Mégpedig karácsony napján, és ama médiaréteg főgurujától, aki évtizedek óta szakmányban űzi nemzetünk lejáratását külföldön. Paul Lendvairól van szó, aki ezúttal sem tagadta meg önmagát. Valósággal pusztabunkóknak néz bennünket, magyarokat, akik elutasítják a „modernizáció”-t, mint „ezelőtt száz vagy még több évvel”.

Ugyebár aligha szükséges elemeznünk, mit is olvasatában a modernizáció. Olyasmi, ami nélkül amolyan kőkorszaki lények vagyunk csak. E mondatban lehetne talán legtömörebben megfogalmazni Paul Lendvai Néphazugságnak adott interjújának üzenetét. De vegyük csak sorra a benne foglaltakat!

„Az Európai Unió minden csalódással, konfliktussal, önzéssel együtt a modern európai történelem egyik nagy sikere.”

Ugyan mitől, kérdezhetnők. Egy ország kamatrabszolgaságba süllyesztése, egy nemzet naponkénti brüsszeli megalázása siker?

„Brüsszelben, Párizsban, Berlinben alábecsülték, mennyire szétesett állapotban voltak a friss csatlakozó társadalmak, mennyire nem dolgozták fel a nacionalizmust és milyen óriási utat kell megtenniük politikai tapasztalatok nélkül. A közép-európaiak, így a magyarok is túlbecsülték a Nyugat segítőkészségét.”

Fordítsuk csak le ezt magyarra! Bugris bunkók voltunk, kisebbrendűségi komplexusokkal terhelt, szánalmas nép, amelyik csak ácsingózni tudott a szuperművelt nyugatra. Azt hitte, ingyen kapja majd tőle banánt, noha az sehol sincsen így. Meg kell érte dolgozni, de hát ez nekünk nem ment ezúttal sem.

„Senki sem ígérte, hogy az osztrák, olasz vagy német bankok, befektetők karitatív alapon tevékenykednek majd, természetes, hogy nyereséget szeretnének elérni. Nem mintha nem fordult volna elő mohóság, kapzsiság, ügyetlenség, de hát mi lett volna a cseh, a szlovák, a lengyel vagy a magyar gazdasággal külföldi tőke, nyugati bankok nélkül? Ebből az egészből lett végül a kettős kiábrándulás, ellenszenv, irigység és előítélet.”

Ismerős fogalmazás. Ha kivonnánk hazánkból ezúttal a Joe bácsikat, a derék bankárokat, vajh mire mennénk? Maradna a fütyülős barackpálinka meg a bő gatya, nemde?

„A dolgokon nem javít, hogy az osztrák bankok, az Erste vagy a Raiffeisen, amelyek nagy szaktudást és tőkét hoztak Magyarországra, óriási veszteségeket szenvednek el. Az ország közben visszaesik a múltba, ugyanúgy elutasítja a modernizációt, mint ezelőtt száz vagy még több évvel.”

Érdekes egy világ. Úgy látszik, vannak, akiknek az embertömegek lenyúlása „nagy szaktudás”-nak számít. Amiből ha nem kérünk, magunkra vessünk. Akkor hazánk, miként „Kelet- és Közép-Európa majdnem minden állama”, „nacionalista” marad.

„Bármi is lesz Magyarországon, a Nyugat senkinek sem fog biankó csekket adni. A támogatásért újra meg kell majd dolgozni.”

Vagyis minden tál lencsét oda kellene adnunk a szuperművelteknek. Ezt üzeni nekünk Paul Lendvai, az Europäische Rundschau főszerkesztője. És elvárná persze, hogy azt mondjuk hazája nyelvén: „Danke schön.” Igen, itt tartunk, kedves olvasó. Úgy tűnik hát, nehéz név elébe nézünk ezúttal is, bőven lesz kikkel megküzdenünk.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info