Totális zűrzavar tombol bizonyos berkekben. Valaki hol zsidó, hol német, hol más, amúgy viszont, van, hogy mindegyik egyszerre. Mondom, ember legyen a talpán, aki ebben a világban, amire ők nyomják rá a képüket döntően, ki tud igazán igazodni.
Íme két hírcikk a Mazsihisz honlapjáról. Az egyik – nem véletlenül kezdjük az alábbival – vasárnap arról informált, hogy Angela Merkel a dachaui náci koncentrációs tábor felszabadításának 70. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen kijelentette:
„A zsidó élet a német önazonosság része, a diszkriminációnak, a kirekesztésnek és az antiszemitizmusnak pedig nincs helye Németországban.”
Próbálom ízlelgetni az idézetet, pláne első tőmondatát. Szóval a zsidó élet a német önazonosság része. De mióta és mitől? Felvonulnak előttem a német szellem nagyságai, a Nibelungenlied-től a Fauston át a Tännhauserig. Nem, egyszerűen nem értem, ezeknek konkrétan mégis mi közük az említett élethez?
No de persze ne a jelenlegi német kancellárasszonytól várjuk erre a választ. Nem sok kárt tett eddig sem a tudományban. (Ezt mondták hajdanában azokról, akik nem erőltették meg magukat az iskolapadban, de azon túl sem.) Ő csak arra képes, hogy azt visszhangozza, amit szájába adnak. Most is ezt tette:
„Angela Merkel hangsúlyozta, hogy az államnak és az állampolgároknak egyaránt kötelező határozottan fellépnie a zsidóellenességgel, a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájával és a kirekesztéssel szemben.”
Mondjuk arról, hogy a munkanélküli bevándorlók korlátlan befogadásával szemben is így ilyen határozottsággal ildomos-e Goethe földjén eljárni, mintha ezúttal is elfeledkezett volna megszólalni. Ami azért is felettébb furcsa, mert az efféléknek a német kultúra gyarapításában való szerepük valahogy meglehetősen ismeretlen.
No de nézzük csak a másik hírcikket! Szombaton a Mazsihisz honlapja bibliográfiai sorozat publikálásba kezdett a zsidó történelem és kultúra tanulmányozásához. Ennek során várják a kiegészítéseket, „minden olyan magyar vagy idegen nyelvű tudományos vagy ismeretterjesztő könyv, könyvfejezet címét, amit Önök javasolnának a bibliográfiába, hogy együtt szerkeszthessük a listát”.
Nagyszerű, így (remélhetően historikus kollégáim nevében is) ezennel élek a megtisztelő lehetőséggel. Az eddig közölt könyvészeti felsorolásban ugyanis nem találok egy könyvet. Amiről Zeke Gyula történész pedig egykor így nyilatkozott:
„A bibliográfia használója kénytelen félretenni a vészkorszak dicstelen szereplője iránti ellenérzését. Az összeállítás igen gazdag, mellőzhetetlen a történeti kutatás számára.” (Gonda László: A zsidóság Magyarországon 1526-1945, 1992)
Nos, a szóban forgó munka szerzője vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály, műve címe pedig: A zsidókérdés magyarországi irodalma. 1943-ban jelent meg először, majd utánnyomásban 1999-ben. Jelenleg azonban ismét nem kapható. Holott, Zekével hangsúlyozandó, nélkülözhetetlen munka. De nem foglalkozom most ismételt értékelésével. E portálon ezt ugyanis már megtettem.
Kérdés, hogy odaát mikor fogják ezt megtenni. Mert lehet megint kirekesztésről papolni, azonban ha ezt azok teszik, akik alighanem a legnagyobb kirekesztők, nincsen miről beszélni.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info