Merthogy az embervilág nemcsak szentekből áll, ugyebár. Amelynek belátásához ráadásul nem kell feltétlenül pszichológusnak lenni, minthogy elég hozzá a józan paraszti ész is. Történt ugyanis, hogy a minap Ruzsics Ferenc, Keszthely polgármestere kijelentette: „Kegyetlen tettnek, szégyennek tartom azt, ami a zsidókkal történt, és mindent meg kell tenni, hogy ilyen még egyszer elő ne forduljon, de a zsidók között ugyanúgy volt jó ember és gazember, mint a magyarok között”.

Erről adott hírt tegnap az ATV. De lássuk csak közelebbről a történteket! Íme:

„Legszívesebben elfelejtené Keszthely az Auschwitzban elgázosított 800 polgárát – írja a Magyar Narancs a keszthelyi polgármester és egy blogger vitájának összefoglalásként.
Egy volt keszthelyi lakos, a holokauszt-túlélők leszármazottja saját blogot indított. Ott írta: „sem a város (hivatalos) oldalán, sem a – feltételezem, nagyrészt a város által szerkesztett – wikipedia.hu oldalán nem találtam nyomát annak, hogy 1944-ben történt Keszthelyen valami egészen durva”. A blogger Keszthely város honlapján is szeretett volna változást elérni, mivel ott sem talált utalást az elhurcolt zsidókra, miközben a keleti fronton elesett városiakról, a visszaesett turizmusról, illetve a város öreg harangjának sérüléséről megemlékeznek ugyanitt.
A blogger szerette volna, hogy az önkormányzat egészítse ki a honlapot a vészkorszakra vonatkozó információkkal, és ezt levélben kezdeményezte a polgármesternél. Azt is javasolta, hogy Keszthely is csatlakozzon a Csillagos házak programhoz, és jelölje meg a hajdani gettók helyét.”

Ám hiába is erőltette túlélőnk, amit nem lehet. Ugyanis a polgármester, aki nem mellesleg a Fidesz és a KDNP helyi képviselője, határozottan elzárkózott városa honlapjának módosítása elől, s a Magyar Narancs érdeklődésére, „terveznek-e megemlékezést a holocaust áldozatairól, illetve mi a véleményük a gettók helyének megjelöléséről”, azt válaszolta: „Keszthelyen a holokauszt-emlékévben az önkormányzat nem tervez külön megemlékezést a városból elhurcolt zsidókról.”.

Mondhatnók, gyengébbek kedvéért még hozzátette, „minden évben megemlékeznek a doni áttörés évfordulóján és a hősök napján az első és a második világháború áldozatairól, ezért nem látja szükségesnek, hogy a zsidó áldozatokról külön megemlékezés legyen”. S ezt követően, hogy feltegye az i-re a pontot, így zárta kommünikéjét:

„Kegyetlen tettnek, szégyennek tartom azt, ami a zsidókkal történt, és mindent meg kell tenni, hogy ilyen még egyszer elő ne forduljon, de a zsidók között ugyanúgy volt jó ember és gazember, mint a magyarok között.”

Persze nem lenne az a Magyar Narancs, ami, ha itt pontot tett volna ezen amúgy minden épelméjű ember számára világos mondat végére. Nem, elkezdte pörgetni, régi jó szokásához híven, a mókuskereket. Megkérdezte: „Milyen módon függ össze a zsidók elhurcolása és megölése azzal, hogy voltak-e köztük jó vagy rossz emberek?”

A polgármester úgy tűnik, angyaltürelmű valahogy, mert még erre is akadt kádenciája. Arra kérte ugyanis a közismerten humanista orgánumot, ne forgassa ki a szavait, hiszen jómaga „csak arra gondolt, hogy a zsidók ugyanolyan emberek, mint a nem zsidók”.

Vagyis, függetlenül attól, miről károg majd a polgármester részéről elhangzottak miatt az ATV és a Magyar Narancs, úgy tűnik ebből az esetből is, egyre többeknek van már untig elegük az örökös kettős mércézésből. Igen, az áldozat az áldozat volt, függetlenül attól, hordott-e kipát vagy nem. Illene ezt végre odaát is tudomásul venni.

Ha képesek ugyan erre egyáltalán. Mert lelki szemünk előtt megjelenik a polgármestertől idézett címbeli mondat odaát talán már holnap megjelenő olvasata, imígyen: „A polgármester azt mondta: „Az elhurcolt zsidók között voltak gazemberek is.”.” S akkor aztán irány Strasbourgba, természetesen.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info