Portálunkon az imént Szabó Dezsőtől idéztünk lassan száz éves keresetlen sorokat arról, kiktől és miért szükséges „visszafoglalunk” javainkat. Amivel korántsem állt egyedül a maga korában. Éspedig olyannyira nem, hogy a saját maguk által bevallottan liberális kortársai között is akadtak jócskán olyanok, akik ugyanígy vélekedtek.
Most közülük Pierre Paul Leroy-Beaulieu (1842-1912) francia nemzetgazdászt idézzük, aki a huszadik századelőn így jellemezte azokat, akiktől leginkább vissza akarta foglalni „Az elsodort falu” legendás írója hazánkat:
„Testi tulajdonságaik: sovány, vézna, elcsenevészesedett, beteges külszínűek.
Életjelenségeik: gyorsan szaporodók, korán érők, öreg ifjak, gyermekkorban kevés közöttük a halandóság, hosszú életűek, idegrendszerük fejlettebb, mint izomzatuk, ezért idegesek, őrültségre hajlandóak, a testi munkát nem szeretik.
Lelki sajátságaik: értelmesek, az okosság azonban náluk csak önérdek: alkalmazkodók, olyanok, mint a felolvasztott fém, minden formába öntheted, anélkül, hogy anyaga változnék: minden alkalmazkodásuk mellett is szívósan ellenállók, értelmiségük pontos, szabatos, számítók, előrelátók, gyakorlati érzés nagy bennük, életrevalók, erős akaratúak, bámulatosan kitartók.
Erényeik: családiasak, gyermekeik iránt önfeláldozók, gondosak, otthonosak, mértékletesek, saját nejük iránt gyöngédek, a szertartásokat becsülik, összetartók, fajukat áldozatosan szeretik.
Bűneik: ravaszok, kétszínűek, önhittek, parvenük, elbizakodottak, keményszívűek, szűkkeblűek, önzők, makacsok, mikor büszkék akarnak lenni, szemtelenekké lesznek, tolakodók, gazdagságukat, tudásukat fitogtatók, mások hagyományait, véleményeit nem tisztelik, ezért bomlasztók, gúnyolók, szatirikusok, mint minden túlérett, enervált faj, kihívók és türelmetlenek, lelkiismeretlenek, becsületre nem sokat adnak, mindenből üzletet csinálnak, hálátlanok befogadóikkal szemben.
Végeredmények: lelkük különb, erősebb testénél: róla nem áll: ép testben ép lélek. Értelmük nagyobb jellemüknél.”
Ezeket olvasva bizony aligha túlzás, ha az állítjuk, hogy a néhai liberális francia közgazda mintha nagyon is fején találta volna ama bizonyosat, vagyis más szavakkal tükröt tartott mindazok elé, akik csak folyton szemellenzőt ismernek. Mert a lényeg, hogy mások hagyományait, véleményeit nem tisztelik.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
