Anélkül, hogy védelmünkbe vennénk a Kádár-korszak médiumait, annyit mégis tárgyilagosan megállapíthatunk, hogy nem süllyedtek olyan mélyre, mint a negyedszázaddal ezelőtti csillagváltás óta lévők. Mert kommunizmus ide vagy oda, a pofátlanságoknak azért volt akkoriban egy elemi határa. Ami mára valahogy eltűnt, s amiben oroszlánrésze volt az RTL Klubnak.

Amelynek védelmében a Néphazugság fanyalog, amiért reklámadóval sújtják.

Merthogy a Kádár-korszakban még éltek a sajtó régi, polgári műveltségükre nagyon is adó, magas szakmai színvonalon alkotó újságírói, akik az 1945-ös korszakváltás előtt szocializálódtak. Akik hajszálpontosan tudták, hogyan kell egy riportot, glosszát, esszét elkészíteni. Akik kínosan vigyáztak arra, hogy minden szót csak a megfelelő helyen használjanak, s kerüljék mind a sznobizmusra valló felesleges idegen kifejezéseket, mind pedig az obszcén, alpári megfogalmazásokat.

És ma? Inkább ne részletezzük, ugye. A tömegmédiumok már nem a platóni eszmény alapján állnak. Nem eszméket és eszményeket adnak, nem a szépet, jót és igazat ragyogtatják fel a művészet megannyi eszközével, hanem kizárólag vegetatív szinten maradásra süllyesztik „élvezőiket”. Egyenesen lehúzzák őket a sárba. Az emberi nem írott és íratlan igazságait semmibe veszik. És büntetlenül. Hiszen aligha kérdés, hogy a negyedszázaddal ezelőtti csillagváltás óta hányat szüntettek meg közülük.

Itt van mindjárt például az RTL Klub. Aminek pusztán a léte is eklatáns bizonyítéka annak, micsoda abszurd világ az, amiben élünk. Gondoljunk csak egy bizonyos Fekete Pákó nevezetű véglényre, aki abban csokoládés műpéniszt ajánlott nézőinek! És büntetlenül. De persze gondolhatunk médiatestvérére, az ATV-re is, ahol Rónai Egon és Kálmán Olga egymással versenyezve vájják ki a nekik nem szimpatikus interjúalanyok szemét. (Különösen is az utóbbi, valósággal kivetkőzve női mivoltából.)

Ám maradjunk most csak az RTL-nél! A Néphazugság szerkesztősége, tudjuk meg mai számából, felháborodik, hogy „az RTL-re nemcsak rászabják, hanem külön rá is igazítják a reklámadót”, ami után „aligha marad bárkinek szemernyi kétsége afelől, hogy az RTL igenis célpont, a fenyítés és a külföldi tulajdonos kirugdalása kifejezett szándék”. Ami alapján viszont, fanyalog, mégsem bánnak el velük szemben „profin”:

„Mert ugyan nincs rendben a sajtó szabadságának lábbal tiprása, az egyénre szabott adótörvények és kivételek sora, elegünk van az egymással harcoló sajtómogulokból is, de könyörgünk: legalább intézzék profin. Próbáljanak összehozni egy normális törvényt, amivel tényleg megszívatják azt, akit akarnak, és békén hagyják a többieket.”

Elárulunk egy titkot a nagyérdemű redakciónak: vannak íratlan igazságok, melyek érvényesítésére és védelmére nem kell írott törvény. Ilyen az, amit valaha Deák Ferenc kifejezetten újságíróknak tanácsolt: hazudni sohasem szabad. Maradva a nevezett orgánumnál, azt állítani például, fasiszta rágalom, hogy a szovjet csapatok bevonultak Afganisztánba. Vagy hogy nincsen cigánybűnözés, ellenben tombol az antiszemitizmus.

Ennyit hát a Néphazugságról és védencéről, az RTL Klubról.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info