Mi is a szabadkőművesség valójában? Csupán egyike a titkos társaságoknak és felforgató mozgalmaknak, vagy egy új világvallás? Aligha járunk messze a valóságtól, ha leszögezzük: igen, új – vagy nagyon is régi? – világvallás, ugyanis van hitrendszere, szertartástana, kultusza, vannak szerpapjai és főpapjai.

Aki a szabadkőművesség céljait és eszközeit bírálja, netán kétségbe vonja, hogy
emberbarát, békeszerető, hazafias és istenhívő szervezet volna, azt a liberális média rögvest antiszemitának kiáltja ki. Ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy vezetői ma már mind zsidók, és páholyaik szellemisége is az, amit számos liberális könyvpiacon fellelhető kiadvány egyértelműen elismer, mint például Michael Bradley könyve (Titkos társaságok könyve. Pécs, 2006. Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója), amelyből megtudjuk, hogy a szabadkőművesség mai hatalmának mértékét „senki sem ismeri”, ám annyi bizonyos, hogy jelenleg „már százezer páholy tagjaként több mint hatmillió szabadkőműves él a világon”. (52. o.) Azt sem titkolja el, hogy a szabadkőművesség „metafizikai hitét nem a Bibliából meríti. Kultuszaik forrása a középkori héber misztika, a Kabbala.” (54. o.) Elismeri továbbá, hogy a páholyból nem lehet csak úgy kilépni, mivel belépéskor a következő esküt kell letennie a leendő szabadkőműves testvérnek:

„Őszintén és ünnepélyesen ígérem és esküszöm, hogy mindig tisztelem, örökké rejtem, soha nem fedem az ősi szabadkőművesség rejtett misztériumát, sem részben, sem egészben. […] Ha megteszem, nem kisebb büntetés sújtson, mint torkom átvágassék, nyelvem tőből kitépessék. Temessenek a sekély tengerpart durva homokjába, ahol a dagály napjában kétszer apad és dagad, ha bármikor is tudatosan és akarattal megszegem a szabadkőművességhez tett szent eskümet. Isten engem úgy segéljen.” (55. o.)

Van azonban olyan szertartáskönyvük is, amelyben a leteendő eskü nyílt Isten-tagadás:

„Esküszöm, hogy nincs más hazám, mint széles e világ! Esküszöm, hogy nem szűnöm meg végsőkig és mindenek felett küzdeni a nemzeti határok ellen! Esküszöm, hogy egzisztenciámat is feláldozom a progresszió és az egyetemes egység diadaláért! Esküszöm, hogy életem árán is leverem azokat, akik istentiszteletből ember és ember közé válaszfalakat emelnek! Esküszöm, hogy nem hiszek sem istenben, sem a lélek halhatatlanságában!” (Kausz József: Liberalizmus és a sajtó. Máriabesnyői Missziós Naptár, 1939.)

A szabadkőművesség „rejtett misztériumát” azonban még a szabadkőművességen belül is csak a legfelsőbb vezetők ismerik teljesen: a náluknál alacsonyabb szinteken működők csupán vak végrehajtók. Bradley idézi Manly Palmer Hall 33. – tehát legfelső – rendbeli tiszteletbeli szabadkőművest, aki A szabadkőművesség elveszített kulcsa című művében bevallja: „A szabadkőművesség testvériség a testvériségben: két szervezet létezik, egy külső és egy, a kiválasztottakat befogadó belső: az egyik nyílt, a másik szigorúan titkos. A látható társaság kellemes, baráti társaság, elismert, megbecsült emberek köre. A láthatatlanok köre titkos és magasztos testvériség, amely felesküdött, hogy szolgálja a szent titkot (areanum arcandum)”. (53-54. o.)

