Alighanem igazuk van azoknak, akik azt mondják, a balféltekén már nem lehet tovább süllyedni. S hogy mennyire, mutatja a Néphazugság mai cikke, amely fájlalja, hogy „a vasárnapi nyitva tartásról szóló vitában alig esik szó a bevásárlóközpontok sajátosságairól”. Amikre égető szükség lenne szerintük még ilyenkor is.

Persze ők ilyet, hogy „Úr napja”, nem ismernek. Ők más napokat ülnek meg áprilistól novemberig. Ami a magánügyük lenne természetesen, ha nem akarnák ebbeli felfogásukat is mindenkire ráerőltetni. Ők ugyanis az óhajtást, kívánást s az efféle szerényebb szavakat hírből sem ismerik. Csak az akarást, de azt aztán mindenáron.

Mint az antiklerikalizmusban továbbra is verhetetlen orgánumban most Seres Antal, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének „tudományos főmunkatársa”. Aki persze ezúttal sem maradt a kaptafánál. Nem, ő különleges egy fajta: mindenhez ért, mindent megmagyaráz, szóval mindenre van kádenciája.

Miként most arra, miért is nem jó, ha vasárnap bezárják a bevásárlóközpontokat. Merthogy ezzel „megölik a kicsiket”, a bennük lévő, túlnyomórészt bérlő kis- és középvállalkozásokat, melyeknek „a magas bérleti díjak miatt létkérdés a vasárnapi forgalom”. Meg amúgy mindenki másnak. Mert maga a földi paradicsom:

„A bevásárlóközpontok sokfunkciós létesítmények, folyik bennük vendéglátás, szolgáltatás, szórakoztató és kulturális szerepük is jelentős: mozi, műjégpálya, kulturális rendezvények, gyermekjátszóház stb. Ezen funkciók egy része kifejezetten a szabad- (vasár-) napokon él.
A bevásárlóközpontok hétvégén a fiatalabb generáció részére korszerű, kulturált körülményeket biztosító közösségi találkozóhelyként is funkcionálnak. Mindenki láthatja, aki ezekben a létesítményekben jár, hogy a fiatalok jól érzik itt magukat.”

Már akik közülük, feleljük. Mindenesetre önmagáért beszélő idézet. Igen, így írnak mindazok, akiknek fogalmuk sincsen az élet igazi értelméről és szépségeiről, magáról a kultúráról, vagy éppenséggel a jó értelemben vett szórakozásról. Retardált agyuk képtelen ugyanis megérteni, hogy nem az idiótábbnál idiótább filmek, reklámműsorok szüntelen megnézése és a selejtesebbnél selejtesebb árutermékek állandó megvétele, vagy a dobhártyarekesztő mulatóhelyeken való dorbézolás kellene, hogy kitöltse idejüket még ezen a napon is.

Valaha vasárnap délelőtt templomba igyekeztek, azután otthon meghitten megebédeltek, miközben kicserélték érzéseiket, gondolataikat. Aztán délután olvastak, színházba, múzeumba mentek, avagy barátlátogatásra, netán ősszel pinceszerre. Magyarán más volt ez a nap, mint a többi. Úgy tűnik, ez fáj az egykor a proletár internacionalizmust, ma a globális világhatalmat képviselőknek, akik minden természetes közösségi magatartásformának és életminőségnek esküdt ellenségei.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info