Mert ez a kérdés, nem pedig az, hogy a közismert múltú Schwezoff Dávid az aranyborjúnak éppen melyik féltekén ül. Úgy látszik, olyan a Síp utca világa, mint a néhai pártkádereké volt. Mindegy, hogy Virág vagy Pelikán elvtársnak hívták.

De lássuk, minek apropóján is írjuk ezt! Íme a Mazsihisz honlapja tegnapi hírcikkének alábbi beszédes részlete:

„A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) Elnökök Tanácsa felkérte a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) közösségét, hívja vissza tisztéből Schwezoff Dávid ügyvezető igazgatót, egyúttal felszólította az ügyvezetőt, hogy mondjon le tisztségéről – olvasható a Mazsihisz honlapján.

A Mazsihisz Elnökök Tanácsának tagja a BZSH elnöke, a Magyarországi Autonóm Orthodox Hitközség elnöke és az összes vidéki taghitközség vezetője. A testület szeptember 7-ei ülésén 15 igen, 4 nem és 2 tartózkodás mellett megszavazta azt az állásfoglalást, amely szerint „erkölcsileg elfogadhatatlannak tartja, hogy legnagyobb taghitközségének, a BZSH-nak ügyvezető igazgatója olyan bizonytalan és zavaros előélettel, illetve bizonytalan háttérrel rendelkezik, mely rendkívüli kockázatokat hordoz”. Az elnökök tanácsa ezért Schwezoff Dávid visszahívását kérte a BZSH-tól „annak érdekében, hogy a magyarországi zsidóság presztízsét a közéletben vissza lehessen szerezni” – olvasható a honlapon.”

Nem úgy tűnik, olyan ez a belháború, mint hajdan Lenin és Trockij, vagy Kun (Kohn) Béla és Szamuely vitája? Mert maradva csak az utóbbi kettős eseténél, Kun nem azon háborodott fel, miket tett Szamuely, hanem hogy miként. Nyilvánosan akasztott, nem titokban. Vajon véletlen, hogy a mostani tisztségleváltásról is ez jut eszükbe a históriában jártasabbaknak?

Nos ahhoz, hogy „a magyarországi zsidóság presztízsét a közéletben vissza lehessen szerezni”, valahogy több kellene. Ahhoz együtt kellene munkálkodnia a nemzettel. Nem annak eszményeit és eszményképeit lejáratnia örökösen, hanem azokat tisztelnie.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info