A pofátlanságnak úgy tűnik, tényleg nincsen határa. A levitézlett MSzP nagyágyúja, Kovács László volt külügyér azt magyarázgatta a tegnapi Néphazugságban, hogy miért éppen a „haza bölcse” nevét írta pártjából egy húszfős kör a zászlajára? S meg is találta a választ: azért, mert ő a „szerepét nem kívánta személyes előnyökre váltani”. És mondja ezt egy olyasvalaki, aki ugye nem éppen erről vált közismertté.
„Az Ausztriával létrehozott kiegyezésben játszott meghatározó szerepét nem kívánta személyes előnyökre váltani. Pedig a kort kutató történészek szerint szinte bármilyen tisztséget megkaphatott volna az Osztrák–Magyar Monarchiában. Ő azonban semmit sem igényelt. Megelégedett azzal, hogy sikerrel teljesítette a maga által vállalt küldetést. A mai szocialista politikusok számára is kiindulópont kell legyen, hogy a politikai szerepvállalás nem karrier, hanem szolgálat. Célja nem a személyes hatalom, nem a személyes előnyök megszerzése, hanem a haza, a társadalom minél szélesebb többsége boldogulásának előmozdítása kell legyen.”
Igen, nem tévedés, az idézet Kovács Lászlótól való. Megkíméljük természetesen olvasóinkat pályája ismertetésétől. Vagyis annak bizonygatásától, milyen személyes előnyökre váltotta szerepét.
Amúgy persze ebben sincsen semmi új. A baloldal ugyanis bárhol üti fel fejét, mindig vizet prédikál és bort iszik. Ráadásul nem is keveset. Ismert például, hogy 1919-ben százharminchárom napos pünkösdi királyságuk kezdetén mindjárt alkoholtilalmat rendeltek el. Bezárták a külvárosi kocsmákat is, a szőlősgazdáktól elvették borkészletüket, ők maguk viszont rendszeresen lerészegedtek. Például Lányi Ede kalocsai jezsuita művéből (Vörös naplóm, 1919) megtudjuk, hogy amikor elfogták Gaudényi kocsmárost, forradalmi vádbiztost, „egy híd alatt a vízben lappangott, miután a házakban nem akarták elbujtatni: kocsmájában a vörös vezetőség pezsgőraktárát fedezték föl. Hja, a „buta tömeg” csak tartsa meg a szesztilalmat, a vezér urak pezsgőzhetnek mások helyett is!”.
De, ismételjük, ugyanez volt a helyzet általuk mindig, mindenhol. Így Franciaországban is. Nyisztor Zoltán szerkesztőt idézzük a Magyar Kultúra 1936. október 5-i számából:
„A francia kormányelnöknek, a szocialista Blum úrnak a nagytőkével való kapcsolatai régóta ismeretesek. Hogy ő magában az elméleti szocialistát és a gyakorlati nagytőkést olyan kitűnően el tudja választani, az csak az ő egyéni ízlésének és egyúttal a francia szocialista párt ízléstelenségének a bizonysága. A belső ellentmondásokon, az egyéni következetlenségeken fönnakadni igazán nem szocialista tulajdonság s az eddigiek alapján még az sem igen lephetné meg a világot, ha egy szép napon kiderülne, hogy időközben a világ legnagyobb kapitalistájává a kommunista Sztálin lett. Még mindig becsületesebb dolog – gondolhatják a francia elvtársak – Blum módjára nagy vagyont örökölni s azt kapitalista könyörtelenséggel fenntartani és gyarapítani, mint a szocialista kapcsolatok igénybevételével, mint annyi elvtárs teszi, vagyont gyűjteni. Az azért mégis csak kiábrándítólag fog hatni úgy a francia, mind a többi európai elvtársra, ha megtudják, hogy Blum úr, míg hangos szóval vizet prédikált, ugyancsak sűrű és nagy kortyokban bort ivott. Míg odahaza szociális, sőt már-már szinte szocializálási kísérletekre akarta a nagytőkét befogni, addig a saját tőkéjét nevetve ugrasztotta át a határon a boldog, konzervatív Svájc felé, ahol szocialista kormányoktól, vagy pláne szocializálási kísérletektől egyelőre nincs mit tartani. Genfben mindenesetre nevetve beszélik s nevetve mutogatják azt az egész utcasorokat kitevő bérházakat é palotákat, amikbe külföldre kimentett pénzét Blum úr „beleölte” – bizonyára nem szocialista álomként, vagy vágyként!”
Blum úr, a szocialista nagytőkés is vizet prédikált és bort ivott tehát, akárcsak Kovács László. Azt persze hadd ne kérdezzük, mikor fogják az érintettek végre eltörölni a múltat. Mármint az övékét. Egy azonban biztos: Deák Ferenc forog a sírjában.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
