Aki azt hinné, csak az olyan húzónevektől, mint amilyen Szabó Dezső, Tormay Cécile, Nyirő József vagy Wass Albert, áll fel ama bizonyos a liberális demokraták hátán, nagyon tévedne. Nem. Tényleg eljutottunk odáig, hogy zsigerből gyűlölnek mindenkit, aki csak egy kicsit is kilóg a kánonjukból. Ilyetén Jókait is kivonnák az oktatásból!

Ki bizony. A Magyar Hírlap pénteki számában Bayer Zsolt arról adott hírt, hogy egy bizonyos 444.hu nevezetű liberális portál anarki nevű (saját portréja helyett Che Guevaráét feltüntető) állandó szerzője a magyar- és a világirodalom eleddig kötelező olvasmányokká tett alkotásai jelentős részén verte el a port. Bizony neki például már Móricz is gyanús. Talán ő sem eléggé liberális. Akárcsak Jókai. Vagy Verne, Dumas, Dickens, Defoe. Legnagyobb bánatára az, „aki magyarul olvas, esetleg még ír is, nem kerülheti meg őket”. Nagy mesemondónk regénye valahogy különösen is céltáblája. Ezt firkantotta róla ugyanis:

„Ha nekem Kőszívűt kellene tanítanom hetedikben, csak annyit mondanék róla a gyerekeknek, hogy nyugodjatok meg, ez is irodalom, de ennél szarabb már nem lesz.”

Igen, így, szóról szóra. Tömény ötvenes évek – mondhatjuk erre. És alighanem joggal.
Eszünkbe juttat ugyanis egy 1950-ben megjelent, negyvennyolc oldalas propagandakiadványt: Útmutató üzemi és falusi könyvtárak rendezéséhez. Kiadta a „Népkönyvtári Központ” részéről bizonyos Sallai István, s az a Budapesti Szikra Nyomda állította elő, amely az 1945-től bezúzott „fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus” sajtótermékekből nyomtatta ki a történelmi materializmus valamennyi brosúráját. Beszédes bevezetőjében ezt olvassuk:

„Az itt közzéadott jegyzék tartalmazza azoknak a könyveknek címeit, amelyeket nem javasolunk ezekbe a könyvtárakba.”

Micsoda gondoskodás! Nehogy a sztahanovista élmunkás, ha netán este párnájára dőlne, reakciós szemeteket olvasson. De kiket is? Szemezgessünk belőle!

Andrássavich Géza: Kecsketenyésztés, Benedek Elek: Édes anyaföldem, Falusi bohémek, Hazánk története, Honszerző Árpád, Nagy magyarok élete, Testamentum és hat levél, Fekete István, Kittenberger Kálmán, Márai Sándor minden műve, Krasznai Elza: A legjobb szegedi szakácskönyv, Prinz Gyula: Magyarország földrajza, Tamási Áron: Ragyog egy csillag, Ábel Amerikában, Csalóka szivárvány, Három játék, Jégtörő Mátyás, Magyari rózsafa, Rügyek és reménység, Szülőföldem, Szűzmáriás királyfi, Téli verőfény, Virágveszedelem, Virrasztás.

A múltat tehát végkép nem törölték el. Itt él közöttünk. S persze korántsem csak „anarki” portálján. Elég lenne átfésülni „értelmiségijeink” könyvtárát. Cseppet sem csodálkoznánk, ha kiderülne, több bennük a szocreál ballaszt, mint a klasszikus érték. Mert korántsem csak az olyan húzónevektől, mint amilyen Szabó Dezső, Tormay Cécile, Nyirő József vagy Wass Albert, áll fel ama bizonyos a liberális demokraták hátán.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info