Kétségbeejtő tudatlanságról vagy tudatos érzéketlenségről tett tanúbizonyságot Erdő (Grünwald) Péter bíboros az InfoRádiónak tegnap adott interjújában. Ráadásul úgy tette, mintha ez ügyben való nyilatkozata a katolikus Egyház hivatalos állásfoglalása lenne. Holott erről szó sincsen.

De lássuk nyilatkozatát!

„A Katolikus Egyház álláspontja szerint az igazságos és emberséges büntetés-végrehajtásra, nem pedig a halálbüntetésre kell törekedni. A katolikus egyházban erről világegyházi szintű hivatalos álláspont van, ez pedig a katolikus egyház katekizmusának 2267. pontja – tehát egy külön fejezet foglalkozik ezzel a kérdéssel. Amelyet ráadásul a 90-es évek végén módosítottak és pontosítottak is a legmagasabb pápai tekintéllyel.”

Persze, ahogyan tegnap idéztem Schütz Antalt (aki pedig a Katolikus Egyház mindmáig legnagyobb teológusát, Aquinói Szent Tamást), valóban jobb megmenteni egy beteg testrészt, mint levágni. De ha menthetetlen, ráadásul a többi testrész működését végzetesen meggátolja, sőt ellehetetleníti, melyik orvos nem tenné ezt?

A bíboros az új katekizmus említett pontjáról kifejtette:

„Ebben arról van szó, hogy természetesen az államnak kötelessége megvédeni a polgárait a jogos önvédelem keretében. Majd egy olyan bekezdés következik, amely a „napjainkban” szóval kezdődik. Én nagyon fontosnak tartom ezt a kifejezést, mert a katekizmus azt mondja, hogy napjainkban általában lehetséges az, hogy az állam megvédje a legsúlyosabb bűncselekmények ellen a polgárait anélkül, hogy halálbüntetést alkalmazna. Majd odateszi, hogy tehát elkerülhetővé válik a halálbüntetés, és zárójelben feltételezi, hogy erre most már soha sincs szükség.”

Kérdezem tisztelettel, melyik állam az ma, amelyben nincs halálbüntetés és megvédi a legsúlyosabb bűncselekmények ellen polgárait?

Ám alighanem hiába is várnók tőle ebben érdemi választ. Pedig egy egyházjogásztól ezt ab ovo elvárhatnók. Ehelyett kétségbeejtő tudatlanságról vagy tudatos érzéketlenségről tesz tanúbizonyságot interjújában, amikor a halálbüntetés „legsebezhetőbb” pontjáról beszél:

„Amikor a katolikus tanítást említjük, évezredek keresztmetszetét nézzük. A történelemben nyilván az igazságos háború, a jogos önvédelem és ennek kapcsán a kollektív önvédelemnek a joga voltak azok a témák, amik fölmerültek. Az igazságosság volt a fő kérdés. Éppen itt van a halálbüntetésnek a legsebezhetőbb pontja, mert hányszor előfordul bírói tévedés, hányszor voltak koncepciózus, igazságtalan perek, amelyekben ártatlan embereket halálra ítéltek és kivégeztek. Ez olyan nagy embertelenség, olyan nagy bűn és hiba, hogy ezt mindenképpen el kell kerülni. Ez megéri a fáradtságot, ezért kell az összes többi eszközt kompetensen, magas színvonalon és megbízhatóan alkalmazni.”

Mindenki, akibe egy szemernyi kereszténység szorult, vagy akár csak józan paraszti ész, tudja, hogy mindazok, akik ma a halálbüntetés visszaállítását nélkülözhetetlennek tartják, nem politikai, hanem köz- és államveszélyes bűnözőkkel szemben alkalmaztatnák végső elrettentésül a büntetésnek ezt az eszközét.

