Mert ugye (a kereszténység mellett vagy inkább után) a nacionalizmustól rettegnek leginkább Brüsszelben. Félelmet kelt az EU-ban ugyanis, ha azt mondjuk, „a mi országunk így”, a „mi népünk úgy”. Mert világfelosztásuk szerint olyanok, hogy nemzetek, nincsenek. Ismerős szöveg. A szovjet kolosszus idejéből. Igaz, nem igaz, a régi pesti történet szerint akkor, amikor Hrucsov Kádárral kocsikázott budapesti látogatásakor, elképedve nézett Nemzeti Színházunk patinás épületére. Mihelyst megtudta, mi székel benne, felháborodva megjegyezte: „No de, kérem, mi az, hogy maguknak Nemzeti Színházuk van? Jegyezzék meg, csak egy színház van, és az is nálunk, Moszkvában!”. A történet szerint ezt követően született döntés teátrumunk lebontásáról.
Szóval akár így volt, akár nem, a történet, ismerve a volt szovjet kolosszus működését, mindenesetre hihető, mert annak természetéből egyenesen következő. Mert önkéntelenül is ez jut az ember eszébe, ha rákattint a Néphazugság mai híroldalára, amelyen öles betűk hirdetik az egykori EP-képviselő Mercedes Echerer félelmét: „Átkarolják a Jobbik-féle erőket”. Aki „1999-ben bekerült az Európai Parlamentbe, ahol 2004-ig, vagyis éppen Magyarország EU-csatlakozásáig dolgozott. Mindennek már több mint tíz éve, a művésznő azóta visszavonult a politikától, nem vágyik vissza Brüsszelbe, de rendszeresen jár Magyarországra.”
Kérdés persze, miért, ha itt annyira kell rettegnie a nacionalizmustól, az „euroszkeptikus, szélsőséges pártok”-tól, amelyek az EU nyújtotta lehetőségek kihasználására irányuló törekvéseket „visszaszorítják”: „Nagyon veszélyesnek tartja a jelenséget, csakúgy mint azt, „ha a politika átkarolja a Jobbik-féle erőket, mert akkor könnyen lehet, hogy a politika maga jobbra tolódik, miközben az biztos, hogy a szélsőjobboldali párt nem csúszik közép felé”.”
Úgy tűnik tehát, a Dimitrov-doktrína – aki nemzeti, nacionalista, azaz náci, fasiszta – vén kontinensünk nyugati féltekén sem ismeretlen idea. Hívei, élükön Echererrel, félnek:
„A nacionalista gondolatok: „a mi országunk így”, a „mi népünk úgy” félelmet keltenek bennem. Már túlestünk ezen korábban, és azért félek, mert régen is finoman, szinte észrevétlenül kúszott be ez az ideológia, aztán a következő pillanatban már hirtelen ott volt a nemzetiszocializmus.”
Innen üzenjük hát Echerernek, akár tetszik neki, akár nem, ez a MI országunk, ez a MI népünk. Mert mi sohasem voltunk „bozgor”-ok, hazátlanok, s mondjanak bármit is a moszkvait felváltó brüsszeli függés hívei, nem is leszünk azok soha.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
