Akár itt pontot is tehetnénk címünk végére. Vagy felkiáltójelet. Az ördög ugyanis közmondásosan nem alszik. Merthogy a minapi kormányellenes demonstrációk kísértetiesen emlékeztetnek a tizenkilencedik s huszadik század szerény utcai erőfitogtatásokkal kezdődött, de aztán anarchiába torkollott utcai „megmutatásai”-ra mindazok részéről, akik sehol sem az éppen hivatalban lévő kormányt akarják csupán leváltani. Nem, ennél ők sokkal messzebbre akarnak nyúlni, s ha kell, bármi áron.
Hadd ne kelljen most a tizenkilencedik század második felétől kezdve bemutatnunk az efféle nyilvános „megmutatások”-at, azokat a röpcédulákat és szórólapokat, amelyekkel a tömegeket felhergelték mindenféle létezett vagy létező rend ellen. Mindegyikét pontosan azt jellemezte, hogy kizárólag csak demagóg jelszavakat tudnak skandálni, aztán amikor ugyebár csak egy kicsit is a csupor közelébe jutottak, kiették annak tartalmát. Zsigerileg gyűlöltek mindent és mindenkit, ami és aki náluknál tehetségesebb volt, még ha csak egy paraszthajszálnyira is.
Így tettek nálunk különösen is a Károlyi Mihályék és Jászi Oszkárék által előkészített forradalom gyermekei, a százharminchárom napos rémuralom kilincsorrú szájhősei, akik például általános szesztilalmat rendeltek el – mondván, „az alkohol öl, butít és nyomorba dönt” –, aztán az elkobzott italkészletet megitták és eladták külföldre. Mindegyik bőrkabátos demagóg vezérelve az volt: „Majd én megmutatom!” Hát meg is mutatták, de nem a paradicsomot, hanem a poklot. Akárcsak 1945-től. De ezt ugye nem kell most részleteznünk?
Miként reméljük, különösebben azt sem, hogy a mostani verbális erőfitogtatásuk során mire is megy ki ama bizonyos. A „Néphazugság” mai számában Boda András arról számol be, hogy az „új ellenzék” soraiban már „némi bizonytalanság is érzékelhető a hogyan továbbra adott válaszaikban”. Nyilván bennük a félsz, mi lesz, ha kiderül, olyanok, mint voltak egykor Potemkin falvai. Nincs mögöttük semmi. Amire eklatáns példa a beszámolójában idézett egykori Iwiw-alapító, Várady Zsolt, aki „átlátható, tisztességes adórendszerért küzd”.
S nem áll meg a félúton elégedetlenkedőivel, hiszen amint bejelentette, „2015. január 2-ra az Operaházhoz – »a nagy rendszerellenes tüntetés harmadik évfordulójára« – rendhagyó megmozdulást szerveznek”. „Ennek során nem egyszerűen a rendszerrel szembeni elégedetlenségünknek kívánunk hangot adni, hanem annak is, milyen értékek mellett, és hogyan képzeljük el az országot, amelyben élni mindannyiunknak jobb lenne, mint most” – fogalmazott. Nos, hogy milyen „értékek”-et vallanak magukénak, ugye jobb nem szólni.
Vagy arról, mit ér a „demonstrálók tizenkét pontja”: „1. Az internetadót ne vezessék be, 2. Alakítsanak ki kiszámítható adórendszert. 3. Hozzanak létre egy korrupcióellenes szövetséget. 4. Bánjanak jól a közpénzekkel, kérjék számon a politikusok vagyonosodását. 5. Érjen véget az oligarchák uralma. 6. Kapjanak védelmet a földön gazdálkodók. 7. Senkit se hagyjanak az út szélén. 8. Vonják vissza a kormány oktatáspolitikájának minden elemét. 9. Állítsák le a pénzkivonást a szociális szférából. 10. Adjanak több jogot és magasabb bért a munkavállalóknak. 11. Szakadjon meg az ország orosz függése 12. Épüljön fel pártsemleges demokrácia.” Igen, nem tévedés, ennyi. Ha Károlyi Mihály élne, bizton megörülne neki.
Egy azonban már most teljesen biztos. Ha nem áll eléggé a sarkára a kormány, különösen is a gazdaság, a szociális szféra és a média terén, akkor az efféle „megmutatás”-ok csak szaporodni fognak. Távol álljon tőlünk, hogy ama bizonyosat a falra fessük tevékenységeik túldimenzionálásával, de nem tehetjük meg, hogy ne emlékeztessünk arra: valaha így kezdték 1871-ben Párizsban, s így folytatták 1912-ben Budapesten („vérvörös csütörtök”!), majd 1918-ban és 1919-ben Budapesten. És akkor még nem is beszéltünk vén kontinensünk más országairól. Hiába, a régi cserkészjelszó – „légy résen!” – úgy tűnik, ezerszer aktuálisabb ilyen téren is, mint volt egykor.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
