Ez a kérdés persze 1917 óta permanensen fennáll mindenhol, ahol felütötte a fejét, de nálunk jó ideje különösen is. Arról, hogy önmaga juttatja folyton kátyúba hazánkat, hallani sem akar. Önmagát sohasem, mindig csak másokat tekint demagógoknak. Médiumaikban egyre gyakrabban megjelenő bűnbakkereséseik egyértelműen pszichológusért kiáltanak.
Szerintük ugyanis világunkat egyedül az általuk haladóknak, demokratikusaknak nevezett személyek és intézmények varázsolhatják paradicsommá. A nemzeti entitások, kultúrák és általában a vallások bornírtak szemükben.
Úgyszólván egyetlen épkézláb javaslatuk sincsen persze arra, akkor mégis miket kellene az általuk eleve meghaladottnak ítélt eszmék és rendszerek helyébe állítani? Ha pedig mégis valamiféle világmegváltó ötlettel állnak elő, az ember csak fogja a fejét. Mint tette ezt a Néphazugság szombati számában Herényi Károly. Aki szerint legjobb lenne, ha a politikai paletta mindkét oldalának képviselői helyett végre kiváló szakemberekre hallgatnánk.
Olyanokra, részletezte, mint a kiváló Bánfalvi Istvánra és munkatársaira, a „LÉT-pénz rendszerének kidolgozóira, ugyanis csak ők rendelkeznek olyan programmal, amelyik „a szegénység és a társadalmi leszakadás tragédiájára gyors és adekvát válaszokat ad”. Lássuk hát, miről van szó! Íme:
„A LÉT-pénz lényege, hogy minden magyar állampolgár születésétől haláláig egy a politikai közösség által alanyi jogon biztosított összeghez jutna havi rendszerességgel. Szegény is, gazdag is. A gazdag miért? Hogy ne legyen funkciója annak, aki eldönti, ki a szegény, ki a gazdag. A gazdagoktól egy igazságos adórendszer a többletpénzt visszaveheti. Ez a pénz kizárná annak a lehetőségét, hogy bárki megfagyjon vagy éhen haljon. Ennyi. Semmi luxus és semmi jólét.”
Ennyi, semmi több. Mert, folytatja Herényi, „egy ember, ha már embernek született, ezt megérdemli”. Akár dolgozik, akár nem. Csak úgy. Arról, hogy ezt az ilyetén amolyan Joe bácsiként működő állam hogyan és miből finanszírozná, nem közölt részleteket. Csak annyit jegyzett meg, hogy erről „hosszan és értelmesen el lehetne vitatkozni”.
Hát legfeljebb hosszan, de értelmesen aligha. Ugyanis erről az embernek tüstént a Kádár-korszak jut eszébe. Amikor is a tanácselnöknek hiába jelentették, hogy körzetében egyre többen törik ki kezüket-lábukat a lakóhelyüktől a munkahelyükig vezető úton, amiért azt jó lenne végre lebetonozni, inkább egy kórház építését javasolta, hogy mindazokat, akikkel ezután is ez történik, legyen hol ellátni.
Amiért aztán az is eszünkbe jut, mennyire nem tekinthetjük eléggé nagynak a Teremtő állatkertjét, amelyben nemcsak Herényi, Bánfalvi és aranydíjas szakemberei, hanem Hargitai Miklós urasága is szépen belefér. Aki a mai Néphazugságban szedte le ama bizonyosat saját oldaláról:
„A baloldal nemcsak apró, de suta is, olyannyira, hogy már önmaga fenntartására is alig képes. Fel-feltűnnek ugyan átmeneti messiások – most éppen Tóbiás József van soron –, de a tábor nem lett nagyobb, csak zászlóból van egyre több.”
De ha már a baloldalnak nevezett állatorvosi ló megdöglött, nehogy bárki más lova is éljen – gondolja. Hiszen a többi sem különb, sőt!
„Ezen a tájon az oldalfüggetlen populista demagógiának, a némi karizmával rendelkező macsó politikusi apafigurának, illetve a keresztény (magyarul: nem zsidó) és magyar (magyarul: a fokozhatatlan bornírtságokat nemzeti lózungokba csomagoló) politikai programnak van a legnagyobb piaca.”
Gyönyörűséges egy mondat, javasoljuk is a nyilván magára már nem sokat várató Volt egyszer egy Néphazugság című album Aranyköpések elnevezésű fejezetében való elhelyezésére. Merthogy elmúlik ám a világ dicsősége, pláne a baltekéé. Amin már semmilyen „fordulat” nem segít, pláne nem „komolyan gondolt baloldali értékvilággal” való. Hiszen ahogyan már annyiszor leírtuk: kár erőltetni, ami nem megy!
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