Lehetséges, hogy a bíboros erre mindeddig nem is gondolt? Egy egyházjogász, akinek betéve kellene ismernie az egyházjog szellemét meghatározó katolikus tanítást, amit leghívebben Aquinói Szent Tamás foglalt egybe? Vagy ismeri, és mégsem annak megfelelően gondolkodik?

„Ahol az állam olyan gyönge, hogy esetleg nem tudná a büntetés-végrehajtást halálbüntetés nélkül hatékonyan biztosítani, ott a halálbüntetés alkalmazásával is nagyobb a valószínűsége az embertelenségnek és az igazságtalanságnak.” – fejezte be mondanivalóját. Úgy tűnik, e mondata alapján a bíborosnak nemcsak a katolikus tanítással, hanem a formális logikával is komoly nehézségei vannak. Csakhogy ő hazánk bíborosa, aki ilyen képtelenséget nemhogy ebbeli, hanem magánemberi minőségében sem mondhatna.

Mert mi a helyzet mondjuk Bándy Kata bűnbánást mindmáig nem tanúsító gyilkosával? Netán engedjük majd szabadon, mert azzal az embertelenségnek és az igazságtalanságnak kisebb esélyt adnánk, mint a reá való halálbüntetés kiszabásával és végrehajtásával?

Földi halandó legyen a talpán, aki logikusan követni képes a bíboros e nyilatkozatát. De ilyen halandó létezik-e egyáltalán? Egy tény. Olyan főpap utasítja el személyében a halálbüntetést, aki az ezt egykor reánk, magyarokra kiszabók halálos és nyilvános bűneiről mindmáig hallgat.

Azok közé tartozik, akik soha egy szóval nem emelték fel főpásztori szavukat a délvidéki, erdélyi, felvidéki magyarirtás kézzelfogható tényei és felelősei ellen. Akik ott vannak valamennyi holocaustszentély avatásán, de soha sincsenek ott egy valódi magyar mártír, vértanú, vagy confessor, azaz hitvédő tényleges rehabilitálását óhajtók sorában.

Tudom, vannak, akik közbevetik, de hát hány és hány emlékkonferencia vagy tanulmánykötet foglalkozik a bíboros kormányzása óta mondjuk Mindszentyvel! Igen, de vajon valóban tükrözik-e ezek a néhai főpap igazi felfogását, a nemcsak a kommunizmust, hanem a mögötte egykoron állt és ma is álló világot felosztó politikai-gazdasági köröket is leleplező gondolatvilágát?

Vajh hányszor szólalt fel például egy, a kommunisták által meghurcolt Uzdóczy-Zadravecz István püspök, vagy a hitvédelem sajtóapostola, Bangha Béla jezsuita, aztán a tomista bölcselet nesztora, Szigeti József dominikánus atya méltó rehabilitálása érdekében? Mit tett, netán tesz ma azért, hogy az Apostoli Szentszék könyvkiadója, a Szent István Társulat, az első szent királyunkról nevezett májusi könyvhét alkalmával nemzeti sorskérdéseinkre is megfelelő keresztény válaszokat nyújtó, jó hét évtized óta hozzáférhetetlen kiadványok sokaságával álljon végre elő?

Vagy miért, hogy a máriapócsi kegykép éppen hazánk néhai fővárosában, működése székhelyén, Esztergomban nem volt látható a közelmúltban? Netán az Istenanya képmása megzavarta két holokausztkonferenciára történő felkészülése közben? Lehet, hogy vannak, akik ezt ütődött kérdésnek tartják, de könyörgöm, miért, hogy soha sem akkor nyilatkozik, amikor kellene, és ha mégis, még csak véletlenül sem úgy, ahogyan tőle elvárható lenne?

Megannyi kérdés, ámde csak egy biztos. Az, hogy Erdő (Grünwald) Péter megadta magát. Helyesebben megint megadta magát. Ki tudja, hányadszor. Kérdés, miféle újabb stallummal fogják ezt honorálni. Azért reméljük, nem Szent Péter apostol székével.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info