Még mindig köztünk bolyong Elie Wiesel szelleme. Bár pénteken végre eltávozott hazánkból, vasárnap este az atv nevű szennycsatorna jóvoltából ismét találkozhattunk a „holocaust”-cápával: a Pont7 című műsorban Bánó András beszélgetett a nagy emberrel (az interjút még előző csütörtökön rögzítették, s „meglepetésként” advent harmadik vasárnapjára időzítették a vetítését).
A nagy ember többek között beszélt arról, mi a különbség a „holocaust” és más népirtások között, mi az egyedi a „holocaust”-ban, van-e különbség a Soá és a „holocaust” szó között. Wiesel szerint a „holocaust” jellegzetessége az, hogy „egyedülálló esemény a történelemben erkölcsi szempontból”. Az örmény népirtás tehát „erkölcsi szempontból” nem kirívó. Ahogy a Gulág sem.
Elmesélte azt is, hogy manapság is gyakran álmodik az apjával, sokszor látja maga előtt apja halálát, aki a barakkban haldokolva fent feküdt egy ágyként szolgáló dobozban (?), ő lent volt, s nem volt szabad elhagynia a helyét, ezért apja úgy halt meg, hogy ő nem lehetett mellette. Ismét új verzióval gyarapodtunk, hiszen a jeles ember önéletrajzi könyve – „Az éjszaka” – szerint éppen fordítva történt: apja volt lenn, ő fenn, s bizony mellette volt késő estig, míg föl nem mászott az apja fölötti priccsre aludni. S aztán átaludta apja halálát. Bánó András – lehet, hogy nem is ismeri Wiesel említett könyvét – nem tett fel keresztkérdést….
Bánó András szövegei is érdekesek voltak. Szerinte Hitler valamennyi európai zsidót ki akarta irtani, de ez csak az első lépés lett volna: utána a világ valamennyi zsidóját is elpusztította volna. Hogy ezt honnan tudja, azt nem árulta el. Bánó elmesélte, hogy járt Auschwitzban, s a múzeumban, az üvegfal mögött látta a rengeteg, fölhalmozott bőröndöt. Majd teátrálisan megkérdezte: ennyi bőrönd láttán hogyan lehet tagadni, hogy az összes táborbeli zsidót elgázosították? A kérdés persze felettébb ostoba: egy gazdátlan bőrönd látványából még nem következik, hogy annak tulajdonosa gázkamrában végezte. De Wiesel vette a lapot, ostorozta is rögvest a buta, erkölcstelen „holocaust”-tagadókat, s kifejtette: nem érti, hazánkban miért nem sújt le a törvény ökle az ilyen bűnösökre.
Bánó András ezután hazai vizekre evezett, az antiszemitizmus kapcsán szóba hozta a Jobbikot és a Gárdát. Wiesel őszintén el is mondta a véleményét: a Jobbik „erkölcstelen csoportosulás”, a Gárda pedig különösképp az, hiszen tagjai nyilas egyenruhában mászkálnak. A „holocaust”-cápa ezek szerint soha nem látott nyilas uniformist, különben nem mondott volna ilyen bődületes hülyeséget. Igaz, a nyilas uralom idején – vallomása szerint – ő már Auschwitzban tartózkodott.
Bánó aztán a terrorizmusról faggatta a jeles embert, többek között az „iszlám fasizmusról”. Igen, ezt a jelzős szerkezetet használta. Wiesel szerint nagyon sok erőszak munkál a világban, amely az iszlámból ered, de persze vannak azért jó dolgok is a Koránban. Majd az öngyilkos merényletek kapcsán ezt mondta: „Nagyon várjuk az iszlám azon hangját, amely elítéli ezeket”. Én is nagyon várom a zsidóság azon hangját, amely elítéli a palesztinok évtizedek óta tartó lemészárlását. Például a zsidó Wiesel hangját.
Aztán Wiesel már a kommunizmusról beszélt, s Bánó zavarba jött. Az eszmével is baj van? – vágott Wiesel szavába. Wieselt azonban ez az okvetetlenkedés nem érdekelte, nem kímélte a vörös rendszert. Ez a rész volt az interjú egyetlen értelmes, hasznos mozzanata.
Aztán még fecsegtek egy jót Jeruzsálemről, s Bánó feltette a nagy embernek a kérdést: mit tanácsolna a hazai zsidóságnak. Wiesel semmit sem tanácsolt, mert – mint mondta – nem él Magyarországon, nem ismeri kellőképpen a helyzetet. Érdekes, amikor a Jobbikról és a Gárdáról kérdezte Bánó, akkor nem volt ennyire tartózkodó. Akkor kertelés nélkül „erkölcsellenes csoportosulás”-nak nevezte a nemzeti radikális pártot.
Köszönjük meg ezt a minősítést Elie Wieselnek. Az ő ítélete a Jobbik számára dicséret. Micsoda zavarban lennénk, ha a „holocaust”-cápaként elhíresült, egyszemélyes „erkölcstelen csoportosulás” meleg szavakkal emlegette volna a Jobbikot! Vona Gáborék számára az lett volna a vég. Mert akit az „erkölcstelenség” szimbólumaként ismert Wiesel dicsér, az maga is az erkölcstelenség gyanújába keveredik….
Falusy Márton – HunHír.Hu