A szabadkőművességgel foglalkozó könyvtárnyi irodalomból mindazon, a bolsevista-liberális cenzúra által bezúzásra ítélt művek, amelyek 1945 előtt jelentek meg, ontják az imént idézett tényekhez hasonló leleplezéseket. Csak elenyészően kevesen ismerik ma már ezeket, noha zömük fellelhető az Országos Széchenyi Könyvtárban vagy az Országgyűlési Könyvtárban. Aki a szabadkőművesség titkait kutatja, annak nélkülözhetetlen közülük az olyan művek ismerete, mint amilyen például Ketteler Vilmos Manóé (Lehet-e hívő keresztény szabadkőműves? Pécs, 1866. Lyceum Nyomda), Bartha Tamásé (A szabadkőművesség. Kimeritő felvilágositásul a magyar intelligentia számára. Eger, 1873. Érseki Lyceumi Nyomda), Doctor Veridicus-é (Mi a szabadkőművesség? Mily eszközökkel dolgozik? Mi a célja? Bp. 1920. Magyar Országos Véderő Egyesület), Georg Michel Pachtleré (A szabadkőművesség titkos harca trón és oltár ellen. Pécs, 1876, Lyceum Nyomda), Sullay Istváné (Szabadság, egyenlőség, testvériség, vagy: mi a szabadkőművesség alapelve, czélja, kiviteli eszközei, eredményei és veszélye az államra és az egyházra? Eger, 1879. Érseki Lyceumi Nyomda), Sinceritas [Bielcsik János]-é (A szabadkőművesség támadása az egyház és a magyarországi püspöki kar jogai ellen. Bp. 1888. „Hunyadi Mátyás” Intézet), Dr. Machovich (Csápori) Gyuláé (A szabadkőmivességről. Esztergom, 1895. Buzárovits Gusztáv Nyomdája), Stolz Albáné (A malterkanalas vitézek. Leleplezések a szabadkőműves konyhából. Pozsony, 1897-1898. Oktató Népkönyvtár), Dehon Leo-é (A szabadkőművesség munkája. Fordította Buday János. Bp. 1903. Stephaneum Nyomda), Nógrádi Gyuláé (A szabadkőművesség titkai. Nagyvárad, 1904. Szent László Nyomda), Miklóssy Istváné (A szabadkőművesség önleleplezése. Bp. 1912. Stephaneum Nyomda), Müller Jenőé (Világosság a páholyban. Eger, 1918. Érseki Lyceumi Könyvnyomda), Barcsay Adorjáné (A szabadkőművesség bűnei, mellékelve: Palatinus József: A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy védelme alatt működött páholyok tagjainak névsora. Előszó: Wolff Károly. Bp. 1921. Egyesült Keresztény Nemzeti Liga), Caesareus-é (A budapesti zsidó-liberális sajtó és a szabadkőművesség. Bp. 1922. Pátria Nyomda), Nesta Helen Websteré (Secret Societes and Subversive Movements (London, 1924), magyarul: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak. Fordította Tudós-Takács János. Bp. 2004. Gede Testvérek Bt.), Ludendorff Erich-é (L. E. tábornok leleplezése a szabadkőművesség titkainak jelentőségéről. Bp. 1928. Stádium Rt.), Somogyi Istváné (A szabadkőművesség igazi arca. Bp. 1929. Apostol Nyomda. 2 kötet, hasonmása: Bp. 2000. Gede Testvérek Bt.), Wichtl Frigyesé (Szabadkőműves gyilkosságok. Wien, 1936. Nehardea G. m. b. H.), Kocsis Gézáé (A kétarcú szabadkőművesség. Bp. 1939. Magyar Élet), Leon de Poncins-é (A forradalom titkos erői: szabadkőművesség, zsidóság. Fordította vitéz Endre László. Bp. 1939. Stádium Rt., hasonmása: Bp. 2001. Gede Testvérek Bt.), Palatinus Józsefé (Szabadkőművesek Magyarországon. Bp. 1944. Könyv- és Lapkiadó Rt.).

Különösen is kiemelendő a szabadkőművességnek a Trianon előidézésében való oroszlánrészét bizonyító művek közül a Magyarország feldarabolása és a szabadkőművesség című dokumentum (A Párizsban 1917. jún. 28.-án, 29-én és 30-án tartott szabadkőműves kongresszus. Franciából fordította Kovács István. Bp. 1934. Buschmann F. utódai) és Kőrösi László tanulmánya (Térképek a szabadkőművesség szolgálatában. Bp. 1940. „Nyilas” Lap- és Könyvkiadó Rt.).

Ezekből a sajnos mindmáig időszerű művekből egyértelműen kiderül a szabadkőművességnek az 1789-es francia forradalom, Trianon és a bolsevizmus előkészítésében betöltött vezető szerepe, az, hogy a szabadkőművesség mennyire – ahogyan fogalmazott Huszár Károly (1882-1941) néhai miniszterelnök – nemzeti veszedelem: „A szabadkőmívesség hasonló a folyondárhoz. Eleinte alig látszik a hatalmas tölgyön. Néhány év múlva ellepi az egész fatörzset, elszívja előle az életnedveket, befutja ágait, elfogja a világosságot és a levegőt a fa elől, úgy hogy az beteg lesz. Néhány év múlva rothadásnak indul az egészséges fa. Egy kis szél is kidönti ekkor a régi, erős törzset és az élősködő növény vígan él és virul jótevőjének rothadó tetemén.” (A szabadkőművesség nemzeti veszedelem. Bp. 1941. Élet Nyomda Rt. 31. old.)

Nem meglepő tehát, hogy XII. Kelemen pápa 1738-ban „In eminenti apostolatus specula” (eredeti szövege megtalálható: H. Denzinger-A. Schönmetzer SJ: Enchiridion Symbolorum. Freiburg im Breisgau, 1973. Herder, 499. old.) kezdetű bullájában meghagyta: katolikus hívő nem lehet szabadkőműves. Ugyanezt megerősítették utódai közül XVI. Benedek (1751), VII. Piusz (1821), XII. Leó (1826), XVI. Gergely (1832), IX. Piusz (1846), XIII. Leó (1884).

