Ez a kérdés változatlanul, ha arra gondolunk, kiknek a művei nem kaphatók a közvélemény alakítására hivatott könyváruházak láncolatában. Mert bármennyire is minden írott sajtóterméket elsöpörni látszó az elektronikus média, azért a könyvek kultusza még azért nem merült teljesen a feledés homályába. Viszont igazi nagyjaink műveit könnyebb interneten, mint könyváruházak polcain megtalálni. Vajon miért?
Válaszul némi történelmi oknyomozás. Rovatunkban többször szóltunk az 1945 és 1946 között megjelent négy indexről. „A fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek négy jegyzéké”-ről. Amit kiegészített 1950-ben a „Népkönyvtári Központ” „Útmutató üzemi és falusi könyvtárak rendezéséhez” című brosúrája, valamint 1952-ben és 1953-ban a „Népművelési Minisztérium” által kiadott „Elavult könyvek jegyzéke” három kötete.
Ez utóbbi emlékének felidézése sajnos nagyon is aktuális, hiszen nemzeti költőink, íróink javát ma is ugyanúgy minősítik bizonyos közvéleményt formáló hatalmasságok, ahogyan akkor abban tették. Mindjárt az első, 519 oldalas kötet bevezetőjében ezt olvassuk ugyanis:
„Ez a jegyzék azoknak az irodalmilag értéktelen, tartalmilag silány, elavult, nagyrészt szépirodalmi könyveknek a felsorolását tartalmazza, amelyek nem érdemesíthetők arra, hogy a kulturális felemelkedés útján járó dolgozó népünk olvasmányai legyenek. A most közreadott jegyzék nem teljes, ezért azt a közeljövőben kiegészíteni szándékozzuk.”
De kik is kerültek reá? Az angolszász ponyvairodalom valóban feledhető fércművein kívül azonban nemzeti irodalmunk két világháború közötti markáns alkotói is. Néhány név közülük, zárójelben jelezve, hány művük minősült „elavult”-nak:
Ajtai-Ackermann Kálmán (8), Alföldi Géza (5), Blaskó Mária (59), Csurka Péter – Csurka István édesapja – (19), B. Csürös Emília (11), Dénes Gizella (31), Dövényi Nagy Lajos (11)
Herczeg Ferenc (1), Koszterszitz József (10), Marschalkó Lajos (3), Radványi Kálmán (9), Somogyváry Gyula (27), Tormay Cécile (2), Wass Albert (1), Zaymus Gyula (38).
Hanem lássuk csak a második, 104 oldalt kitevő, 1953-ban megjelent kötetet! Ezen olyan mű is szerepel, mint Bánhegyi Jóbé (Magyar nőírók), vagy Gabányi Jánosé (Magyar várak legendái). Nem hiányzik róla ugyanakkor Nyirő József sem három kötettel (Az elszántak, Halhatatlan élet, Isten igájában), valamint – nem tévedés! – Fekete István, akinek viszont „A koppányi aga testamentuma” Kolozsvári Sándor rajzaival 1937-ben megjelent kiadása váltotta ki a jegyzékkészítők undorát. No és persze Wass Albert, aki négy további tétellel szerepel rajta (Csaba, A kastély árnyékában, Mire a fák megnőnek, A titokzatos őzbak).
A harmadik, 118 oldalasra sikeredett kötetből aztán már Sértő Kálmán sem maradt ki két művével (Falusi pillanat, Gyászjelentés), sőt Wass Albert eladdig elavultnak tekintett műveihez társult ezúttal pályakezdő regénye, a „Farkasverem” is. De hogy kacagjunk is egyet az elvtársi bornírtságon: Baktay Ervin „Magyar utazó Indiában” című kötete sem kerülte el a rostázást. A három jegyzék pedig nem máshol, mint a Vörös Csillag Nyomdában készült Budapesten, a „fasisztának, szovjetellenesnek, antidemokratikus”-nak nevezett sajtótermékek „újrahasznosításá”-val.
Kísért a múlt bizony. Vajon hány könyvesboltban még csak nem is hallottak a felsorolt „elavult” művekről és szerzőkről! Amiből egy a tanulság: a szellemünk legjobbjait megtiprók éberek voltak, minden elébük került művet listáztak, ami akár csak egy kicsit is eltért elvárásaiktól.
De szép is lenne, ha az 1945-utáni tiltójegyzékek mára már csak a történészek kutatási csemegéi lennének! Ámde valahogy mégsem csupán azok. Összeállítóik szelleme mindmáig kísért ugyanis az élet szinte minden területén. Bár 1989 óta hivatalosan minden mű kiadható és terjeszthető, úgy tűnik, mégis egyre kevesebb azok száma, akik az egykor száműzött nagyjainkat újra kiadják és pláne, akik műveiket forgatják is.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
