot, ami az ostrom alatt érte őket- írja a népszabadság pécsi tudósítója, Ungár “Muki” Tamás, az egykori szombathelyi vízügyi mérnök. Az amúgy szakmailag kiváló és hatalmas gyakorlattal rendelkező újságíró lebegteti: a rendőrgórék felvetették maguk között, hogy forradalomnak minősíthető-e a tévéostrom. Mert ha utóbbiról van szó, akkor szabad-e keményen fellépni a kormányfő távozását követelőkkel szemben, hátha holnap már az utcai harcosok vagy azok szövetségesei és felbujtói lesznek a hatalmon – vacilláltak állítólag.

A baranyai egység azért volt a fővárosban, mert épp akkor vettek részt egy évenként esedékes karhatalmi továbbképzésen. S ha már Pesten tréningeztek, élesben is bevetették őket. Nem igaz, hogy tapasztalatlan rendőrök voltak, s az is álhír volt, hogy eltévedtek volna Budapesten. A valóság az, hogy a Rendőrségi Biztonsági Szolgálat négy IFA teherautója szállította őket a székházhoz, a járműveket pedig fővárosi sofőrök vezették. Ám az egyik lámpánál a negyedik autó pirosat kapott, s lemaradva dugóba került, ezért érkezett ez a jármű 25 perc késéssel a Szabadság térre. Hogy miért nem használták az autók a megkülönböztetett jelzést, senki sem tudja.

A baranyai egyenruhások nem szépítik a dolgot: a székháznál csúfosan megbuktak, ráadásul mindezt élőben adta a tévé, ami fokozta a szégyenüket. A kudarcot azonban nem saját tehetetlenségükkel magyarázzák, hanem a rendőri vezetés hozzá nem értésével. Emiatt érkeztek a székházhoz korszerűtlen és hiányos felszereléssel. A Pécsről magukkal vitt „cucc” ugyanis a nyolcvanas évek színvonalát képviselte. A plexipajzs egy közepes erejű ütéstől is megrepedt, a gumibot rövid volt, hiányzott a könyök- és a lábszárvédő, a könnygázspray kevésnek bizonyult. A megszólaló rendőrök úgy tudják, a Baranya megyei főkapitányságnak akkor már volt korszerűbb felszerelése, de takarékossági okokból nem azt vitték magukkal, hiszen csak gyakorlatra mentek. A bajt fokozta, hogy még ebből a muzeális védőeszcájgból sem jutott mindenkinek, legalább tízen puszta kézzel érkeztek a tévéhez.

De talán ez a gyalázatos felszerelés is elég lett volna, hogy szétkergessék a székházra támadókat, mondták többen, ha a rendőri vezetés jól méri fel a helyzetet, és határozottan ad parancsot. Ám a kivezényelt állomány megtapasztalta, hogy a csúcson teljes a káosz, s emiatt a közvetlen parancsnokok tanácstalanok. Állítólag a pajzs mögött várakozó baranyai csapat fülébe visszajutott, hogy a rendőri vezetés nem tudja eldönteni, minek minősítse a mind agresszívebb demonstrációt: tüntetésnek, huligánok randalírozásának? Esetleg forradalomnak? Mert ha utóbbiról van szó, akkor szabad-e keményen fellépni a kormányfő távozását követelőkkel szemben, hátha holnap már az utcai harcosok vagy azok szövetségesei és felbujtói lesznek a hatalmon.

A székházostromnál szégyenben maradt egyenruhások és a sorsukat átérző társak idézhetetlen kifejezésekkel minősítik mind a mai napig az akkori rendőri vezetőket. „Kiderült róluk, hogy olyanok, mint a tévében nyilatkozgató celebek, csak beszélnek, de nem mondanak semmi érdemit. Médiapojácák.”

Hunhír.info kommentár:

Hunhír.info