Foglaljuk össze ezek után célkitűzéseiket!

• Minden pozitív vallás, legfőképpen a katolikus, megsemmisítése, az állam és az egyház szembeállítása, a hitoktatás világi iskolákban való eltörlése, az egyház állami támogatásának megvonása vagy csökkentése.
• A nemzeti öntudat eltörlése, a szakrális szimbólumok (horog- és nyilaskereszt, Árpád-házi zászló, Magyar Szent Korona, Szent Jobb stb.) kigúnyolása, a zsidó filozófiai és politikai tanítások terjesztése a köz- és felsőfokú oktatásban, az írott és elektronikus sajtóban.
• A homoszexualitás és egyéb nemi eltévelyedések hol nyílt, hol burkolt népszerűsítése, a válás természetesnek tekintése, a házasság szükségtelennek tartása és helyette az „élettársi kapcsolatok” ajánlása, a szingli életmód, a feminizmus, a „gender-mozgalom” hirdetése.

Lássuk eszközeiket is!

• A kétpólusú (liberális-demokrata felosztású) parlamenti rendszerek politikusai.
• A liberális újságírók, könyvkiadók- és terjesztők, egyetemi tanárok.
• A látszólag konzervatív, „keresztény” értelmiségiek, akik kényesen vigyáznak, nehogy „antiszemitának, nacionalistáknak” nevezzék őket. (Többnyire zsidó származású személyek, régi, találó szóval „zsidólikusok”.)

Mindezek miatt egy szabadkőművesség elleni szövetkezet létrehozását szorgalmazta egykor XIII. Leó pápa. Ennek céljait legtalálóbban így foglalta össze egy magyar pap, Dr. Machovich (álnevén Csápori) Gyula (1858-1937) A szabadkőművesség elleni szövetkezet kézikönyve és a magyarországi szabadkőművesek névsora c. könyvében (Esztergom, 1887. Buzárovits Gusztáv Nyomdája):

„1. Soha be nem lépni a szabadkőműves vagy más hasonló titkos társulatba (kilépni, ha valaki elég szerencsétlenül benne van).
2. A különféle választásoknál nem szavazni olyan emberekre, akikről tudva van, hogy szabadkőművesek s a szekta társadalom- s vallásellenes terveit támogatni készek.
3. Nem tartani olyan lapokat, amelyeknek szerkesztői tudvalevőleg szabadkőművesek s amelyek az ő tanaikat terjesztik, hanem inkább oly lapokat választani, amelyek a szövetkezettel tartanak.
4. A szövetkezet tagjai kötelezik magukat, hogy gyermekeikkel s mindazokkal, akikre befolyással bírnak, már kora ifjúságuktól fogva megfogadtatják, hogy a szövetkezet tagjainak kötelezettségeit (1. pont) meg fogják tartani.
5. A szövetkezet tagjai kötelezik magukat, hogy szolgáiktól és a munkásoktól, akiknek munkát adnak, a lehetőség és körülmények szerint követelni fogják, hogy legalább az első kötelezettséget (1. pont) elvállalják.
6. Harcolni, amennyire lehet, a szabadkőműves intézmények ellen (vagy legalább
megakadályozni a rosszat, amit tesznek) s különösen a felekezet nélküli iskola ellen: s ellenkezőleg, támogatni minden szabadkőművesség-ellenes intézményt és társulatot, a felekezeti iskolákat, a katolikus köröket, a vallásos egyleteket stb.” (14-15. o.)

Dr. Csápori Gyula javaslatához csak annyit tehetünk hozzá, hogy elsősorban az Egyháznak lett volna és lenne kötelessége egy ilyen „szabadkőművesség-ellenes szövetkezet” elveinek és gyakorlatának kicsit konkrétabb kidolgozása, majd létrehozása is, mivel a már említett pápák szabadkőművességet elutasító nyilatkozatai kevésnek bizonyultak. Látva, mi történik évtizedek óta a Vatikánban, úgy hiszem, erre még sokáig várhatunk. Addig is, amíg netán létrejön, tudatosítanunk kell felvilágosító munkával (főleg az imént felsorolt művek minél alaposabb ismeretével), hogy Krisztust követő és nemzetben gondolkodó ember nem lehet szabadkőműves, mivel „a szabadkőművesség nem egyéb, mint a semitismus hittérítő propagandája, mely a humanismus köpenyébe takaródzik.” (Cato [Minke Béla]-L. C. Harrincourt: Isten ellen! A katholikus egyház megdöntésére alakult világszövetkezetek szervezete, eszközei és harczmodora, több szörnyű bűntényeik leírásával. Bp. 1892. 108. o.)

Ifj. Tompó László – Hunhír.info